Amikor hazaértünk Stuttgartból a full elektromos, új Mercedes EQV 300-assal, minden ismerősöm azt kérdezte, hogy: Na milyen volt az út a Merci kisbusszal Stuttgartba? Csípőből adtam rá a választ: Ultra szívás! Mégpedig akkora, amit el sem tudsz képzelni! De legalább baromi sok pénzbe került! De ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük az elején.
Jó autó
A fenntarthatóság és a fenntartható jövő bizonyításának céljából, néhány újságíró kollégával egy pénteki hajnalon elindultunk Budapestről a 910 kilométerre lévő Stuttgartba egy új Mercedes EQV 300-assal. Az importőr ígérete szerint, járművünk 357 kilométert tud megtenni egy feltöltéssel. Persze, ha lassútöltővel töltjük, ha gyors, DC töltővel töltöttük, akkor csak 80 százalékig töltötte fel autónkat az oszlop. Így elvileg 270 kilométert tudtunk volna menni a Mercedes kisbusszal. Nem szeretnék elmerülni a kilowattokban, mert az átlag villanyautóst ezek nem érdeklik, de az biztos, hogy az ígért gyári értékek közelében sem volt a hatótávunk. Ami nem is csoda, hiszen az autónak nem csak a befoglaló méretei nagyok, de iszonyat nehéz is. Az 5,14 méter hosszú, 1,92 méter széles és 1,9 méter magas kisbusz 2,63 tonna. A jármű hatalmas súlya még sportmódban is erősen érződött, nem igazán hozta a villanyautós menetdinamikát, nagyjából tíz másodperc alatt érte el a százat és onnan már nem is nagyon gyorsult, az egyébként feláras 162 kilométeres végsebességig.
Németország a fenntarthatóság útján
Hogy miért mentünk Stuttgart környékére? A Német Turisztikai Hivatal meghívására utaztunk Németországba, a "Feel Good" turisztikai kampány keretein belül. A kampány célja bemutatni, hogy egy fenntartható nyaralás/pihenés sem jár feltétlenül lemondással.
A mi esetünkben ez azt jelentette fenntartható módon közlekedhetünk lokálisan és az aktív pihenésünk is a fenntarthatóság jegyében telt.
Stuttgart az első városok között, 2018-ban kezdte a "Települési fenntartható fejlesztési mutatók" kísérleti alkalmazását, melynek eredményeként már 2020-ban különdíjat kapott az Európai Unió "Fair and Ethical Trade Award"-on "Monitoring and Impact" kategóriában. Az ott töltött néhány napban testközelből láthattuk, hogy milyen pozitív hatása van a fenntartható törekvéseknek (szelektív hulladékgyűjtés, megújuló energiaforrások előnyben részesítése, helyi termelőktől való vásárlás) turistaként.
A továbbiakban egy cikksorozatban mutatjuk be a Totalcar hasábjain Stuttgartot, mint fenntartható turisztikai célt.
Az EQV 300-as egyébként nagyon kényelemes, főleg a légrugós felfüggesztésnek köszönhetően, a 180-200 kilométeres etapok alkalmával egyszer sem éreztem magam fáradtnak, összetörtnek, az ülések kiválóak, a szintén feláras Burmester hifi rendszer gyönyörűen szól. A belsőtér igényesen van kialakítva, nagyon ötletes az ülések forgathatósága, a középső sor asztalkája zseniális. A tárolórekeszből azonban, főként hátul nagyon kevés van, és hátra már nem jutott egyetlen telefontöltő hely sem. Abban a kettőben, ami viszont elől van, sincs túl sok köszönet, egy USB-C és egy micro USB foglalat vár minket, azonban néhány 3.0-ás USB porttal előrébb lettünk volna. A 10,25 colos központi kijelző szép éles képet ad, igényes a tipográfiája is, de a menürendszerben könnyű elveszni, és sajnos a jármű több funkcióját is ide száműzték. Néhány beállítás szerencsére a kijelző alatti gombokkal is elérhető. A középkonzol tetején lévő tapipad megszokást igényel, ahogy a kissé átrendezett bajuszkapcsolók is, ugyanis a jobb oldali nem az ablaktörlő, hanem az irányváltó szabályozókarja.
Jó sokat zabál. Áramból is, pénzből is
A prémium kisbusznak azonban nem csak a méretei nagyok, hanem a fogyasztása és a költségei is. Már az fura volt, hogy az átvételnél figyelmeztettek minket, hogy ne nagyon használjuk a nagyfogyasztókat, például az ülésfűtést, mert ezek zabálják az áramot. Mi összesen 1900 kilométert utaztunk a járművel, nem kapcsoltuk be az ülésfűtést, de még így is egyértelműen kijelenthető, hogy ez a hétszemélyes, nagycsaládoknak való kisbusz, nagyon messze van a fenntarthatóságtól. Csak egyszer, a budapesti indulás előtt sikerült a járművet feltölteni száz százalékra, ekkor a kijelző 331 kilométeres hatótávot mutatott. Az EQV 300-ast elsőként Mosonmagyaróváron MOL Plugee kúton tankoltuk meg DC töltővel, itt azonnal kiderült, hogy előfizetés és applikáció nélkül vagy 20 kilowattnyi vagy pedig 40 kilowattnyi áramot vásárolhatunk. Más opció nincs, és ha esetleg marad némi áram az oszlopban, akkor az elvész. Így végül kétszer 40 kilowattot vásároltunk, ami majdnem 13 000 forintba került, és némi megvásárolt áram is a kúton maradt. Ennyi töltéssel 223 kilométert tudtunk volna megtenni, legalábbis a kijelző szerint. Itt már az is kiderült, hogy az autónkat, szintén a képviselő ígéreteinek ellenére legalább ötször kell feltöltenünk. Az egyenként 45-60 perces töltések jó négy órával növeli meg az utunkat, mert az EQV autópályán zabálja az áramot. Mi egyébként úgy gondoltuk, hogy a legelterjedtebb Ionity hálózaton fogjuk feltölteni a Mercedes kisbuszt, le is töltöttük az appot, ami meglepően jól működött, de előfizetés híján itt sem volt olcsó a tankolás, 35-38 eurót fizettünk egy-egy 80 százalékig való feltöltésért. Összesen tíz alkalommal tankoltunk, így a teljes 1900 kilométeres úton, csak a töltésért valamivel több mint 120 000 forintot fizettünk. Ebből az összegből körülbelül 250 liter gázolajat tudtunk volna vásárolni. A teljes út 34 órát vett igénybe, ami egy belsőégésű motorral szerelt autóval nagyjából fele ennyi idő.
Jó lassú, jó hangos
De legalább a menetdinamika és a vezetési élmény kárpótolt... volna, ha nem lenne iszonyat frusztráló és nyomasztó egy ilyen hosszú út egy villanyautóval. Nagyon gyorsan megeszi az ampereket az EQV 300-as, félszemmel egyfolytában a gyorsan csökkenő kilométereket kell figyelni. Egyszer még az is előfordult, amikor öt százalék alá ment az akkukapacitás, az autó közölte, hogy ő most kikapcsolja a hűtést és fűtést, valamint a rádiót is, mert vészesen alacsony lett a hatótáv. A baromi nehéz kisbuszt, hiába a 204 lóerő, semmivel sem élvezetesebb vezetni, mint egy 90 lóerős T4-es Transportert. Száz fölött igen hangos az EQV mind a szélzaj, mind a téli gumik surrogása erősen behallatszik az utastérbe. Gyaníthatóan a súlycsökkentés miatt kevesebb hangszigetelést kapott, mint a dízel társa. A gyorsulása sem túl acélos, sport módban csak a gázpedál karakterisztikája változik, a járműdinamika semmit, de viszonylag hamar elérte az Autobahnon a 162-es végsebességet, ami alapesetben csak 140 lenne.
Jó emberek is lehettünk volna?
Mindent összevetve, sajnos nem lettünk jobb emberek. Ha a fenntarthatóságot nézzük, akkor először is egy fullextrás Mercedes EQV 300-as 36 millió forint, ennyi pénzből kettő, dízel V osztály is megvehető. Egy ilyen út üzemanyagköltsége is nagyon magas, az áram pedig folyamatosan emelkedik. Egy-egy 45-60 perces megállás során pláne, ha családdal utazunk, akkor a kutak shopjában akarva-akaratlanul is elköltünk alkalmanként néhány ezer forintot. Az utazási idő is nagyon megnő, várakozás és pénzköltés helyett hasznosabban is eltölthető a rengeteg üresjárat.
Környezetbarátok sem igazán vagyunk, ha így utazunk, ugyanis a töltőhelyeken szemetet termelünk, minél tovább ott tartózkodunk annál többet. A 2,6 tonnás majd öt és félméter hosszú EQV 300-as pedig alaposan hozzájárul a szállópor koncentrációjához.
Ha mégis jó emberek akarunk lenni, akkor ilyen távolságra utazzunk vonattal, az EQV 300-ast pedig használjuk arra, amire való: utazzunk vele a vasútállomástól a szállodáig. A Mercedes elektromos kisbuszát valamiféle céges, VIP shuttle járatnak tudom elképzelni, illetve azoknak, akiknek nagyon sok pénzük van, rengeteg idővel rendelkeznek és magasról tesznek a környezetvédelemre. Igaz az ilyen emberek miért szívatnák magukat egy elektromos kisbusszal?
Utazásunkat a Német Turisztikai Hivatal támogatta a "Feel Good" kampány keretein belül, amely Németországot, mint környezetbarát és fenntartható turisztikai úti célt mutatja be.
