Sosem volt Nissan a Honda NSX ellen
Pár éve elkezdtem magam elég komolyan beleásni a kilencvenes évek japán sportautóiba. Azt hittem, már nem nagyon van fehér folt, de reggel szembejött a Nissan MID4. Nem túl egységes dizájnú autó, a japánok ebben az időszakban még szerettek komolyan támaszkodni már létező modellekre, a MID4-be is könnyű belelátni a Lotus Esprit elejét vagy a Ferrari 522 BB hátulját. De ahogy a japánoknál akkoriban jellemző volt, a külső másodlagos, a technika a lényeg.
Assur egy korábbi posztban már megírta, miről is van szó, kattintsatok alapozásnak. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a Nissan az eljövendő sportautóinak fődarabjait beépítette középmotoros prototípusba. A MID4 1985-ben jelent meg, a 300ZX szívó V6-osával, szerény 190 lóerővel. A lényeg mégsem ez volt, hanem az összkerékhajtás, az ATTESA (Advanced Total Traction Engineering System for All-Terrain), ami többek közt az R32-es Skyline GT-R-ben is működött, de már az összkerékkormányzás, a HICAS (High Capacity Actively Controlled Steering) is bekerült.
Engem mégsem ez fogott meg, hanem a MID4-II, azaz a prototípus második változata. Ez már egy sokkal harmonikusabb forma, az elejére simán rámondhatnánk, hogy nahát, NSX, de ez egy 1987-es fejlesztés, tehát két évvel a középmotoros Honda előtt járunk. Érdekes, hogy a szögletes, bukólámpás orr szépen rezonál a korszellemmel, de a tetővonal és a kerekded hátsó panel már a kilencvenes évek motívumait vetíti előre.
Természetesen maradt az összkerékhajtás és az összkerékkormányzás, de már a VG30DETT, azaz a 300ZX Twin Turboból ismert 3 literes biturbó V6 került a kabin mögé. 325 lóerőre beállítva kifejezetten jól mozoghatott főleg, hogy a sok komplikált hajtáselem ellenére sikerült 1,4 tonna alá szorítani az autó súlyát. És ez nem csak egy pőre tesztközpont volt, a MID4-II állítólag gyártásra kész állapotban működött, beltérrel, kényelmi kiegészítőkkel. Habár a korabeli pletykák szerint nem volt különösebben jó vezetni, mégsem ezért kaszálták el: egyszerűen ebben a formában olyan költséges lett volna gyártani, hogy senki sem vette volna meg.
Belegondolva, hogy a japán gazdaságnak éppen arról a korszakáról beszélünk, amikor minden belefért, tényleg súlyos ára lehetett a technikának. Így a Nissan inkább a MID4-II újdonságait szétosztotta a sortautó palettára: a biturbó V6-ost megkapta a GT-sebb jellegű 300ZX, a fejlett összkerékhajtást és összkerékkormányzást pedig a Skyline GT-R amivel már egyértelműen a versenypályákat célozták. Nem is kevés sikerrel:
