Lemerülünk! Villanyautóval a horvát tengerpartra

Természetesen nem lehet habisztire nekivágni az útnak, ez nagyjából garantálja a kudarcot, meg némi puffert is hagyni kell a tervekben, hiszen sehova sem érdemes üres akkuval megérkezni. Ezért nekiálltam tervezni az utat, és kicsit csaltam is: nem Budapestről indulunk, hanem Tapolcáról, ezzel eleve fogva közel 200 kilométert. 

Az első célunk Zágráb, itt az A4-es és A3-as autópályán is van egy-egy töltőpont, 220 kilométert kell legyűrni idáig. Az autó a jelenlegi vezetési stílusommal 400 kilométeres hatótávot előlegez meg, tehát valamivel 50% alá merült akkuval érünk majd ide. Itt egy 50 kW-os töltő vár ránk, de természetesen nem tudjuk fél óra alatt feltölteni a 62 kWh-s akkut, hiszen a töltési teljesítmény a végére csökken, ráadásul az akku sem lesz hideg. Reményeim szerint egy egyórás megállóval azért eljutunk 85% környékére. A Mol Plugee oszlopait használjuk, amelyek a Next-E töltőhálózat részei. 

A következő megállónk a Jasenice melletti töltőpont, ez 260 kilométer Zágrábtól. Terveim szerint ide sem üres akkuval érkezünk, itt is 1-1,5 órát előlegezek meg a töltésre, és már csak Split városát kell elérni, odáig röpke 160 kilométer a táv. Itt viszont van egy komoly időkorlát, hiszen délután fél hatkor indul a kompunk Korčula szigetére, erősen ajánlott háromnegyed órával korábban megjelenni. 

Nagy lauffal dolgozunk, Sipos Gerivel hajnali 3-4 körüli indulást tervezünk Tapolcáról, hátha elkerüljük a szívást a határon, és ha az indokoltnál hamarabb érünk le, legalább megnézzük Splitet a komp indulása előtt. És hogy miért pont Korčula? Mert ha már villanyautóval vagyunk, úgy döntöttünk lemerülünk. A szigeten működik a Priscapac búvár centrum, ami a környező merűlőhelyekre szervez merüléseket. A könnyűbúvárkodás egy elképesztően érdekes hobbi, akár a műszaki, akár az élmény oldalát nézzük, és alaposan megmutatjuk, miért. Többek közt két barlangi merülés, és egy roncs is vár ránk, utóbbi az S57 torpedó hajó, ami 1944-ben süllyedt el. És természetesen a felszínen is vár ránk néhány érdekes dolog. 

A Leafet apósom garázsában a konnektorról töltöttem fel, 15%-ról kicsit kevesebb mint egy nap kellett a telepumpált akkuhoz 220 voltról, de a lényeg, hogy megtelt, az autó startra kész. Most még töltőre tesszük a kamerákat, ismét átszámoljuk újra az útitervet, aztán nekivágunk Horvátországnak. Esténként  jelentkezünk írott posztokkal, a túra végén pedig több videóval, tartsatok velünk, izgalmas lesz. 

A sorozat támogatója a Next-E töltőhálózat és a Nissan: