Huligánok dúrták a havat éjjel
Reggel furcsa nyomokat találtak a sípályára kiértő turisták: a hegynek felfelé futó négy csíkot. A helyi viszonyokat jól ismerő öreg indiánok összkerékhajtású furgonként azonosították.
Vacsora után ugyanis elmentünk még körülnézni a környéken, megismerni a lehetőségeket. A ratrack nyomában pedig nem tűnt annyira mélynek a hó. A Multivan hat fővel ha nem is szökkent, de a józan ész határáig bement, és ki is jött. A padlógáz jó barát.
Az alapos pályabejárás után már csak némi tesztelés maradt, tudni akartuk, mikre fizettünk ki háromezer forintot. Előkerült a három csúszka, amik leginkább egy műanyag paellasütőre hasonlítanak: széles tepsi , két műanyag füllel. Egy biztonságosnak ítélt lejtőn kiderült, hogy bár siklásra tökéletesen alkalmas, csak mérsékelten irányítható. Az indítás kedvességétől függően az első 15 méter még általában egyenesen ment, majd a 20 méternél következő bukkanó viszont rendszerint felborította a terveket, és átrendezte a belső szerveket.
Ahogyan egyre finomodott a csúszási technikánk, elkezdtünk versenyezni és különböző tandem-felállásokkal kísérletezni. Mindezt nem szórakozásból műveltük, ez a kőkemény felkészülés volt a mai napra. Hótól és magashegyi körülményektől elszokott csapatunk így akklimatizálódott.
Végül éjfél körül visszaértünk a szállásra, kiteregettük a vizes ruhákat, és nekiláttunk írni, leválogatni a fotókat, lementeni a videókat. Kettő körül pedig le is tudtunk feküdni.
