Kamugép, akit bármelyik órában elkaszálhatnak a befektetői? Önjelölt világmegmentő, egyszerre az új Steve Jobs és Nikola Tesla? Feltűnésmániás zseni, a valódi Vasember? Szerintem egyik sem, ezeknél sokkal több, érdekesebb és árnyaltabb karakter. Pontokba szedett szubjektív vallomásom következik egy portrécikknyi infóval az autóipar legnagyobb celebjéről, Elon Muskról.
Csodálom Elon Muskot, mert...
...egy zseni. Az Elon Muskról készült portrécikkek általában legfontosabb vezetői attitűdjének tartják, hogy nagyjából mindegy neki, hogy a Tesla akkumulátorfejlesztőihez vagy a SpaceX rakétamérnökeihez ül be egy értekezletre, nehéz hülyére venni. Ilyet azért Sergio Marchionne, de talán még egy Carlos Ghosn sem tud. A még mindig csak 46 éves Musk vezetői képességének kulcsa lehet, hogy járt egy nagyot a techvilágban, mire a fél világ gyűlöletét és a másik fele csodálatát kiváltva kiállt, hogy ő majd megteszi azt, amit a legnagyobb autógyártók meg sem próbáltak, és menővé teszi a villanyautózást.
Musk már kissrácnak sem volt átlagos. A szülei korán elváltak, az anyja hazament Kanadába, Elon ott maradt Dél-Afrikában a városról városra vándorló apjával barátok nélkül, és jobb híján a könyvekbe menekült a magány elől. Leginkább regényekbe, de a sok Verne és Tolkien között tízévesen csak megtanult programozni is, amire akkor még mérnök apja is azt mondta, baromság. Nemcsak megtanult, de elég jól mehetett neki, ha egy PC magazinnak 500 dollárt ért, hogy a tizenkét éves Elon Musktól megvegye a maga írta játékát. Ez volt a Blastar, ami azóta felkerült a netre, itt ki is próbálhatod.
Persze, az autóipar igazából tele van névtelen zsenikkel, csakhogy Musk se nem névtelen, se nem egy iparra játszik. Amikor tizenhét évesen elhúzott Dél-Afrikából (hogy mennyire az Apartheid és mennyire a sorkatonaság elől, csak ő tudja biztosan), előbb Kanadába, majd Pennsyvaniába ment egyetemre, ahol fizikából és közgazdaságtanból is diplomázott.
Ebben a két területben már ott van minden, ami ma Musk cégeinek CEO-ságához elég lehet, csakhogy Musk ezután fordult egyet, és elindult a nagypályás szoftverfejlesztés világába. Valójában még volt egy próbálkozása a Stanford Egyetemen, ahol alkalmazott fizikából és anyagtudományból tervezett PhD-zni, de ezt két nap után otthagyta, hogy az emberiség jövőjét érintő dolgokkal foglalkozzon. Később nyilatkozta ezt a lépésről, de a következő évek még inkább csak az első milliókról szóltak.
1999 volt az év, amikor testvérével, Kimballel négy évvel korábban alapított Zip2 nevű cégüket dollármilliókra váltották. A szolgáltatás hirdetéseket és híreket közvetített nagy hírportáloknak, köztük olyan óriásoknak, mint a The New York Times és a Chicago Tribune. 307 millió dollárért vette meg a Compaq, amiből 22 maradt Musknál. Ebből szállt be egy nagyobb üzletbe, ahol Peter Thiel titkosítási technológiákkal foglalkozó másik zsenivel megcsinálták a biztonságos online fizetés azóta is piacvezető szolgáltatását, a PayPalt. Hogy aztán három évvel később ezen is túladjon: az Ebay vette meg 1,5 milliárd dollárért. Musk ebből a buliból már 165 millió dollárral szállt ki, és már ott is vagyunk 2002-ben, ahonnan a kaszálás helyett a pénzköltés és a szerelemprojektek időszaka jött.
Rajongom Muskot, mert...
... SpaceX. Musk már 2001-ben elkezdett dolgozni egy űrkutatási vállalaton. Akkoriban többször elutazott Oroszországba, hogy a Koszmotransztól rakétákat vegyen a projekthez, aztán az egyik úton Moszkvából hazafelé kiszámolta, hogy az oroszok nyolcmillió dolláros rakétáinál olcsóbban tudna a semmiből sajátokat építeni. Így történt, hogy a SpaceX egy nehézkes indulás után ma már újrahasznosítható rakétáival jön-megy az űrben, és a történelem legerősebb rakétájának építésére készül.
Mennyire fontos neki ez? Amikor eladta a PayPal-t, több pénzt fektetett a SpaceX-be, mint a Teslába. Hogy ennek ellenére a Tesláról van meg az embereknek (ha megvan egyáltalán), az leginkább azért van, mert az autózás közelebb áll a hétköznapokhoz, mint az űrutazás. Most még fényévekkel közelebb, aztán majd meglátjuk. Musk megteszi a magáét a területen, a NASA-nak az űrverseny óta nem sikerült akkora figyelmet terelnie az űrkutatásra, mint Musknak egy húzásával, amikor kilövette saját Tesla Roadsterét a SpaceX Falcon Heavy rakétájával.
Az emberiség ötven éve képtelen túllépni a Holdra szálláson, és még ha tudományos körökben évtizedek óta nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb a Mars jön, a közönség elengedte a dolgot, és hátat fordított az űrnek. Musk viszont mindent bevet, provokál, mire az internet sötétjéből meg is kapja, hogy Teslája csak egy újabb űrszemét, de csak megnézték tízmilliók, ahogy kilőtték az űrbe.
Se a Tesla, se a SpaceX első tíz éve nem volt könnyű, hol a Teslát kellett visszarángatni a csőd széléről, hol a SpaceX projektjeinek csúszását kimagyarázni, de ezekre az évekre mondja Musk, hogy megtanult türelmes lenni. Ahogy elmondta többször azt is, hogy a Marson szeretne meghalni, amire egyre nagyobb esélye van.
A SpaceX egy szerelemprojektből lett a világ első magánvállalata, amely saját fejlesztésű űrhajót Föld körüli pályára állított és visszahozott a Földre. Már ennek is nyolc éve, azóta állandó kiszolgálói az ISS-nek, és sok száz műholdat lőttek fel megrendelésre saját rakétákon. Ma a vállalat bizonyítottan képes lenne több tonnás rakományokat a Marsra juttatni, és jelen pillanatban mindenkinél közelebb van ahhoz, hogy embert vigyen a szomszéd bolygóra, pedig ebbe a meccsbe már beszállt Kína és Oroszország is. Ha a húszas években a SpaceX tényleg embert küld a Marsra, ahogy tervezik, az még akkor is Musk munkásságának a csúcsa lenne, ha egy villanyautós jövőben az utókor a Teslától számítaná az autóipar új korszakát.
Kedvelem, mert...
...jó az ízlése. Musk minden gesztusában egy jó ízlésű férfivá érett abból a hülye hajú, esetlen fiúból, akit a lenti videón látni. A lazább éveiben, valamikor az első milliók idején vett magának egy McLaren F1-et, ami szintén nem a rossz ízlés jele, bár azt már nehéz hova tenni, hogy miután egy balesetben lezúzta, még el is dicsekedett a haverjainak, hogy nem volt rajta biztosítás.
Mellette szól, hogy miközben tele vannak vele a bulvárlapok, kerüli a céltalan celebkedést, nem veszi körbe magát Kardashianokkal, hogy többet legyen címlapon, és az előadásmódjától az otthonán, a ruháin át a csajaiig minden jó ízlést sugall. És tudom, hogy ez inkább a jól szelektált dizájnerek érdeme, de tessék megnézni bármelyik Muskhoz köthető terméket a falra szerelhető akkupakktól a Tesla töltőkútjain át a villanykamionig – annyira jó értelemben modern mind, hogy ha lenne rá, simán vennék egy Powerwallt dísznek a garázsba.
Kicsit kevésbé kedvelem, mert...
...néha túl bolond. A Vitézy Dáviddal készült Égéstérben fúrt szíven a felismerés, hogy Musk alagútfúró cégében, a Boring Company-ben nemhogy semmi menő nincs, de inkább káros ötlet alagutakat fúrni városok alá, hogy aztán autókat fuvarozzanak bennük, ahelyett, hogy mondjuk metrókocsikkal tennék. Los Angelesben éppen kezd keresztbe tenni a metrónak a projekttel, ami egy jobb tömegközlekedésért kiáltó nagyvárosban felér egy merénylettel. Musk hajlamos túltolni a jövővárást, amit ki tudja hányadik cége, a két éve alapított Neuralink is jól példáz. A vállalat agyba építhető chipeket fejleszt, kezdetben állítólag csak betegeknek, de ismerve Musk hatását egy-egy iparágra, ijesztően közelinek tűnik a kiborgok kora.
Azért sem kikezdhetetlen ez a szimpátia, mert könnyen lehet, hogy Musk tényleg akkora gyökér, mint sokan mondják róla. Első felesége nyilatkozatai alapján pokoli vele élni, de Justine Musk mondott olyat is, hogy Elon már az esküvő napján tisztázta, hogy ennek a kapcsolatnak ő lesz a központja, amit aztán a házasságuk alatt folyamatosan bizonyított is.
Musk szerint heti 80-100 órát kell dolgozni a sikerért. Ha nem is vagy jobb náluk, eléred pár hónap alatt , amire másoknak egy év kell – nyilatkozta egyszer és tényleg szünet nélkül a projektjeivel foglalkozik, de ezzel együtt jár, hogy minden mást mellőz. Justine, aki nem mellesleg öt fiának az anyja, állítólag azután döntött a válás mellett, hogy nyolc nehéz év után összetörte egyik drága autójukat (talán ő is a McLarent) és egyik első gondolata az volt, mit fog kapni ezért a férjétől. Ekkorra a kapcsolat már rég túl volt a ha az alkalmazottam lennél, már úgy is rég kirúgtalak volna-féle beszólásokon.
Régi iskolatársai emlékezetében egy idegesítő okostojásként él, aki képes volt bármikor spontán kiselőadásokba kezdeni a tudományról, különösen a fizikáról és kijavított bárkit, ha a környezetében valaki pontatlanul fogalmazott. Főnöknek sem könnyű eset, mert bár legtöbbször inspiráló, kemény tempót elváró vezetőként beszélnek róla, aki azért kedvesebb, mint Steve Jobs és kifinomultabb, mint Bill Gates, de valójában egy könyörtelen hajcsár. Volt alkalmazottja, aki sorozatos becsületsértés miatt perelte. Nálam túl nagy súllyal esik a latba az emberek tehetsége, ellentétben a személyiségükkel. Ez is egy Musk-idézet, aki szerint ez hibája, de nem tud mit tenni vele.
De ha már Musk emberi oldala: mellette szól, hogy jó filantróp. Ahogy az USA-ban az ismert gazdag emberektől elvárják, rendszeresen jótékonykodik.
Imádom, mert...
...víziója van. Ha nem létezne, akkor is ilyennek képzelnék egy mániákus zsenit, aki imádja a tudományt, gyerekként Nikola Tesla a példaképe, majd mire felnő, nyakába szakad pár száz befektetésre váró dollármillió. Hülyeség, hogy Elon Musk a valódi Vasember: sokkal több annál. Tony Stark az apja pénzéből ripacskodik, Musk a sajátjából és a befektetőkéből, ami egy egészen más liga. És még csak amerikai elnöknek sem kellett lennie hozzá, hogy minden Twitterre írt fél mondatára figyeljen a tőzsde.
Az ezredfordulón gyorsan dollár százmilliomossá lett techguruk tömegéből kevesen vannak ma is szem előtt, ennyire sok pályán egyszerre pedig senki sem játszik. És milyen pályák már ezek?! Övé a legismertebb villanyautógyár, hamarosan az ő Solar City-je lesz az USA legnagyobb napelemes cége, ő találta ki és indította el a Hyperloopot, a belátható időn belül talán mindent verő vákuumvonatot, övé a világ legnagyobb akkumulátorgyártó üzeme és az ő cége áll legközelebb az emberes Mars-utazáshoz. Nem csak az közös ezekben a területekben, hogy nemrég még mind az ipar, a tudomány mostohái voltak, hanem, hogy az emberiség jövőjének irányát határozzák meg. Musk egykori paypalos partnere a paypalos pénzt többek közt befektette a Facebookba, és ma dollármilliárdos. Jó neki, de hány embernek mond bármit a név, hogy Peter Thiel? Nemhogy száz év múlva, 2018-ban?
Musk már huszonévesen milliomos volt, az utóbbi húsz évét tölthette volna hedge foundozással is a Wall Streeten. Az ő eszével biztos menne a spekulánsbiznisz és nem azon kéne paráznia, mi lesz a SpaceX-szel, ha felrobban a Falcon Heavy a startpadon, vagy, hogy sorozatban hány negyedéves veszteséget tud megmagyarázni a Tesla befektetőinek anélkül, hogy ráborítanák a fremonti üzemet – bármennyi ellendrukkere is legyen, úgy fest, elég sokat.
Kiállhatatlan személyiség ide, erőszakos alagútprojekt oda, becsüljük meg, hogy egy ilyen emberrel merülünk bele a 21. századba, mert a Putyinok, Trumpok, Erdoganok és Duterték mellett rohadtul kellenek a nagy hatású, jó szándékú zsenik. Musk sosem lesz mindenki kedvence, ahogy a projektjei sem, de van egy erős víziója arról, mi a jó irány az emberiségnek, és amíg erő helyett a tudomány barátságos oldalát használva mutatja, merre legyen az előre, én minimum imádom majd.
