A polcon figyel már egy Technic Porsche 911 GT3 RS, egy Bugatti Chiron, meg egy Extreme Adventure, és százezerszer megfogadtam, hogy többet nem vásárolok, de ezekről a képekről sütött a cselekvésre felszólítás! Vedd meg szépen, nem fogod megbánni! 73 éve valószínűleg maga a Ford Motor Company se gondolta volna, hogy az F-150 ekkora utat fog megtenni a gyártósorról egyenesen a Technic tervezők asztaláig.
Egyszer már megalkudtam magammal, hogy ennyi épp elég, nem az egyszeri ember pénztárcájára szabták az árakat, de ez esküszöm, gyönyörű volt, ahogy a boltba kiállították! A rugózása, a méretarányai, a megjelenés, a súlya: megtapogatod és nem tudsz betelni vele. A Technic az a játék, amit magadnak veszel, nem másnak ajándékba. Minimum egy hétnyi szórakozást ad, ha az ember nem akar két nap szabadságot kivenni, és csak esténként van ideje építgetni, akkoris szigorúan éjfélig - amiből persze mindig fél kettő lesz, mert csak még ezt az oldalt, még azt a pár elemet rakjuk össze... aztán jön a hajtépés, amikor rájössz, hogy elfelejtetted megfordítani az egyik L alakú képződményt, és bonthatsz vissza legalább félórányi munkát. Na még mit nem!
Miután teljes titoktartásban hazacipeltem a vadat, egyetlen pillanatra lebiggyedt a szám. A doboza egy kicsit csalódás volt, nem a korábban megszokott Technic érzést hozta (a Porsche és a Bugatti doboza is felülről nyílik, nem kell megbontani, hogy hozzáférj az alkatrészekhez), így sokkal inkább egy drágább Creatorre hajazott. A fórumokon olvasgatva a véleményeket láttam, sokan szeretik ezt a formát, de ha ekkora a hájp körülötte, akkor az a minimum, hogy adjanak a dobozára is. Nyilván nem egy százezres szettről beszélünk, de bőven elfért volna még egy-két finomság, amitől a rajongók elájulhatnak. Szerencsére a kezdeti rossz érzés hamar elszállt, amikor fellapoztuk a könyvet. Az ismerős lépéssorok megnyugtatták a háborgó kedélyem - ez itt kérem tiszta élmény lesz. Már csak az a kérdés motoszkált bennem, hogy: Mire fel a 18+ megjelölés?
Gyakorlott Technic-es létemre, mindig elfelejtem az egyes számú szabályt: vágd le a körmeid csutkára, mielőtt nekikezdesz, mert hiába néz ki első ránézésre törékenynek a váz, nem az lesz az első, ami valóban törni fog. Miután szakszerű elsősegélyben részesítettem magam, meg a jobb kezem három ujját, már az sem okozott gondot, hogy a nemszeretem részeket könnyedén összepattintsuk. Titokban előre röhögtem, mert én már tudtam, hogy ez a nyomogatás legkésőbb holnap nagyon fog fájni az ujjbegyeknek (legalább annyira, mint amikor a vaksötétben botorkálva talppárnával találunk rá az elöl felejtett apró darabokra), de micsoda dolog lenne lelőni a másik örömét ilyen elhanyagolható információkkal, mert a jó mazochista, tudja: lehet hogy néha fáj, de legózni jó!
Az első pont, amivel meggyűlt a bajunk - igaz a saját hibánkból - az a motor összerakása volt. A V6-os biturbóst valóban nem kis munkával tervezték meg. Az még hagyján, hogy már ott olvadozol a gyönyörtől, amikor meglátod, hogy mozognak a kis dugattyúk benne, de amikor valami furcsa és rájössz, hogy egy elemet nem felfelé, hanem lefelé állítva tettél be, és mégsem olyan, amilyennek lennie kellene, menten elmormolsz egy miatyánkot, hogy ezt legalább időben észrevettük. Csak négy oldalt kellett visszalapozni, az még pont nem a világ vége.
Ahogy rendületlenül haladtunk tovább, szépen lassan kezdett kibontakozni a monstrum alakja, megláthattuk, milyen komolyan vették a mérnökök, hogy tényleg hasonlítson felépítésben egy eredeti F-150-hez. Eljátszottunk a felfüggesztésekkel, miközben apró információ morzsákkal láttak el minket a tervezők: az igazi Raptor alatt a FOX Live Valve technikája figyel, 3.0-ás Internal ByPass lengéscsillapítókkal, amelyek különleges képessége, hogy intelligens módon, valós időben alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz, azaz aktív mozgásban vannak, hogy azonnal optimalizálják a kezelhetőséget, a komfortérzetet, valamint az ellenállást. Ennek eredményeképp egy kellemes, kontrollált off-road élményt kapunk. Szinte hihetetlen, hogy képesek voltak még ezt is beépíteni egy Lego mozgásába.
Valahol itt kezdtem el kapisgálni, hogy miért 18+-os ez a készlet.
A többi Technic-nél azt szoktam meg, hogy a csicsázás rész a vége felé kezd nagyon bedurvulni, hát a Raptor már második zacskó csomag felénél kezdte elnyerni a majdnem végleges formáját. Az 1349 darab alkatrész vészesen fogyni kezdett. És már most sokkal jobban nézett ki, mint amit a doboz alapján vártunk volna. A törékenynek látszó váz alatt a komoly munka kezdett egyre jobban alakot ölteni, kétségem se volt afelől, amikor a hátsó felfüggesztéshez értünk, hogy ez tényleg megérett a felnőttkorra. Tökéletesen lemásolták a szerkezet mechanikáját, miközben arra is figyeltek, hogy az egész rendszer tökéletesen illeszkedjen a kerékjáratokhoz. Ezen a ponton már több mint méretes darabnak számított, érzeted a súlyát, szinte láttad a végleges formát. Ugyan nincsenek olyan szép ívei, mint egy Bugattinak, vagy egy Porschénak, de az esztétikai hiányosságot bőven pótolja az a nyers erő, amit még ebben a kissé esetlen formájában is közvetít az építő felé.
Gyönyörű az eleje, a hűtőrács kidolgozása, az első szélvédő, a tipikus pickup belső, talán amit hiányolni lehet belőle, hogy matricákkal oldották meg az első és a hátsó lámpákat, de még ez is elnézhető, hiszen a végleges 42 centi hosszú kész jármű, pontosan azt adja, amire egy vérbeli rajongó vágyik. Nyithatóak az ajtók, a motorháztető, mozog minden, aminek kell. A végső lépésekkel elkészül a plató is, aminek a hátsó része természetesen ki és lehajtható, aztán amikor gyerekesen tologani kezded, meg ide-oda rakosgatod, tényleg elhiszed, hogy mindent beleadtak.
Kellemesen macerás, mint minden Technic, egy idő után logikus, kiszámítható, és mégis ad valami finom kis izgalmat az építés örömén kívül. Egy idő után már könnyebb kiszúrni melyik elem jön melyik után, mennyire kell összenyomni, mire kell figyelni, hogy a végén ne járj úgy, mint én pár éve a Porschéval: a végén derült ki, hogy rosszul raktam össze a váltót, és mégsem működik rendesen. Vannak esetek, amikor elengedhetsz egy-egy benézést, de amikor egy erősebb mozdulattól kibújik az egyik alkatrész, azonnali bontás helyett érdemes megnézni, hol lehet szétpattintani a rendszert, hogy a lehető legolcsóbban megússzuk a mutatványt. Ja várj, ez viszonylag lehetetlen, amikor már vagy száz oldalt tovább haladtál azóta. De esküszöm, még azt a pár elmormolt bazdmeget is megéri.
Mert amikor kész, felragasztottad az utolsó matricát, és már a talpán áll, akkor rájössz, hogy megérte. Már csak egy nagy vitrin kellene, hogy méltó helye legyen a gyűjteményben.
Ha érdekel, milyen az F-150, amikor nem a Legó gyártja, akkor ne hagyd ki ezt:
