A Car Throttle pár hete kihozott egy listát arról a tizenkét japán autóról, amiért a legjobban hiányolják a kilencvenes éveket. Nem tudunk vitatkozni velük, így következzen a lista.
A Toyota MR-2 legerősebb, turbós változatából csak Japán kapott, Európának be kellett érnie a 160 lóerős szívóval. Nem mintha 1200 kilónyi autóhoz több kellett volna, pláne, hogy a motort középre rakták.
Fotó: -
Tommi Makinen, és WRC, mi jut eszükbe erről? Persze, hogy a Mitsubishi Lancer Evo VI, amely talán a széria legikonikusabb darabja. A ralibajnoki cím emlékére elkészült 2500 még hegyesebb darab, ki tudja, hányat csavartak fel azóta az útmenti fákra.
Fotó: Gyulavitéz
A Honda NSX Japán válasza volt az egzotikus európai szupersportkocsikra, csak ezt használhattuk a hétköznapokban is, és egy fizetésből élő ember is meg tudta venni. A kasznija alumínium volt, a motorja egy sztratoszféráig forgó VTEC, és az egészet maga Senna finomhangolta. Lehet ennél többre vágyni?
Korának legnagyobb fajlagos teljesítményű szívómotorja természetesen Hondába került, de persze az autó sem volt elhanyagolható. Winkler szerint az S2000 az a Mazda MX-5, amit befejeztek.
Fotó: Winkler Róbert / Totalcar
A Nissan Sunny GTI-R egy unalmas ferdehátúba csomagolt raliautó. 225 lóerő, összkerékhajtás, egy alig 1200 kilós kaszniban. Öt másodperc alatt gyorsult százra, ami előtt még ma, húsz évvel később is illik remegő ajkakkal meghajolni.
Fotó: --- / ---
A japán turbó-láz gyermeke a Nissan 200SX is, amely amellett, hogy megfizethető volt, orrmotoros, és hátul hajt. Relatív olcsósága miatt hamar megtalálta magának a hobbiversenyző közösség, akik elképesztő méretű utángyártott alkatrészpiacról válogathatnak.
Fotó: --- / ---
1600 köbcentiből 182 lóerő, turbó nélkül. Ezt tudta a Honda Civic Type-R EK-9, és ha hozzávesszük, hogy egy sztaniolpapírnál alig nagyobb súlyt kellett cipelnie, érthető, hogy sokan miért imádják még ma is.
Az autó, ami kiérdemelte a Godzilla becenevet, azért tudhat valamit. A Nissan Skyline GT-R a mai fiatalság Ferrarija, hiszen motorja a végletekig feszíthető, és az elektronikusan vezérelt összkerékhajtással le is tudja adni az erejét.
Fotó: --- / ---
A bolygódugattyús motor talán az utolsó, FD szériás RX-7-esben ért a csúcsra. A 13B kódú turbós wankel itt 267 lóerőt adott le, de a lényeg nem ez, hanem a könnyű motor miatt fantasztikusan kiegyensúlyozott autó egésze volt. Na meg a kaszni, ami a legszebb kupéhagyományokat idézi, és nem öregedett meg.
Fotó: --- / ---
És ha Evo, nem maradhat ki az ellenpólus, az Impreza sem. Különösen a GC8E változat lett a poszterek alapanyaga, hiszen a 280 lóerős turbómotort egy mokány kupé kaszniba is elérhetővé tették.
Fotó: --- / ---
A negyedik generációs Toyota Supra hasonló magasságokba emelkedett, mint a Nissan Skyline GT-R. A gyári sorhatos turbó 320 lóerőt adott le, ám a köré fejlődött tuning szubkultúra gyakran épített ennél háromszor erősebbeket is.
Fotó: --- / ---
Igen, megint egy Honda, de az Integra Type-R nem maradhat le a listáról. A 192 lóerőt egy önzáró diffi segít az útra vinni, és a futómű, valamint a kaszni is partner abban, hogy sokak szerint a világ legjobban vezethető elsőkerekes autója legyen.
Tizenkét japán autó, amiért visszasírjuk a kilencvenes éveket
4657
Lapozgató
Tizenkét japán autó, amiért visszasírjuk a kilencvenes éveket
