Mexikói Nagydíj 2015.

Mexikó visszatérése jó magasra tette a mércét, még akkor is, ha maga a futam nem hozott túl sok izgalmat. Természetesen az F1-es tradíciókkal rendelkező, autósport-őrült nemzet 23 év után falta a történéseket, már pénteken is megtöltve a lelátókat, ami máshol science fiction lenne. Versenypályán ritka az ilyen karneváli hangulat, habár mi pontosan el tudjuk képzelni, mit élhetett át a mezőny és benne Sergio Perez, mióta a WTCC először magyar földre látogatott 2011-ben. Magával ragadó libabőrös mámor, ami mindenkit ámulatba ejt. Ennyit számít, ha érdeklődő és értő közönség elé kerül egy verseny, főleg egy latin-amerikai országban. India, Kína, Korea? Ugyan már.

A versenyzők és a csapatok is állandó vigyorral élvezték ezt a fajta extra felhajtást, ráadásul a 2285 méteres tengerszint feletti magasság és az új aszfalt tényleg megdolgoztatta őket. Minden szempontból a határon egyensúlyoztak, ami a rengeteg kisebb-nagyobb vezetői hibán és az autók szokatlan problémáin is látható volt. A pálya vonalvezetésén ugyan lehetne még csiszolni – főleg a baseball-stadion amúgy érthetően lelassított vonalvezetésén, – hogy a kihívás is nagyobb legyen, de a nézői élmény is megmaradjon. Egyébként külön pirospont a szervezőknek, hogy a harmincezres amfiteátrumi részre vitték a díjkiosztót; ezt az élményt nehéz lesz überelni máshol.

Rosberget is dicsérjük meg, mert hibátlan hétvégét teljesített, erőből verve Hamiltont, ráadásul pályafutása első(!) mesterhármasát teljesítve, azaz a pole pozícióból futamgyőzelmet szerezve a leggyorsabb versenykörrel. Pedig Lewis folyamatosan próbálkozott, de minden alkalommal volt válasza Nicónak, így az extraként beiktatott kerékcserét leszámítva nem volt izgalom az élen. Abból a plusz kiállásból azért érezhető volt, hogy kiélezett helyzetben gyorsan meg lehet ingatni Hamilton amúgy szárnyaló magabiztosságát, és az érthető visszakérdezései mögött azért továbbra is megmaradt az ilyen helyzetekben jellemző pszichés sebezhetősége – érdemes megnézni a verseny utáni nyilatkozatait. Idén viszont szinte egyszer sem kényszerítette komfortzónán kívülre Rosberg, így teljesen simán és megérdemelten lett világbajnok.

A Red Bull viszont már csak álmodozhat a világbajnoki címről, és az alapkérdés most már a csapat megmaradása vagy kivonulása lett. A vérmérséklettől és szurkolói preferenciától függően többféleképpen értelmezhető történet lényege pedig roppant egyszerű, ugyanakkor annál bonyolultabbak a felmerülő érdekellentétek. Röviden: a Forma-1 nem engedheti meg, hogy elveszítse a Red Bullt, a gyári csapatok viszont mit sem látnának szívesebben. Eggyel kevesebb komoly ellenfél a pályán, a szponzori piacon és az év végi pénzosztásnál. Mostanra odáig fajult a helyzet, hogy az FIA és az FOM is felmérte a kivonulás veszélyét, miközben a Mercedes, a Ferrari és a McLaren segítsen más-alapon maradna ki a buliból, érthető önérdekektől vezérelve. A Renault-t szándékosan nem említem, mert ott továbbra is rezeg a léc a folytatás/kivonulás témakörben, így nem is véletlen, hogy ők hetek óta nem hallatták a hangukat a témában. Mondjuk azzal a Lotust is magukkal rántják, de az már egy másik történet.

Ecclestone és Todt nem véletlenül dobták be Austinban a 2,2 literes V6-os motortender kiírását, így helyezve nyomást a túlságosan megnőtt erejű motorgyártókra. A tendert persze azóta sem részletezték, a nagyok viszont nem vették jó néven és prüszkölve adtak hangot nemtetszésüknek. Az elmérgesedett viszony közepette egyedül a Honda áll szűzies ártatlansággal a pengeváltás közepén, ráadásul az ő érdekeik éppen ellentétesek a többi gyártóéval, olyan nagy a lemaradásuk. Számukra most csak a fejlesztés a lényeg, azt pedig egy újabb csapatot ellátva valóban fel lehetne gyorsítani. Mindehhez a Red Bull maga lenne a főnyeremény a japánoknak, hiszen hónapok óta megy a finom, de érezhető célozgatás a McLarennel, hogy mennyiben a motor és mennyiben az autó hibája a jelenlegi alulteljesítés.

Nem véletlen, hogy Dennis és Boullier hallani sem akarnak a dologról, hiszen az a McLaren sírját áshatná meg, romba döntve a McLaren-Honda álom újjáépítését, kifogva a szelet a vitorlájukból. Pontosan tudják, hogy ennek mekkora a veszélye, hiszen 1988-ra éppen így happolták el évek után a Williamstől a Hondát, és írtak aztán történelmet. És a történelemnek megvan az a fura szokása, hogy ismétli önmagát, csak más szereplőkkel. A Hondának ráadásul a Red Bull PR-jától sem kellene tartani, két okból sem. Egyrészt az ideinél rosszabb már nem nagyon lehetne a helyzet, másrészt mindkét fél pontosan képben lenne a lehetőségekkel, senki sem árul zsákbamacskát. A Red Bull-Renault házasságot éppen az tette tönkre, hogy másról szóltak az ígéretek, mint ami megvalósult belőle.

Az más kérdés, hogy a Red Bull akarna-e csöbröből vödörbe kerülni a Hondával, mert pusztán a túlélésért nem maradnának az F1-ben. Dietrich Mateschitz pedig a mexikói futamot követő hétfőn tette újra egyértelművé, hogy versenyképes motor nélkül nincs tovább, miközben újra odaszúrt a Renault-nak „hatalmas csalódás a franciák teljesítménye és pózolása”, és a többieknek is „nem kapunk gyári motorokat, mert mindenki attól tart, hogy gyorsabbak leszünk náluk...kurázsit és versenyszellemet köztudottan nem vehetsz pénzért”. Kemény szavak, de nem a megoldás felé mutatnak.

A legvalószínűbb forgatókönyv mostanra mégiscsak az, hogy a Red Bull vagy valahogy megegyezik a Renault-val és egymásnak háttal állva, névtelenségbe burkolt motorokkal végigcsinálnak még egy évet, vagy ideiglenesen kivonul. Amennyiben a Renault a távozás mellett dönt, akkor a Red Bullnak végképp nem marad más választása. Pereskedés nem nagyon lenne belőle, mert a Concorde-Szerződés értelmében nem maradhatnának motor nélkül, így jogilag nem lehetne fogást találni az ügyön. Bernie nem véletlenül nyilatkozta azóta, hogy akár egy-két év kényszerszünet után is visszavárnák az istállót. A nagyhatalmi kötélhúzás már csak néhány hétig tarthat, és mivel a Red Bull távozása mindenképp értékcsökkentő presztízsveszteség lenne, az öreg mágus minden trükkjét be fogja vetni a háttérben, hogy átvágja ezt a gordiuszi csomót.

Hely.	Versenyző	Nemzet	Csapat	Időeredmény	Pont
1	Nico Rosberg	GER	Mercedes	1:42:35.038	25
2	Lewis Hamilton	GBR	Mercedes	+1.954s	18
3	Valtteri Bottas	FIN	Williams	+14.592s	15
4	Danyiil Kvjat	RUS	Red Bull Racing	+16.572s	12
5	Daniel Ricciardo	AUS	Red Bull Racing	+19.682s	10
6	Felipe Massa	BRA	Williams	+21.493s	8
7	Nico Hulkenberg	GER	Force India	+25.860s	6
8	Sergio Perez	MEX	Force India	+34.343s	4
9	Max Verstappen	NED	Toro Rosso	+35.229s	2
10	Romain Grosjean	FRA	Lotus	+37.934s	1
11	Pastor Maldonado	VEN	Lotus	+38.538s	0
12	Marcus Ericsson	SWE	Sauber	+40.180s	0
13	Carlos Sainz	ESP	Toro Rosso	+48.772s	0
14	Jenson Button	GBR	McLaren	+49.214s	0
15	Alexander Rossi	USA	Marussia	+2 kör	0
16	Will Stevens	GBR	Marussia	+2 kör	0
Kie.	Felipe Nasr	BRA	Sauber	Kiesett	0
Kie.	Sebastian Vettel	GER	Ferrari	Kiesett	0
Kie.	Kimi Räikkönen	FIN	Ferrari	Kiesett	0
Kie.	Fernando Alonso	ESP	McLaren	Kiesett	0