Horror a lakatosműhelyből

Rozsdás autót javítani egyszerűen nem éri meg. Sokkal nagyobb energia- és időráfordítást igényel, mint a törött elemek cseréje, így a karosszériás kevesebb autót tud elvállalni. Ha pedig tényleg belerakja a melót a rohadások eltüntetésébe, a kuncsaft húzza a száját a munkadíj láttán. Pedig rohadó autó van bőven, nemcsak a húsz-, harmincévesek között. Szerencsére Csikós már kitaposta az ösvényt az Alfával: megtalálta Csabát, aki épeszű határidőn belül, korrekten kilakatolta a 33-ast.

Még meg sem száradt a tinta az adásvételin, a Peugeot-t máris bejelentettük hozzá, egyelőre csak gyors átnézésre. A műhely közben Solymárról Kőbányára költözött, ami nyilván nem távolság, nekem mégis ott volt a zabszem, amikor leolvastam a térképről a 17 kilométert. A GTI még nem ment annyit egyben probléma nélkül, ezért nem is reménykedtem, hogy csak beülök és odamegyek a reggeli csúcsban. Ha akkor rohadok le, simán ingyenes parkolót csinálok fél Budapestből. Így előző éjszaka lemasszíroztam a 205-öst egy közeli parkolóba, reggel pedig egyórányi békávézás után csak be kellett gurulnom a műhelybe.

„Sokkal rosszabbra számítottam” - hangzott Csaba első mondata, miután elemről elemre körbenéztük a Peugeot-t. Kalapáló szívem kicsit visszavett a fordulatszámból, a légzésem kisimult, megkönnyebbültem. A küszöbök újak, a padló nem vészes. Az első sárvédőket mondjuk le kell venni, hogy teljes képet kapjunk, a csomagtartó is nedvesedik valahonnan, de az összkép nem olyan rossz. Csík Alfájának több volt a nyűgje elsőre. A műhely viszont tele, így autóval, de időpont birtokában távozhattam.

A holtidőben nekiláttam az alkatrészbeszerzésnek: ami nem GTI-specifikus, meglepően olcsó, ami viszont igen, vadászni kell. Az biztos volt, hogy a bal első lámpa cserés, mert követ kapott. Egy komolyabb eső után úgy állt benne a víz, mint gyerekkoromban a nagyfater akváriumában, csak itt nem úszkáltak sem guppik, sem sziámi harcoshalak. Ha pedig már itt tartunk, cseréljük ki a párját is, és kapjon két új indexet.

Közben a 205-klub segítségéért is kiáltottam, nem hiába: ha létezik az öreg Peugeot-alkatrészek Kánaánja, megtaláltam. Inkább valamiféle indián temetőnek mondanám a padlást, ahol legalább 20-25 ilyen autó alkatrészei hevernek kategorizálva. Többségében GTI-k és dízelek végső nyughelye, ahol igazi kincsek lapulnak: piros csíkos lökhárítók, ajtók, beltéri burkolatok. Innen sikerült kimentenem olyan kincseket, mint a gyári légszűrőház csövekkel együtt, hátsó ablaktörlő, műanyagborítás a biztosítéktábla fölé. Mégsem ezeknek örültem a legjobban, hanem annak, amikor Krisztián egy tízesért megkínált egy pár GTI-üléssel. Egészen jó állapotúak, a bőr és a szövet találkozásánál elfeslettek kicsit, a tisztítás is rájuk fér, de ezek most nekünk aranyat érnek - végre kikerülhetnek a típusidegen, talán Hondából származó ülések.

A karosszériáshoz a gyújtáskábeles szívás másnapján tértem vissza, nem sokkal később pedig pittyegett a telefonom. Az üzenet Csabától jött, és így kezdődött: „van baj”. Tudományos kutatást még nem olvastam a témában, de ha van két olyan szó, amit a legkevésbé sem szeretnél hallani a lakatostól, ezek azok. Izzadó tenyérrel nyitottam meg a képeket, összeszorult a torkom. Az első sárvédő tartólemeze nyomokban még tartalmaz fémet, de inkább levegő és rozsda alkotja – vagy éppen nem alkotja. A bal hátsó díszléc alatt, ahol a festék felpattogott, szintén rohad. Nem akarok többet látni, mégis továbbkattintok: a helyzet sokkal rosszabb, mint elsőre gondoltuk, de nem reménytelen.

Most mi lesz? - szegezem a kérdést Csabának. Reménykedem egy biztató válaszban, amiben nem szerepel sem a bontó, sem pedig a gyufa szó, és nem is kell csalódnom. Megjavítjuk, van lemez meg kalapács – mondja olyan természetességgel, ahogy más levegőt vesz. Nagyra értékelem ezt a fajta optimizmust. A feltárás után feszített tempóban a javításokba is belevetette magát, de be kellett látnom, a Műegyetem szakmai napjára nem áll össze a kaszni. A sors fintora, hogy a korábban fulladó, leállogató, rángató GTI nem műszaki hiba miatt kényszerült először trélerre: megígértük a szakkolisoknak, naná, hogy elmegyünk.

A BME-ről a lakatosműhelybe költözött vissza a Peugeot, ott készül az első nagy próbára. Ez lesz ugyanis az első Rulettkerék-autó, amelyet le kell vizsgáztatnunk. Nem nagy művészet, gondolhatjuk, Józsi áttolja egy kis jattért. Mindenki ismer ilyen Józsikat, de nem trükközünk, felkészítjük rendesen. Nem ez lesz persze a 205 nagy dobása, de már azt sem titkoljuk sokáig.