Ki a király hóban: a bringa vagy a Suzuki?

Tegnap nem sokkal hét után érkeztünk Semmeringre, ahol szakadt az eső, húsz méterre nem láttunk a ködtől, szóval el is temettük a mai csapatást. Sajgó tagokkal nyugtáztuk, hogy Sopron volt a plafon, végül lemondva mindenről, inkább lefeküdtünk. Aztán, amikor reggel azt hittük, hogy ezt már nem lehet fokozni, kinéztünk az ablakon, és ezt láttuk:

Hívtuk a helyi kapcsolatunkat, aki pesztrálgat minket bringázás közben (ugyanis a park csak három hét múlva nyit), ő pedig belenevetett a telefonba, hogy jöjjünk, nem lesz itt baj. Kilenc óra után már a lift aljában vártunk, próbáltunk jégmentesíteni Ignácot, aztán egyszer csak kopp keresztben megérkezett egy Can-Am Commander Atv, körzőre vette a parkolót, és intett, hogy kövessük.

A Commanderen és a Suzukin is nyári gumik voltak, bár előbbin két centis chevron-mintával, szóval volt némi előnye. Helyenként húsz centi porhóban, végállásig tekert kormánnyal, idegbeteg módon villogó biztonsági elektronikával (nem tudtuk kikapcsolni), de felmentünk. Uwe csak úgy hivatkozott a Commanderre, hogy The Beast (a fenevad). Fent a hegytetőn elismerően odalépett a Suzukihoz és azt mondta: This is also a Beast.

Lepakoltuk a bringákat, és nekiálltunk tekerni, és ez itt most a bringázás új élménye volt. Képzeljék el, hogy húsz centi porhóban borítják ívre a bringát, miközben a talaj alatta tapad. Nem voltunk olyan gyorsak, mint szárazon, de a porzó hó miatt olyan volt az élmény, mint még soha. Két gond volt: az egyik a fák gyökere, amik szárazon is viccesek tudnak lenni, a másik pedig a régi hó. Ez még nem olvadt el helyenként, sőt, keményre fagyott, viszont a friss hóréteg miatt nem tudtuk hol vannak ilyen buckák. Roland például már a nap elején talált egyet, kapásból az elején esés:

A slopestyle (iszonyat ugratók és tempó) park ugratóitól én hóban távol tartottam magam, Roland viszont sosem tanul, ráeresztette, és azért az eye candy volt, ahogy 7-8 méter repül a havas csúcsokkal a háttérben. Annyira rosszul indult a nap, hogy azt hittük, bringára sem tudunk ülni, most viszont úgy tűnik, ennél egyszerűen nem lehet jobb. Én még szokom az SPD pedált (egy stopli rögzít a taposófelülethez), és bár a hó messze nem ideális hozzá, mert alkalmanként le kell támasztani, elég hatékonyan működik.  Ja, még annyit, hogy Roland a havas freeride pályán jött le, én pedig az autóval aszfalton. Egyszerre értünk le. 

Most összepakolunk, veszünk valami száraz ruhát, aztán irány Königsberg, ahol holnap bontjuk a rendet. A helyi összekötő szerint ott még 10-20 centi hó várható, de ezek után meteor is hullhat, megoldjuk.