Amikor először jártam náluk, leesett az állam: rend, szervezettség, laboratóriumi tisztaság, és legfőképpen: a sírásig gyönyörű autók. Így néz ki egy veteránrestauráló műhely egy ideális világban. És az eredmény: az idei Pebble Beach-en a kis magyar cég újabb csúcsot vett be.
A határainkon túl valószínűleg jobban ismerik az RPM Styling Kft.-t, mint itthon. A budaörsi székhelyű veteránautó-restaurátor vállalkozás tulajdonosai és dolgozói a tökéletesség iránti elkötelezettségükről, mondjuk ki nyugodtan, mániájukról ismertek, és a minőségi színvonalat, amit autóról autóra produkálnak, itthon nem nagyon tudják megfizetni a vevők. Az RPM már évek óta a veteránozás legfelső régiójában játszik. Amerikai autókkal kezdték, majd rátaláltak a sirályszárnyas Mercedes 300 SL kupékra és 507-es BMW roadsterekre. Ma már túlnyomórészt ezzel a két modellel foglalkoznak, de ezekkel nagyon.
Mint arról annak idején mi is beszámoltunk, 2014 tavaszán az esseni Techno Classica vásáron a cég BMW 507-esének ítélték a FIVA Concours d'Elegance Cabriolet-kategóriában a Best of Show díjat. Már ez se semmi, de most sikerült megfejelni egy újabb dobással: az egyik RPM által restaurált BMW 507 két évvel a Villa d'Este-n való bemutatkozása után bekerült az idei Pebble Beach-i árverés kínálatába, ahol 2 750 000 dollárért kelt el. Ez most a rekordösszeg, a legtöbb, amit valaha egy 507-esért adtak. Mielőtt valaki félreértené: ezt a laza 730 millió forintnyi dollárt nem az RPM, hanem a kocsi tulajdonosa kapta, de nagyon reméljük, hogy a munkát is tisztességesen megfizette a megbízó. A rekorder roadstert a tavalyi Pebble Beach Concours d'Elegance-on már bemutatták, és akkora volt iránta az érdeklődés, hogy a korábban húzódozó tulajt sikerült rábeszélni az idei aukcióra. Mi kerül ennyibe egy kis kétüléses kabrióban? Erről is kérdeztük Banga Istvánt, az RPM egyik tulajdonosát, egyben PR-esét.
– A veteránozásban jártasak tudják, elsősorban a modell ritkasága hajtja felfelé az árakat. Az 507-esből mindössze 252 darab készült, és Elvistől Alain Delonon át Bernie Ecclestone-ig sok híresség birtokolt ilyet. Az aukció nyertese nyilván díjazta a restaurálás minőségét is: ehhez a kocsihoz évekig, sőt, reméljük, évtizedekig nem kell hozzányúlni, ha ideális körülmények között üzemeltetik és tárolják. Vélhetően úgy fogják, bár ezzel az autóval körbejárták már a comói tavat és futott pár ezer kilométert historic ralikon is. A BMW 507-esek restaurálásában mára jó névnek számítunk, eddig kilencet újítottunk fel, ebből öt első szériást, amiből annak idején összesen csak 27 készült. Az árverési rekorder egy második szériás darab. A 2014-es cikkben említett, világoskék kocsi óta már négy újabb 507-est készítettünk el. Volt, amelyik csak végigment a Mille Miglián, volt, amelyik a Schloss Bensberg Concours d'Elegance-on három kupát is nyert. A 81-es szériaszámú tartja most a típus legmagasabb eladási árát. A negyediket (#104) tavaly fejeztük be, az 2018-ban kerül majd ki az aukciókra, remélhetőleg hasonló sikerrel. A Goodings aukciós ház, amely három nagy amerikai árverés tulajdonosa (Pebble Beach, Amelia Island, Scottsdale) már most felkínálta érte azt az összeget – természetesen jutalék nélkül –, amennyiért a 81-es autót idén eladták.
– Hogyan sikerült Magyarországról betörni a nagyon válogatós nemzetközi elitpiacra?
– Az egész hobbiból indult, talán 20 éve. A saját amerikai kocsijainkat hordtuk akkori nagynevű műhelyekbe, de a munkák minősége miatt valahogy mindig volt egy kis hiányérzetünk. Elhatároztuk, hogy a magunk kezébe vesszük a restaurálást, innen indult a hobbi, majd a cég. Rengeteg tanulás és energia ment rá, hogy elérjük azt a végeredményt, amit látni akartunk. Ez minden területre igaz a fényezéstől a motorfűzésen át a bőrök anyagán keresztül a galvanizálásig. Ami a konkrét sztorit illeti: egy német autógyűjtő megvette a lila Dodge Chargerünket (azt 10 éve Budapesten, az Oldtimer Expón is bemutattuk), és annyira tetszett neki a felújítás minősége, hogy egyből megbízott az 507-esének a felújításával. Azután sorra jöttek az 507-esek, mára pedig már referenciaműhelynek számítunk a típusban. Egy öreg BMW-dolgozó szerint, akihez ellátogathattunk típus-információkért, a BMW gyárban se volt olyan ember, aki kilenc autón dolgozott volna. Kapacitálnak bennünket, hogy vigyük át a telephelyet Németországba, hiszen Nyugaton található az ügyfeleink java, az ügynökeink, és az alkatrészforrásokhoz is közelebb lennénk, de egyelőre kitartunk Magyarország mellett. BMW 507-tapasztalatokért már minden lakott kontinensről kaptunk megkeresést, műszaki kérdéseket restaurátoroktól, illetve felkérést pótalkatrész-gyártásra is. Ha tudunk, szívesen segítünk, de alkatrészgyártásra csak a magunk részére van energiánk, hiszen egy típushoz rengeteg elemet magunk gyártunk (például az 507-esek szinte összes króm részét). Másrészt szeretnénk a saját restaurálásaink színvonalának exkluzivitását megtartani.
– Kik veszik ezeket a méregdrága műszaki emlékműveket?
– Változik a piac: manapság kevesebb a gyűjtők által vett ritka autó, ezeket már inkább üzletemberek, brókercégek vásárolják befektetésnek. A néhány kurrens típus ára folyamatosan emelkedik. Sokan gondolták 2012 környékén, hogy pénzügyi lufi lesz a veteránozás, de nem így lett, bizonyos modellek árai folyamatosan és látványosan emelkednek továbbra is. Fontos megjegyezni azonban, hogy nem mindegyiké. A járművek nagy előnye az ingatlanokhoz képest, hogy a Földgolyón mindenhol értékesíthetők, mindenhol ugyankkora az értékük, és minden porcikájuk ismert, regisztrált, tehát nincs zsákbamacska. A legtöbb 507-es például rendelkezik BMW certifikációval (60 000 € a vizsgálat díja), amiben a teljes életútja és minden alkatrésze igazolva van. A Mercedes is ugyanígy őrzi az örökségét, ők nem egyszer koboztattak el, s zúzattak be 300 SL-replikát. Néhány szerencsés csakugyan autózásra használja ezeket a járműveket veterán ralikon és élménytúrákon, ilyenkor a biztosítósok izzadnak rendesen, mert sajnos többször történt már súlyos amortizáció az állományban.
– Hova, kihez forduljak, ha úgy döntök, hogy holnap veszek egy kiváló karban levő 507-est?
– A Mercedes 300 SL populáris autónak számít a maga 3000 körüli példányszámával, az 507-es viszont nem hozzáférhető normál autóvásárlói csatornákon át. Általában kurrens brókereken keresztül cserélnek gazdát, vagy kerülnek aukciókra, akik folyamatosan masszírozzák a tulajdonosokat az eladásra. Például az RM Sotheby's tulajdonában lévő zöld, #44-es, első szériás 507-es gazdájával kétéves tárgyalás során sikerült megegyezniük, igaz, az autó 50 éve volt a család birtokában. Az RM immár két aukción sem járt sikerrel az eladásában, mert fellelt, restaurálatlan állapotában ezen a szinten az autó nem kelendő. Kénytelenek lesznek restauráltatni: minket is megkerestek már a témában és fel is mértük az az autó állapotát.
– Mennyibe fog fájni a Sotheby's-nek, ha az RPM-et bízza meg a felújítással?
– A restaurálási összegek töredékét teszik ki azoknak a nagy számoknak, amennyiért ezek a műtárgyak gazdát cserélnek. Az aukciós ház jutaléka is a többszöröse annak, amiért mi egy évet dolgozunk egy autón. Ez a pénzvilág igazságtalansága, de önerőből indult magyar kisvállalkozásként már az is nagy eredmény, hogy több ügyfél eleve úgy vásárolja meg a járművét, hogy azt majd mi csináljuk meg az eladáshoz. Az általunk restaurált kocsik ugyanis általában nagyjából, 15-20%-kal magasabb árat tudnak a piacon lévő ugyanolyan típusú, restaurált típusokéhoz képest. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bekerültünk egy relatíve zárt üzleti szegmensbe, ahol egyre kellemesebb visszajelzéseink vannak, sőt olyan jogokat is kapunk, hogy az általunk elkészített járműveket értékesíthetjük még az aukciók előtt, így aztán a weblapunkon nemcsak a restaurálási munkák láthatóak, de eladó BMW 507 és Mercedes 300 SL is, ami azért nem túl általános a szakmában...
– A három évvel ezelőtti látogatásunk óta bővült az üzem?
– Továbbra is ugyanaz a kis, manufakturális műhely vagyunk, hét munkatárssal évi 2-3 autót készítünk el. A Budaörsön készülő autók a teljes időtartamra és munkafázisokra, beleértve a szállításokat is, Németországban vannak biztosítva, itthon ugyanis lehetetlen 2-3 millió eurós gépjármű-biztosítást kötni. Számos ügyfél így sem engedi idehozni a járművét. Sok ötletünk lenne a magas szintű minőség megtartásával történő bővülésre. Ezért pályáztunk már többször egy házon belüli oktatási rendszer kialakítására, amely keretében saját magunk képeznénk ki a legjobbakból restaurátorokat, de az autóipar más területére is hasznos gyakorlati szakembereket. Számos terület lenne például, ahol csökkent képességű dolgozókat tudnánk magas szintű minőségű munkára tanítani, de budaörsi cégként nincs pályázati pozíciónk, esélyünk sincs forráshoz jutni. Így a kiaknázott lehetőség helyett maradunk továbbra is furcsa érdekesség a környéken, hiszen már rendelkezünk ezen ritka autók beszerzéséhez és értékesítéséhez szükséges szakértő és nívós partneri hálózattal éppúgy, mint a top szinten történő restaurálásuk tudásával és referenciáival. Az egyik legnívósabb német bróker szerint (aki a 81-es autót is menedzselte Pebble Beach-re) a német top 3 minőségű műhely között vagyunk jelenleg. Apró lépésekben haladunk előre, és optimisták vagyunk, mert úgy látjuk, hogy a belátható jövőben lesz elég megrendelésünk a magas szintű restaurálásokra.
A Pebble Beach Concours d'Elegance a veteránautózás egyik legmenőbb, sokak szerint A Legmenőbb rendezvényének számít. A nevét onnan kapta, hogy az USA nyugati partvidékén, a Carmel-öbölnél fekvő Bebble Beach kisvárosnál rendezik meg, egy előkelő golfklubban, a Pebble Beach Golf Linksben. Ez a rendezvény zárja minden év augusztusában a Monterey Car Week-et, azaz a Monterey-i Autós Hetet. Számos kategóriában versenyeztetik a Concours d'Elegance-on a veteránjárműveket. Nem pályaversenyre kell gondolni: ez egy klasszikus autó-szépségverseny, ahol rengeteg szempont szerint értékeli a benevezett modelleket a zsűri. A rendezvényre évente mintegy tizenötezer látogató érkezik. A programok egyik csúcspontja az árverés, ezen ért el árrekordot az idén az RPM Styling által felújított BMW 507.
