Gyűlölöm. Ahogyan az oroszlános hűtőmaszkjával és narancsos indexeivel vigyorog, mintha csak kárörvendően annyit mondana, úgysem bírsz velem. A GTI nem ereszt minket, és most már hivatalosan is ez a Rulettkerék történetében az a gép, amellyel a legtöbb célt NEM sikerült teljesíteni.
Már csak egy kicsi. Nemsokára kész. Még ezt megcsináljuk, és indulhatunk. Leginkább ezek a mondatok jellemezték a Rulettkerék-GTI elmúlt két hetét. Amikor az Autódokival ott éjszakáztunk a Peugeot fölött a százhalombattai műhelyben, egyre jobban bizakodtunk, és már láttuk a fényt az alagút végén. Csak éppen, mint a viccben is, azok a vonat fényszórói voltak. Az eredeti terv szerint a Pünkösd utáni kedden vizsgázott volna, és még aznap, kicsit késve, de indultunk volna világgá. Persze megint ránk vicsorgott, és beleharapott abba a kézbe, amiből enni kap.
Összeszedtem az alkatrészeket Márk listája alapján, de nem volt könnyű dolgom. Ott volt mindjárt a lengéscsillapító. Amit először megrendeltünk, nem stimmelt, mert nem volt meg rajta a stabilizátor bekötési pontja. Ez baj, hiszen nyilván nem hagyhatjuk ki a stabilizátort, a gátlóra hegeszteni meg megint csak nem akartunk. Felmerült a felújítás, de mivel akkor még a kettővel ezelőtti szoros határidőt akartuk tartani, ez nem játszott. Az egész világot feltúrva végül úgy tűnt, Ádám és Tomi barátaim tudnak segíteni, ők egyszer már kihúztak a sárból a 205-össel. Bécsből jött a mondás szerint kifejezetten GTI-hez való cucc, de mire ideért, kiderült, hogy ebbe sem kötünk stabilizátort.
Aztán a Dokinak sikerült egy Monroe szettet találnia – ez a kálvária szűk egy napon belül játszódott le. Nem sokkal később a klubosok, pontosabban Viktor világosított fel, hogy van ám a piacon egy teljesen passzoló AL-KO gátló, miért nem tesszük bele azt? Szóval az úgy volt, hogy a mindenféle alváz-, motorszám, évjárat, anyja neve és vércsoportja alapján keresve nekem olyat egyáltalán nem dobott fel a katalógus. Amint átállítottam az évjáratot 1991-ről 1988-ra, hoppá, ott is volt.
Azon már igazán meg sem lepődtünk, hogy a rugók sem stimmeltek elsőre. A régi egyértelműen nem maradhatott, amikor megemeltük az autót, azok úgy lógtak a helyükön, hogy arra a felnőttfilmek legtapasztaltabb dívái is eltátották volna a szájukat. Nyilván GTI-rugót nem sikerült találni, a piacon elérhető, menetemelkedésben és minden más tulajdonságában passzoló darabok pedig két menettel voltak hosszabbak a vágottnál. Mutatom, ez mit jelentett a gyakorlatban - ezért kapta a kocsi a Szürke Varangy becenevet:
Ebben az egész 205-ösözésben eddig egyetlen dolog van, amire egyetlen rossz szót sem tudok mondani, az pedig a klubélet. A vonatkozó fészbukcsoportban bármikor tettem fel kérdést, legkésőbb fél órán belül érkezett válasz, ami az esetek döntő többségében közelebb vezetett a megoldáshoz. Náluk ott a tapasztalat, aminek mi híján vagyunk, világos, ha a botladozásaim láttán a fejüket fogják, vagy megmosolyognak, én még csak most tanulok valamit, ami nekik már sok éve a zsigereikben van. Így hát ott próbáltam meg gyári, vágatlan, bontott GTI-rugót is szerezni. Délután fél ötkor kérdeztem meg, van-e valakinek, hatkor pedig már a kezemben volt egy hibátlan pár, Viktor jóvoltából.
Másnap még munka előtt autóba ültem, és a rugókat elvittem az Autódokinak, hogy ők is tudjanak haladni. Ekkor aztán kitörő örömmel hallottam, hogy reggelre az elektromos rendszerben is berosált valami, így a műszerfalról hirtelen minden eltűnt, aminek valaha is meg kellett ott jelennie. A jó hír, hogy megvan a hiba forrása, és szépen kifésülnek mindent, már majdnem kész is. Megszüntették a szivárgásokat mindenhol, volt egy kicsi a féltengelyeknél, volt a termosztátnál is. A Doki és munkatársai is nagyon lelkesen álltak, illetve állnak most is az autóhoz, a nehézségek ellenére is, amit őszintén csodálok. Annyi azért Márk száját is elhagyta, hogy következő Rulettkerék-autónak nyugodt szívvel ajánlana egy Lexust, és olyan rettenetes dilemmákkal szembesülhetünk, hogy sima szivaccsal vagy szarvasbőrrel mossuk-e le.
Csütörtökre aztán minden összeállt, végre egy rendes próbakörre mehetett a Peugeot, hogy aztán finoman jelezze: halasztást kér a vizsgabizottságtól. Egész biztos vagyok benne, hogy amikor érettségiztem, nem nyávogtam ennyit, elmentem, lefeleltem, aztán vártam az eredményt. A 205-ösön viszont úrrá lett a vizsgadrukk, és inkább lázasnak tettette magát. Vagyis sántának, hiszen a féltengely kattogása, rázása volt a tünet.
Mivel ezt korábban Sturcz Antival ketten szereltük, megkérdőjelezhető szakértelemmel, ezért kézenfekvő volt, hogy a Doki is ellenőrizze, minden rendben van-e. Sovány vigasz, hogy az összeszerelésnél nem rontottunk el semmit, így viszont lehetett tovább keresgélni. Végül meglett a diagnózis: ez a féltengely bizony 1-2 centivel hosszabb a kelleténél, így feszül, emiatt rázkódik terhelésen az autó. Zseniális! Hova fordulhattam volna máshova, mint megint a klubhoz: érkezett is a válasz, a GTI jobbos, tehát hosszabb féltengelye 845 milliméter. Hohó, hát itt a hiba, a miénk nem ekkora.
Levadásztam hát Nyegleót, akinél éppen volt egy pickup, hogy ugyan menjünk már alkatrészért. A katalógusból a Dokival konzultálva kinéztük a megfelelő, 845 milliméteres féltengelyt, a budapesti dugót végigszenvedve kiharcoltuk magunkat Százhalombattára, kibontottuk a dobozból az alkatrészt, összehasonlítottuk a régivel, és összeomlottunk. Ez történt pénteken délután, a végső nagy hajrában, a vizsgaállomás zárása, és az újabb kitűzött időpontunk előtt tíz perccel. Buktuk ezt is, és nem leszek vidámabb, ha ízlelgetem, ez bizony a Rulettkerék fogalmát kimeríti.
Pedig komolyan gondoltuk, annyira komolyan, hogy közben beneveztünk a vasárnapi (igen, ez ma van) lajosmizsei szlalomversenyre, ahol a GTI-t egy meglepetésszerű csapatással állítottuk volna vissza méltó helyére, a pályára. Szűz kézzel, az esélytelenek nyugalmával készültem, soha nem versenyeztem még sem így, sem máshogyan, a gokartnál kifújt a tapasztalatom. A tűzkeresztségen azonban nem most fogok átesni. Ha már tűzkeresztség, a következő alkatrész, amit beszerzek, egy öngyújtó lesz, ha ez így folytatódik.
