Mi a különbség Elon Musk és a TC-olvasó közt?

Talán még mindenki emlékszik rá, hogy március-áprilisban az összes újság azzal volt tele, hogy az autógyárak ráállnak a vírusügyi védőfelszerelések gyártására. A lélegeztetőgép volt a sláger, hiszen bár összetett gépek, de egy modern autóhoz képest egyszerű, mint a csattogós lepke, ráadásul baromi nagy szükség volt rájuk. Aki a világ egyik legnagyobb autógyártója, vagy mondjuk a semmiből képes volt tizenpár év alatt villanyautó-nagyhatalommá nőni, az simán képes pár hét alatt lélegeztetőgépet ontani a gyáraiból.

Hát, hamar kiderült, nem megy az olyan gyorsan és egyszerűen. A GM-nek és a Fordnak is beletelt jó pár hétbe, mire eljutottak odáig, hogy tényleg tudnak valamit (egy másik gyártó tervei alapján) gyártani. Elon Musk meg felmatricázott, a piacról megvásárolt gépeket adott át, amikről hamar ki is derült, hogy inkább csak a horkolás miatt alvászavarban, apnoéban szenvedőknek jelenthetnek megoldást, mint a tüdőkapacitásuk töredékével szenvedő COVID-betegeknek. Ugyanakkor a Dyson, akik a porszívóbiznisz után a villanyautózásból is pénzt szeretnének csinálni, már kifejlesztettek egy saját prototípust.

Persze egy egyszerű maszk nem olyan bonyolult dolog, mint egy lélegeztetőgép. Szimpla, mosható textilmaszkot bárki tud otthon varrni. De egy komolyabb, cserélhető szűrőbetétes maszk (ez az, amit az angol nyelvben már nem maszknak, hanem respiratornak hívnak) megtervezése és legyártása önmagában sem egyszerű. Pláne akkor nem, ha egy kis filmes kellékgyártó vállalkozást viszel, és épp vírusjárvány miatt lezárták az országot.

Itt aztán jöhetnek a kérdések: miért akar maszkokat gyártani egy filmes kellékekre specializálódott cég? Hogy kerül ez a Totalcarra? És a kérdések jogosak, haladjunk sorjában. Dömölki Gergelyt régóta ismerjük, évtizedes kommentelő a Totalcar felületein, ráadásul volt egy időszak, amikor Stump Bandi és Vályi Pista az ő raktárában simogatta a Fospisztolyt, aka Shitgun, a csodálatos kis szakadt Hacsirokut. Gergely rendes, fejét évtizedekkel ezelőtt beütött autóbuzi hasonszőrű haverokkal, akik, ha kell, munkával, tanácsokkal, kapcsolatokkal, eszközökkel támogatják a projektet. Tehát ez a TC-s kapocs.

Arra, hogy miért kezd el valaki filmes kellékek helyett maszkokat gyártani, nagyon egyszerű a válasz: Hollywood tehet mindenről. És nem kis köze van az egészhez Andy Vajnának is. A néhai filmbiztos ugye ügyesen keverte a lapokat, az utóbbi években nagyon sok filmes megaprodukció jött az országba, jelentős mennyiségű embernek adva ezzel munkát. És ezek a produkciók Vajna halála után is jöttek az országba, Hollywood továbbra is pörgette az itteni ipart. Aztán jött a COVID–19, és úgy odab.szott a filmiparnak (is), hogy ahhoz képest egy horrorfilmekben szokásos, kétkezes pallossal véghez vitt véres dekapitáció is dajkamese. Volt, ahol az egyik nap még teljes gőzzel ment a forgatás, majd valaki meghallotta a hírekben, hogy Trump bevezeti a beutazási tilalmat, a produkció még aznap repülőt bérelt, és mindenkit evakuáltak. Mindezt úgy, hogy voltak, akik másnap reggel az üres díszletben pislogva tudták meg, hogy már nincs produkció. Filmekben ilyenkor a szél egy rozsdás táblát lenget nyikorogva, a porban egy ördögszekér gurul át a képen.

Gyakorlatilag egyik napról a másikra állt le minden, maradtak feladat nélkül, pedig a komoly magyar korlátozásokat még ki sem hirdették. Így aztán az Arcadia Propworks, Gergely cége is fizetős megrendelések nélkül maradt. De ez ugye egy reggeltől estig pörgő embernek nem jelentheti azt, hogy nem is fog semmit csinálni. Hiszen látta, komoly ellátási problémák vannak bizonyos védőeszközök terén. Például nincs plexi arcpajzs, és maszk sem. Már pedig az ő gépeikkel és tudásukkal ezeket, valamilyen módosított formában tudnák gyártani. Hiszen 3D printerjeik, lézeres vágógépeik, vákuumformázójuk, meg egy csomó más egyéb gépük van és gyártási tapasztalatnak sincsenek híján. Segíteni akarás és tettvágy meg annyi volt bennük, hogy már lassan a szabad mozgásban is korlátozta őket, tenni kellett valamit.

A plexi arcpajzsok (amik egyébként PET vagy polikarbonát anyagból készülnek, nem plexiből) gyártására mások gyorsan találtak hatékony megoldást, a témára szerveződött Facebook-csoport tagjai először 3D nyomtatókkal kezdtek termelni, de aztán Kőrösi Gábor előállt egy olyan dizájnnal, amivel sík lapokból, pillanatok alatt lehetett összeállítani a pajzsot, így aztán bitang termelékennyé válhatott a gyártás. (Érdemes közbevetni, hogy ez a dizájn hetekkel megelőzte a tech-óriás Apple pajzsát, amit nagy sajtóvisszhang mellett mutattak be, és megkockáztatom, jobb és hatékonyabb is annál) Ráadásul közben a nyíregyházi LEGO-gyárban is elkezdtek építőkockák helyett arcpajzsokat gyártani a gépek.

De valamilyen cserélhető szűrőbetétes maszkra még mindig nagy szükség lett volna. Gergelyék saját FB-csoportjában pillanatok alatt 1500-nál is több igény merült fel – és ezek csak az egészségügyben dolgozók, mert eleinte csak az ő kiszolgálásukra gondoltak. Ők azok, akik a szándék szerint ingyen és bérmentve kapják meg majd a maszkot. Aminek a megtervezése, gyártás előkészítése nagyságrendekkel több fejtörést okozott, mint azt az ember elsőre gondolná. Hiszen nem korlátlanok Gergelyék anyagi lehetőségei, de az alapanyag beszerzésénél is bőven voltak problémák. Az is kiderült, szükség van „bedolgozókra” és egyéb segítségre is, sok ismerős és barát járult a projekthez, Gergely felesége vitte a projekt adminisztrációját és a logisztikát.

Amikor valamiből nem néhány tíz darabot kell csinálni, hanem sok száz, esetleg több ezer darabot, akkor a termelékenység, a hatékonyság és a gazdaságosság mind őrületesen fontos szempontokká válnak. Nem feltétlenül azért, mert mondjuk gatyagumiból még egy tekercs olyan sokba kerül (bár ez, amikor konkrétan elfogy a pénzed, jelenthet komoly problémát), hanem azért is, mert ha egyszerűen NINCS a piacon elég gumipánt, akkor úgy kell beosztanod a készleteidet, hogy abból a lehető legtöbb embernek tudjál esetleg életmentő felszerelést gyártani. Ugyanez igaz a gumitömítésekre, vagy mondjuk a szűrőbetétek anyagára, amit adott esetben megvenni sem olyan egyszerű, hiába van valahol készleten. És az sem mindegy, mennyire idő-, munka- és eszközigényes a gyártás. Amikor esetleg emberek egészsége múlhat rajta, nagyon is számít, hogy egy alkatrészből óránként ötöt, vagy ötvenet tudsz gyártani.

A fenti videóból kiderül sok részlet, megtudhatjátok, milyen alkatrészekből és hogyan áll össze egy maszk, milyen zsákutcákba sikerült futni a fejlesztés és a gyártás során, és milyen apró, leleményes alkatrészt tudnak még készíteni a leeső anyagmaradékokból. Az is kiderül, hogyan tudjátok támogatni az ingyenes egészségügyi maszkok ügyét – de ha a videót nem is nézitek meg, itt, a vonatkozó Facebook-csoportban jelezhetitek a támogatási szándékotokat. Sőt, ha konstruktív kritikátok van, észrevételetek a maszkkal kapcsolatban, azt is szívesen olvassák a srácok-lányok, mert az a fontos, hogy a lehető legjobb maszkot kapjanak az egészségügyisek.