Már egy hete hibátlan a bálna!

Amióta felkerült Szegedről, és a Mester (átmenetileg) elengedte a kezét, azóta már óvatosan kerülgettem a parkolóház tetején. Néha összenéztünk, gyanakodva méregettem végig, néztem alá és folyamatosan az járt a fejemben, hogy mivel fogsz most megszívatni, he? Először csak óvatosan odaálltam vele a konnektorhoz, eddig semmi baj, hosszabbítóval elért a remek kis porszívó, amit az IT-részlegtől einstandoltam, a kis kefe, a beltéri-tisztító, a körömkefe a citromos vízzel, egyszóval minden. Volt már nagy autóm, szeretem alaposan kitakarítani minden kocsimat, de ennek egy nap kellett ahhoz, hogy egyáltalán bele merjek engedni bárkit is. Terveim voltak, ahhoz azonban benzin kellett, úgyhogy gyorsan el is mentem tankolni, közben figyeltem minden rezdülését, a 15 ezerért megjavított óracsoport végre pontosan mutatott mindent, úgyhogy nem maradt rejtve előlem semmilyen ingadozás.

Jól láttam, hogy melegen jár a motor, a kelleténél később nyit a termosztát, komoly dugóban állva ráküldtem a fűtést, ekkor le is esett a vízhőfok elfogadható szintre, cserébe a többlethőt felvettem én odabent, attól függetlenül, hogy leengedtem az összes ablakot. Menet közben kapott annyi hűtést, hogy semmi gondja ne legyen, de városban...ejj...nem volt az igazi, nem kerek, hogy 100 fok körüli a hűtőközeg. A termosztátra rámondtuk Karesznál, hogy oké, de akkoriban sokkal hidegebbek voltak, most meg csak jön a tavasz, aztán ne az legyen már a leendő tulajdonos első élménye, hogy ömlik a forró lé kifelé a géptető alól. Cseréljünk termosztátot, 1600 forint, nem nagy tétel, most meg már pláne mindegy, beszoptuk, de végig kell csinálni, aztán hátradőlve tolni a rock'n rollt és kész.

Amúgy is Szegeden maradt az emelője, a kartervédő sincs rajta (ha netán előjönne valami, ne kelljen lebontani, erre megtanított már a hisztis díler, utóbbi időben már csak így hívom), na meg gatyába kéne rázni a négy gyári méretű BMW-felnimet is, amit nemrégiben cseleztem haza Németországból. Szóval mindenképpen mennem kell...

...akkor meg már miért mennék egyedül? Elviszek valakit vagy valakiket, legalább nem esz meg a fene az M5-ösön, míg leérek, mert az M6 után ez a létező leg-lélekölőbb autópálya az országban. Egy kanyar van benne Kecskemétnél, aztán annyi. Az M6 még pusztítóbb, és pariban sincsenek az M3 gyönyörű tájaival, zöldellő mezőivel és hegyoldalba épített kis falvaival, domborzatával, erdeivel; azt szeretem a legjobban. Beállok fuvarozni, telekocsizni, hiszen szinte hibátlan a Bálna, ennyit megelőlegezek neki.

Pláne azok után, hogy fetrengtem egy fél délelőttöt a benzin-Balatonban, amit maga alá eresztett. A tankolás után lett benzinszag, de erős. Na neee, a jó, édes anyádat már, mivanmegint? - üvöltöttem hangosan magam elé. Aztán láttam, hogy ömlik a benzin azonnal, ahogy az AC elkezdi pumpálni, ráadásul egyenesen a forró kipufogóra. Na, szép kis búcsúposzt lett volna a lángoló autó mellől, az biztos. Sosem lett volna könnyebb felgyújtani, az biztos, egy pillanatra át is futott a fejemen, de ha már ennyit szívtunk vele, és ilyen közel vagyunk a céltól, akkor már inkább mégsem. Na meg nehéz lenne megmagyarázni az 1,7 millió forintos fáklyát a pénzügynek. Bár kétségkívül nagyot ment volna a neten.

Cseréltünk benne benzintankot ugye, hiszen a másikon egy rejtélyes, befelé fogazott lyuk éktelenkedett mellkas-magasságban (a tartály a hátsó üléstámlák mögött van), valami bilincs engedhetett el. Kizárásos alapon két dolog lehetett: a visszafolyó ág vagy a tank szuszogója. Utóbbit kizártam, hiszen ennyire nem ömlött volna belőle, így csak a visszafolyó ággal lehetett a gond. Hívom a mestert, cserélt ő ott bilincseket, de ami jó volt, azt nem bolygatta. Igen, eltalálták, a visszafolyó ág bilincse adta meg magát 25 év után pont most. Rálátni könnyebb volt, mint hozzáférni a hetes crovával, imádtam Jürgent meg a soklengőkaros-térhálós futóművet, sosem gondoltam volna, hogy képes vagyok ilyen szögekben megtörni a kezem. Amikor elzsibbadtam, akkor Bandi (akiben meg lehet bízni, ha benzincsőről és bilincsekről van szó) folytatta.

Mese nem volt, leterítettünk magunk alá egy zsákvásznat, és belefeküdtem a benzinbe. Amint visszatoltam a csövet, már arrébb mertük tolni, de a bőröm így is kifehéredett vállban, a Maradona-pólómat pedig ki kell dobnom, ezért nagyon haragudtam magamra, mert csak kettő van belőle az országban (a másik Ganxsta Zolee-é). El volt rohadva a kis bilincs, kicseréltük, és hopp, hirtelen ismét kerek lett a világ. Na jó, nem teljesen, de a Bálnával kapcsolatban már kiegyezem egy oválisban is. Merészen elkezdtem használni, hoztam-vittem a gyerekeket, az autóm cuccait, és tudják mit? Jó volt tolni a pingpongasztalt. Ha kicsit melegedve is, de jó volt. A nagy próba a Csik-féle Ponton-teszt lett volna, ott megjárattam volna hosszabb távon is, de azt megették a molyok meg a köhögő karburátor, így e nélkül született meg a döntés, hogy csináljuk, mert megy az idő, én meg alig bálnáztam még. Aztán regisztráltam az Oszkárra úgy, hogy lehetőleg elkerüljem azokat, akik olvassák a sztorit, hogy lehetőleg abszolút ismeretlenekkel utazhassak, és felvirradt a nagy nap.

Ja, menet közben aztán eszembe jutott, hogy megcsináltuk a hátsó szellőzést is, bekerültek a légkürtők és a szabályzó-bovden is végre, egyre kerekebb lesz az autó.

Ettől függetlenül nem véletlen, hogy most éppen megint nincs itt, hiszen elindulni egy dolog, megérkezni a másik. Erről bővebben a legközelebb. A kéttonnás kereszt itt lóg a nyakamban, senkinek nincs ilyen.