Van az, amikor kiadja. De nem úgy, hogy elmegy a kocsi hátulja, aztán halként csapkod szalagkorláttól szalagkorlátig, de valahogyan mégis sikerült sértetlenül összeszedni, hanem amikor minden úgy istenigazából flottul megy. Például akkor, amikor egy mesebeli tó partján ülünk, mindenki még törölgeti az álláról a kolbászzsírt, és jönnek a halak. Valahol az ötödik, kiló körüli pontynál hagytuk abba a számolást, visszamatekozva a tizedik után tettük el magunkat aludni, de ezek csak számok, katalógusadatok, amik pont a lényeget nem adják vissza.
"Nem véletlen, hogy évezredek óta odavannak érte az emberek" - összegzi Koncz úr a telihold látványát. Fényszennyezés minimális, körbenézve megművelt földet sem látni, nemhogy házat vagy várost. A telihold pedig úgy világított, hogy csalizáshoz sem kellett lámpa, akár még olvasni is lehetett volna.
Suhantak a zsinórok az éjszakában, közben leszállt a pára, és mi már nem is egy felvidéki tóparton, hanem egy mesében ültünk. Szerencsére nem akkor, csak ma reggel döntött úgy a Mazda, hogy ideje kikormolni a részecskeszűrőt: rám a frászt hozta a kocsi mögött füste borult táj, mintha Bob Marley emléknapot tartott volna a kipufogó. Ebben persze része van annak is, hogy sokszor aggregátorként használjuk, ilyenkor minden lyukán dől a delej és tölt valamit. Laptopot, telefont, hűtőtáskát, fényképezőgépet, az elektromos rendszert rendesen terheljük, az hétszentség.
A kocsi beltere közben úgy néz ki, mintha az IBM egy pesterzsébeti turkálóban nyitotta volna meg az új főhadiszállását. Ruhák, laptopok, kábelek, fényképezőgépek mindenhol, a tetőn pedig antannák - a sávszéleség miniális, egy kivérezetett malac nyakába kötöt pendrive-on előbb érnének Pestre a képek.
Amennyire csapnivaló az internet, annyira imádnivaló a CX-5 beltérvilágítása: kellemes fényű LED-es lámpák, elöl-hátul kettő kettő, megfelelő fényerővel - remek volt így keresni a hosszú nadrágot, illetve bármit pakolni. Ugyanígy imádom a világított sminktükröt, de nem azért, mert nemsokára csatlakozni fogunk a Pride-hoz, egyszerűen csak kontaktlencsés vagyok, annak ki-be pakolását pedig jelentősen megkönnyíti.
A rámolás pedig folyamatos, ha éppen nem főzni vagy kávézni kell, akkor pont lehűl annyira az idő, hogy elkezdje kívánni a szervezet a pulóvert és a kabátot. Ráadásul a tópart alattomos, hiszen a ruha nyirkos lesz a párától, észrevétlenül válik olyanná a komfortos viselet, mint egy kellemetlen cella egy tetszőleges várbörtönben.
Csak nagyon lazán kapcsolódik a tárgyhoz a legújabb kutatásom, ami a természetben eltöltött napok, és vizeléshez megtett táv viszonyát vizsgálja. A három fős minta alapján látszik, hogy az idő elteltével folyamatosan csökken a rádiusz, őszintén kíváncsi vagyok, ki lesz az első, aki már a sátorból kibújni is lusta lesz a piton kicsavarásához.
Éjfélig szabad horgászni, Pistával még vagy kettőig elhülyéskedtünk azon, hogy hogyan élnek a gazdagok. De nem az ilyen felkapaszkodott iparosok, hanem akiknek annyi pénzük van, hogy Bill Gates a postásuk. Regglire felütött Fabergé tojások és Ming vázák közötti lengőtekézések mentén fulldokoltunk a nevetéstől. Aztán eljött a pillanat, amikor hirtelen lebukott a fejünk, mintha egy zsák epres-mézes etetőanyaggal vágtak volna fejbe.
Ma még egy fél napot lehúzunk itt a Hubói-tó partján, aztán délután ismét útra kelünk, a lényegesen nagyobb és ha ez lehetséges, még ennél is vadregényesebb Lőkösházi-tó felé vesszük az irányt. Este még jelentkezünk egy anyaggal, de addig még fel kell tölteni a készleteinket.
Fogadják szerettel az elmúlt napok megkésett videót, itt és most, egymás után:
