Van az, hogy nagyon kiadja

"Nem véletlen, hogy évezredek óta odavannak érte az emberek" - összegzi Koncz úr a telihold látványát. Fényszennyezés minimális, körbenézve megművelt földet sem látni, nemhogy házat vagy várost. A telihold pedig úgy világított, hogy csalizáshoz sem kellett lámpa, akár még olvasni is lehetett volna.

Suhantak a zsinórok az éjszakában, közben leszállt a pára, és mi már nem is egy felvidéki tóparton, hanem egy mesében ültünk. Szerencsére nem akkor, csak ma reggel döntött úgy a Mazda, hogy ideje kikormolni a részecskeszűrőt: rám a frászt hozta a kocsi mögött füste borult táj, mintha Bob Marley emléknapot tartott volna a kipufogó. Ebben persze része van annak is, hogy sokszor aggregátorként használjuk, ilyenkor minden lyukán dől a delej és tölt valamit. Laptopot, telefont, hűtőtáskát, fényképezőgépet, az elektromos rendszert rendesen terheljük, az hétszentség.

A kocsi beltere közben úgy néz ki, mintha az IBM egy pesterzsébeti turkálóban nyitotta volna meg az új főhadiszállását. Ruhák, laptopok, kábelek, fényképezőgépek mindenhol, a tetőn pedig antannák - a sávszéleség miniális, egy kivérezetett malac nyakába kötöt pendrive-on előbb érnének Pestre a képek.

Amennyire csapnivaló az internet, annyira imádnivaló a CX-5 beltérvilágítása: kellemes fényű LED-es lámpák, elöl-hátul kettő kettő, megfelelő fényerővel - remek volt így keresni a hosszú nadrágot, illetve bármit pakolni. Ugyanígy imádom a világított sminktükröt, de nem azért, mert nemsokára csatlakozni fogunk a Pride-hoz, egyszerűen csak kontaktlencsés vagyok, annak ki-be pakolását pedig jelentősen megkönnyíti.

A rámolás pedig folyamatos, ha éppen nem főzni vagy kávézni kell, akkor pont lehűl annyira az idő, hogy elkezdje kívánni a szervezet a pulóvert és a kabátot. Ráadásul a tópart alattomos, hiszen a ruha nyirkos lesz a párától, észrevétlenül válik olyanná a komfortos viselet, mint egy kellemetlen cella egy tetszőleges várbörtönben.

Csak nagyon lazán kapcsolódik a tárgyhoz a legújabb kutatásom, ami a természetben eltöltött napok, és vizeléshez megtett táv viszonyát vizsgálja. A három fős minta alapján látszik, hogy az idő elteltével folyamatosan csökken a rádiusz, őszintén kíváncsi vagyok, ki lesz az első, aki már a sátorból kibújni is lusta lesz a piton kicsavarásához.

Éjfélig szabad horgászni, Pistával még vagy kettőig elhülyéskedtünk azon, hogy hogyan élnek a gazdagok. De nem az ilyen felkapaszkodott iparosok, hanem akiknek annyi pénzük van, hogy Bill Gates a postásuk. Regglire felütött Fabergé tojások és Ming vázák közötti lengőtekézések mentén fulldokoltunk a nevetéstől. Aztán eljött a pillanat, amikor hirtelen lebukott a fejünk, mintha egy zsák epres-mézes etetőanyaggal vágtak volna fejbe.

Ma még egy fél napot lehúzunk itt a Hubói-tó partján, aztán délután ismét útra kelünk, a lényegesen nagyobb és ha ez lehetséges, még ennél is vadregényesebb Lőkösházi-tó felé vesszük az irányt. Este még jelentkezünk egy anyaggal, de addig még fel kell tölteni a készleteinket.

Fogadják szerettel az elmúlt napok megkésett videót, itt és most, egymás után: