A hétvégi Automobil és Tuning Show standjai közt járva bukkantam erre a feltűnő, apró, kék izomgolyóra. Amikor érdeklődtem az Opel Adam gazdájáról, egy kedvesen mosolygó, tipikusan német, fiatal lány pattant fel a helyéről. Nem csak a férfiaké a tuningolás kiváltsága, mindenki elfér az exhibicionista játszótéren. Egy jól megépített autó feltűnőbb és lazább módja a magamutogatásnak, mint egy Michael Kors táska egy "egyedi", aranyszínű tornacipővel. Más különlegessége is volt a kicsi kocsinak, mint a külleme, de erről majd később.
Mint kiderült, Jasmine-t is hamar elkapta a gépszíj, amikor elkezdte a pénzt pumpálni a projektbe. Az alap az 1.4 turbós, benzines Ecotec motor volt, amelynek a teljesítményét a Vin Racingnél a motorvezérlés programozásával és nagyobb intercooler beszerelésével növelték 207 lóerőre. A futómű egyelőre érintetlen maradt, illetve ennél jobban mostanában a teljesítményt sem akarja növelni az Adam gazdája. Jasminenak fontosabb volt a dögös külső, amibe számolatlanul önti a pénzt. "Imádom, úgy ahogy van! Kit érdekel, mennyi lóvét toltam és tolok még bele?!" Válaszolta nevetve a kérdésemre.
Egyedi kék fényezést, művészien kidolgozott airbrusht kapott a Opel, amit immár a mester, John D'Agostino kézjegye is díszít, majd az egész autót kibelezték és mindent ami műanyag, bőrrel vontak be. Ezután jött a hangrendszer, amely teljes egészében a szintén német Gladentől származik.
A legkisebb Opel a hétvége egyik legnagyobb meglepetését okozta, hiszen szép gazdájának éppen itt, Budapesten, a kiállításon kérte meg a kezét a vőlegénye, aki az Adam szélvédőjére aranyszínű filctollal rögzítette a világ legrövidebb kérdőívét, amin Jasmine könnyes szemmel ikszelte be az igenlő választ, majd azonnal előkerült a gyűrű is.
Tovább nézelődve ismét egy Opelen, egy csillogóan szürke, krómmal nyakon öntött régiségen akadt meg a szemem. Gazdája örömmel állt rendelkezésemre egy rövid beszélgetés erejéig. Thomas és az ő szeretett Opel Kadett D-je szintén Németországból, Bochumból érkeztek. Mint kiderült, közös történetük 31 évvel ezelőtt kezdődött, amikor Thomas a jogosítvány megszerzése után autót keresett és egy idős házaspártól, két évesen vásárolta meg a Kadettet. A következő hat évben nemigen nyúlt hozzá, majd elkezdődött a huszonöt éve tartó folyamatos finomítás, reszelgetés. Ahogy jöttek az újabb ötletek, úgy módosított állandóan valamit, legtöbbször saját kézzel, egyedül, bár a karosszériaelemek krómozását szakemberre bízta. Nem csupán saját gondolatok mentén halad, meghallgatja azokat is, akik kreatív ötletekkel bombázzák, miután megcsodálták a vasat.
Az autó napi használatban van, bármilyen hihetetlen is ez. Jól jelzi ezt, hogy az eredeti, 1.2-es OHV motort közel 193.000 megtett kilométer után cserélte ki Thomas egy Vectra A-ból származó 2.0 literes, 16 szelepes blokkra, még 2010 környékén. A tökéletességre való törekvés itt nem csapott át a lóerők hajszolásába, az építésbe fektetett munka viszont szemmel látható a szinte mániákus módon tökéletesre csiszolt apró részleteken. Eddig 50.000 eurót nyelt el a Kadett átalakítása, ám biztosak lehetünk abban, hogy ez nem a végösszeg, ráadásul Thomasnak van egy másik, tíz éve futó A Kadett projektje is...
Egy másik standon egy éjfekete Ford Mustangra bukkantam. Dubai felségjelzés, látványos külső. Gondoltam utánajárok, mennyire "habos" a rendszámtábla. Tulajdonosa, Franz Simon 35 éves, szintén Németországból érkezett az AMTS-re. Igazi polihisztor ő, aki mindenhez ért. A kiállítás legjobb styling car és american car díjainak nyertese valóban Dubaiban él.
Ott alapított tunincéget Alphamale Performance néven, emellett két másik cégnek is tulajdonosa. Ezek egyike az AMP monoblokk kovácsolt felniket gyártó vállalkozás, a másik pedig a Simon motorpsort, ami ezen az autón is dolgozott. Emellett a srác profi drifter, Európában és a közel-keleti bajnokságban is füstöli a gumikat. Franz nem szereti több helyről összevásárolni a dolgokat, inkább megteremti azokat.
Ő volt a világon az első, aki a jelenlegi Mustanghoz piacra dobott egy szélesítő (wide body, Alpha One) kittet, de ezen az autón már a készlet második verziója látható. A felnik természetesen szintén saját alomból jöttek a kanadai specifikációjú, 2015-ös Mustangra és chiptunigot is saját cége csinálta, bár a teljesítmény fokozása nem volt igazán fontos szempont. A Mustang a gyárilag megadott 425 lóerőről 500 lóerő duzzadt a motorvezérlés, valamint a kipufogórendszer módosításával. Ahogy Franz mondja, ez az autó inkább igazi szépségkirálynő, erős túlzások nélkül mintsem túlhúzott muscle car és egyébként is összesen 4000 kilométert tett meg vele az elmúlt két évben.
A végére egy igazi szörnyeteg maradt. Már meg sem lepődtem, amikor ismét német tulajba botlottam a Toyo gumis standján. A brutális hang vonzott a közelbe, mely egyrészt a standon parkoló autó motorteréből, másrészt a csomagtartóból kiömlő, kristálytiszta basszusok keveredett. Egy türkizkék Toyota GT 86 okádta a mélyeket elöl-hátul.
Először is a tulaj, Christoph Bettag pontosított, ez GT egy amerikai specifikációjú példány, a fia vásárolta Miamiban kb. 25.000 eurónak megfelelő dollárért, így aztán nem Toyota, hanem egy Scion FR-S a hivatalos típusmegnevezezése.
További érdekesség, hogy ez leginkább módosított GT86 (illetve Scion) Európában. A gyárilag 200 lóerős Subaru-motort 450 lóerősre húzták fel turbó beépítésével és a komplett kipufogórendszer cseréjével, chiptuninggal. Ezután az autó kapott egy Rocket Bunny wide body készletet (ennek az európai forgalmazója Christoph cége). Mindent, ami műanyag karbonra cseréltek a motortérben és a beltérben, majd végül beszereltek egy gyilkos, 7500 Watt összteljesítményű hangrendszert is. Csak ez önmagában 15000 euróba került, az egész projekt eddig 75000-nél tart, amiből már Nissan GT-R-t lehet venni, de Christophnak és a fiának ez a móka többet ér egy közönséges utcai autónál.
Túl sok mindent már nem akarnak módosítani a kék kupén, inkább körbehordozzák majd Európa legjelentősebb tuningrendezvényein és autókiállításain, melyek közül a budapesti volt az első.
