A cuki Suzuki Jimny a változatlanság sziklája. Megjelenésével lépett be először sikerrel az autópiacra a Suzuki, a legújabb generáció gyakorlatilag ugyanazon elvek alapján készül, mint az 1970-es eredeti. De mik is ezek az elvek?
Vagány dagonyázók esetében mindig valami hadsereget szokás a fejlesztés hátterében sejteni, és a legenda a Jimny, illetve az elődök, a Samurai és LJ80 esetében is arról szól, hogy a kis termetű japánok ezt használják katonai terepjárónak. Ám ez csupán mendemonda, a Jimny-t kezdetektől civil kocsinak tervezték.
Ha a japán hadseregről van szó, akkor a II. világháborúig vissza kell lapozni. 1945-ben a győztes amerikaiak feloszlatták a birodalmi haderőt, mondván majd a megszálló US Army megoldja az esetleges konfliktusokat. Aztán amikor felmerült egy ilyen konfliktus, a koreai háború, mégiscsak megegyeztek a japán kormánnyal egy szigorúan önvédelmi fegyveres testület felállításáról. Így született meg 1954-ben a 自衛隊 azaz a Japán Önvédelmi Haderő, melynek sürgősen gépekre volt szüksége. Ennek érdekében a Mitsubishi már 1953-ban leszerződött a Willysszel a Jeep CJ-3B, azaz a Wrangler-elődmodell Civilian Jeep liszenszgyártására, J3 néven. A japán hadsereg ezt használja, legutóbbi, 1996-os generációja, melyet a katonák csak úgy becéznek: 73式小型トラック (新) azaz 73 Típusú Könnyű Teherautó (Új), ma is szolgálatban áll.
Hol van itt a Suzuki? Hát sehol. A Jimny története 1967-ben indult, a Hope Star vállalat ON360 típusával, melyből mindössze 15 darab készült, ám a Suzuki látott benne fantáziát, és felvásárolta az egész céget. Így született 1970-ben az LJ (Light Jeep) 10, más néven az első Jimny. Csak három ülése volt, mert nem kívül, hanem a negyedik utas helyén horda pótkerekét, így a hossza 3 méteren, a szélessége 1,3 méteren belül maradt, a motorja pedig 359 köbcentis, kétütemű, kéthengeres volt, 25 lóerővel. Hogy miért? Természetesen hogy megfeleljen az akkor aktuális Kei előírásoknak.
A sokat emlegetett Kei szabvány 1949 óta létezik, és töretlenül a legnépszerűbb autókategória Japánban, persze többször módosított előírásokkal. Alacsony adó, olcsó biztosítás és kevesebb bürokrácia jár vele, amúgy is kis fogyasztású, olcsón fenntartható kocsik. Ebbe a vízbe dobott követ a Suzuki azzal, hogy a Subaru 360-hoz hasonló törpék közé létravázas, merevhidas, összkerék-hajtású terepjárót engedett. 1976-tól már 550 cm3 a Kei lökettérfogat, exportpiacokon még nagyobb lehetett a motor. 1977-ben a már Európában is árult LJ80 volt az első négyhengeres, négyütemű változat, 0,8 literrel, a nálunk Samuraiként ismert második generáció pedig SJ410 néven, egyliteres motorral hódította meg a világot.
A történetben annyi csavar azért akad, hogy ha a japán nem is, de az indiai hadsereg használja az SJ410 helyben gyártott, hosszú tengelytávú változatát, az ideig-óráig nálunk is árult Maruti Gypsy-t. Sőt, ebben az őrületesen cool videóban Niki Lauda arról mesél, hogy az ausztrál hadseregnek is volt valami köze az LJ80-hoz, bár ez lehet, hogy csak mendemonda, mert ausztrál 4x4 oldalakon nem sikerült nyomára akadnom.
Akár így volt, akár nem, az alaptételen, miszerint a Jimny a Kei szabályozás szülötte, ez mit sem változtat. És mivel Japán a tradíciók országa, a Suzuki a mai napig tartja magát az eredeti koncepcióhoz, így az aktuális Jimny-ből is kapható Kei variáns. Ennek kisebb a lökhárítója, és nincs sárvédő-szélesítése, az orrában pedig az 1990 óta érvényes szabvány szerinti 660 köbcentis, 63 lóerős turbómotor lakik.
Még szép, hogy kéne!
