Jól kitolt velünk az időjárás

Az esőnap elég lehangoló. A beígért hó valahogyan nem ér ide, tegnap éjjel csak pár óra választott el minket a kövér pelyhektől, reggel már egy körül ér ide volt a prognózis, így egy körül pedig már elkeserítő a helyzet. Pista a cipőjét ragasztja, Dávid gyengélkedik, Nyertes Kristóf a telefonjába mélyed - nagyjából ilyen szinten tengődünk. A sípálya is üres, vendéglátónk, Botond pedig reménykedve pillant az időjárás-előrejelzésre. Ma még meg fog érkezni a hó, állítólag errefelé digitális az átmenet, egy perc alatt megfordul a szél, és jönnek a pelyhek. Na, mi ezt a pillanatot várjuk, nagyjából teljes harckészültségben.

A tehetetlenséggel együtt nő a feszültség is - nem szeretem a túlzásokat, nagyjából ilyen lehet az idegenlégiósok élete a barakkban, amikor éppen nincs akció. Pista ezért gyorsan háziversenyt hirdetett, miszerint mexikói felállásban készítsünk igényes tetoválást golyóstollal egymásnak, műfaji megkötés, hogy egy Mercedes-csillagot tartalmaznia kell a műnek.

A művész-vászon párosokat sorsolással osztottuk ki, majd nekiláttunk a rajzolásnak. Húsz perc volt a szintidő, de mivel a társaság rajzkészsége nagyjából az Altamira-barlangnál megrekedt, senkinek nem voltak túlzott elvárásai, a legrészletgazdagabb pályamű is hét percet vett igénybe.

Legalább amíg csináltuk sem néztünk ki az ablakon. A helyzet tényleg elkeserítő, mintha az idő miatt megfeneklett volna a Bálna-projekt. Pedig a 300SEL-nek nagyon jól áll a snowboard-tartó, a kicsit megomlott szerpentineken is biztosan követi az utat, selymesen purrog a hat henger... egyedül a víz halmazállapota az aggasztó.

Mindenesetre mi készen állunk, amint lehull az első pár centi, előkerül a Bálna és a szöges gumis GSX-R.

Utóirat: Elkezdett esni a hó, legközelebb ismét a behavazott Tátrából jelentkezünk.