Simán lenyomnád a 205 GTI-t? Mutasd meg!

2017.07.11. 16:16

Megannyi elbukott célkitűzés után elkezdődött a szerkesztőségi brainstorming: milyen kihívást állítsunk a 205 GTI elé? Nem titok, hogy időben és pénzben is eléggé túlszaladtunk, így a hosszú külföldi utat el kellett engednünk. Aztán jött a felkiáltás: Time Attack!

Amikor Karotta, majd Winkler is kipróbálta a Rulettkerék-Peugeot-t, teljesen jogosan jött a számonkérés: hogy lehet, hogy nem működik az irányjelző? Szántam-bántam bűnömet, de az Autódoki a tanúm rá, hogy amikor elhoztuk tőle a kocsit, még jó volt. Aztán egymás után estek be a tennivalók, sajtóút, cikkírás, címlapügyelet, edzés a TB24-re (mert ugye ki akarna úgy rajthoz állni egy huszonnégy órás versenyen, hogy előtte nem gyakorol?), így aztán szó szerint csak perceim maradtak a GTI-re, azokat is vagy az alvásidőből csíptem le, vagy nem is tudom, honnan termeltem elő. Jó, ez most olyan, mintha direktbe kötöttem volna a kifogásgenerátort, de a lényeg, hogy az indexet nem tudtam megcsinálni.

Aztán jött a szombat, és a panelek között, a telepi parkolóban nekiláttam. Érzésre olyan hetvennégy fok lehetett a kocsiban, amikor beültem, és elkezdtem bontani a műanyagokat. Van ugyanis egy másik bajuszkapcsolóm, az volt eddig benne, nem is emlékszem, melyik funkciója nem ment, de valami baja biztosan volt. Az irányjelző működött. Gondoltam, nem veszítek semmit vele, ha kipróbálom, legalább kiszűröm, hogy itt kell-e keresni a bajt. Mivel az elakadásjelző hibátlan, így a villogórelét kizártam, a biztosítékokat végignéztem, a testkábeleket a Doki gatyába rázta. Egyértelműnek tűnt a kapcsoló hibája.

Miután oda-vissza cserélgettem és próbálgattam, kiderült, nincs igazam. Továbbmentem, és elkezdtem túrni különféle fórumokat. Azt hámoztam ki, hogy az elakadásjelző kapcsolójával lehet a gond. Az áram valahogy úgy folyik át rajta, hogy amikor benyomom, akkor letiltja az indexeket. Ez eddig oké is, olyankor azt úgysem használnám. Viszont a miénk kikapcsoláskor már nem old vissza, továbbra is blokkolva van az irányjelző. Széthúztam a csatit, összedugtam, s láss csodát, megy az irányjelző. Benyomtam az elakadásjelzőt, kikapcs után megint nincs index. Hoppá, ez az!

Következő napirendként a térképzseb visszaszerelése következett. Itt ugye az van, hogy az ajtóban a csavarok helye már nagyon kiszopósodott. Némi kalapálással sikerült olyanra alakítani, hogy valóban fogjanak is az oda behajtott csavarok, így most – bár nem akarom elkiabálni, de – elég biztosan tart a helyén a zseb. Ami nem hátrány, ha már egyszer ott van a villanyablak gombja is.

Közben a klubosok már sokadszor segítettek ki: Geri, aki már korábban is túrt elő nekem néhány alkatrészt, kerített kesztyűtartóajtót és vészvillogó-kapcsolót is. Ezekért tegnap este tudtam elmenni, és ha már ott voltam, felajánlott egy kört a saját dízel 205-ösében. Őszinte leszek: érdekelt ugyan, de nem vártam túl sokat. Aztán leesett az állam, mert ötödikben lepadlózva kábé olyan egyenletesen gyorsul mint a gyorsvonat. Nem is az első turbó van már rajta, az igaz, de igazán meggyőző volt, ahogy a kis kasznit röpíti a brutál nyomatékos dízelmotor.

Aztán vérszemet kaptam, és rápróbáltam, hátha akad nála esetleg az óracsoportot körülvevő műanyagból is. Geri elmosolyodott, amiből már éreztem, most azért kicsit hülyeséget kérdeztem. A repedés- és törésmentes elemek oda már ritkák mint a fehér holló, ha pedig felbukkan egy, az szép összegekért cserél gazdát. Sebaj, már így is előrébb vagyok, ha minden jól megy, még ma ki is cserélem a frissen beszerzett cuccaimat.

Miután körvonalazódott a kihívás, Karotta azt is tudatosította bennem, hogy egy akármilyen mezei fékbetéttel sok keresnivalónk nem lesz a pályán, két rendesebb féktáv után egyszer csak elfogynak majd. Utasítást kaptam hát Ferodo DS3000-es garnitúra beszerzésére – vagy legalább DS2500-éra. A biztonság kedvéért azért úgy rendesen meg is szívattam magam, mintha kötelező lenne. Reggel úgy indultam el, hogy kikaptam gyorsan a megpörkölődött gyújtáskábelt mintadarabként. Meg is vettem az újat, amit betettem a táskámba. Aztán négyezer fokban keresztülbékávéztam a várost, hogy elvigyem a Peugeot-t Torjay Lacihoz, akivel kinyomozzuk, milyen betét kell nekünk pontosan. Lehet tippelni, mit nem vittem magammal. Így van, a gyújtáskábelt, sem a régit, sem az újat, így lett még egy köröm. De sebaj, ma már a kezemben, este pedig a nyergekben lesznek a betétek, úgyhogy várjuk a csütörtököt.

Kettős kihívás lesz ez nekünk. Egyrészt a Pannónia Ring durván kétszáz kilométerre van Budapesttől, ami oda-vissza négyszáz. Ennyit ugyebár összesen nem ment a Peugeot mióta nálunk van, de optimista vagyok. Most tényleg jól viselkedik, a kigyulladástól eltekintve – bár a laza gyújtáskábel sem kimondottan az ő hibája volt, ezt tegyük hozzá. A másik része a kihívásnak, hogy a pályán azért elég komoly terhelést kap, kíváncsi vagyok, hogyan bírja majd. Melegedési gondjai eddig nem voltak, a folyadékokat ellenőrzöm, mielőtt nekivágunk, aztán meglátjuk. Ha úgy érzed, simán le tudnád nyomni a GTI-nket és a ralibajnokot a Time Attacken, ezen a linken megtalálod a legfontosabb tudnivalókat, és a nevezési lapot is. Street kategóriában egyelőre nem nagy a tolongás, szóval csak bátran!