Az újjáéledő Moszkvics története
2022.05.25. 12:11
A háború után a Szovjetunió Minisztertanácsának eltökélt szándékává vált, hogy minél előbb ki kell fejleszteni egy szovjet népautót. Ezért a Minisztertanács 1945 májusában úgy döntött, hogy a moszkvai autógyárat felélesztik, újjáépítik és felszerszámozzák, hogy minél előbb megkezdődhessen a szovjet nép által elérhető Moszkvics (Moszkva szülötte) kisautó sorozatgyártása. Az üzem újjáépítését követően a gyár új neve Moszkovszkij Závod Malolitrazsnyi Avtomobilej (MZMA), azaz Moszkvai Kisautógyár lett. Ezzel kezdődik a szovjet népautó, vagyis a Moszkvics története - mely kapcsán újra szárnyra kaptak a hírek, hogy esetleg feltámasztják.
A szovjet hadsereg 1945 nyarán az Opel Kadett C-38-as gyártósorának a bombázásokat túlélt maradékát hazavitte Moszkvába. Mivel csak a kétajtós gépsorai maradtak meg, de a négyajtós változatot gyártottak volna, ezért a szovjet mérnököknek tervrajzok híján lényegében újra kellett tervezniük a típust. A Moszkvics 400 és a korábbi Opel Kadettek között így körülbelül 97%-os az egyezés. Az oldalt szelepelt, 1100 köbcentis, négyhengeres, 23 lóerős, Opel eredetű benzinmotorral szerelt 400-asból több mint 100 000 darab készült
Az 1954-es szovjet versenyszezonra készült el a Moszkvics 404 Sport. A 400-as alvázát és hajtását használó, 900 kilogrammos roadster motorjára négy karburátort szereltek és megváltoztatták a kipufogórendszert is. Így 75 lóerőt hoztak ki az 1,1 literes négyhengeresből. A 404 Sportból csupán egy darab készült, az az egy viszont évekig kitűnően teljesített szovjet autósportban
Az 1956-ban bemutatott 402-es Moszkvics fődarabjai még mindig az Opeltől származtak, de ebbe már a továbbfejlesztett, felül szelepelt, 1300 köbcentis, 46 lóerős motort építették be. A fotón látható rendőrségi Moszkvics a 402-es nagyobb csomagterű változata, a 423-as, amely az első teljesen fémből készült szovjet kombi volt (fotó: MTI)
Az 1960-as évek elejére a korábbi Moszkvics típusok teljesen elavulttá váltak. Ezért az MZMA vezetése úgy döntött, hogy az új szovjet népautó formatervének megvalósítását a Pinanfarina stúdióra bízza. Az új autó 1965-re készült el, de műszakilag nem sok újdonságot hozott. Az Opel eredetű motor továbbfejlesztett változata került bele, amiből már 50 lóerőt hoztak ki a mérnökök. A 408-as Moszkvicsból készült kombi (M-426), furgon (M-423) és rali változat is a 412-es 1,5-ös motorjával. Belgiumba dízel motorral is szállították. A 408-asok borzasztó minőségben készültek, a műanyag alkatrészek jellemzően néhány év alatt teljesen elporladtak. Mindettől függetlenül a Zsiguli megjelenéséig a szovjet autóipar legnagyobb számban gyártott és legismertebb típusa volt. Egy Moszkvics 408-as prototípus az 1965 májusában megrendezett Budapesti Nemzetközi vásáron is bemutatkozott, ez az autó látható a képen (fotó: MTI)
A hatvanas évek végére a 408-as, elsősorban műszakilag, határozottan elavultnak hatott, és mivel a Moszkvicsnak is nagy szüksége volt valutára és a nyugati piacokra, ezért muszáj volt felfrissíteni a 408-ast. Elsősorban új motorra volt szükség. Itt szakítottak először az Opel örökséggel, és egy teljesen új, korszerű, felülvezérelt, alumínium blokkos, 1500 köbcentis, 75 lóerős motort terveztek a 412-esbe. A karosszériához alig nyúltak, viszont modernizálták a fékrendszert és a felfüggesztést. A 412-es a nyugati versenytársak műszaki színvonalától valamelyest így is elmaradt. A típusból később készült kombi (M-427) és furgon (M-434), valamint a kisáruszállító változat, amit az IZS gyárban szereltek össze. Az 1968-tól gyártott 412-es meghatározó terméke lett a Moszkvicsnak, és a rali változat is sikeresen szerepelt, de a nyugati megrendelések elmaradtak a várttól
Az 1950-es évek végén az MZMA mérnökei a Moszkvics 402-es kombi változatából, a 423-asból építettek két terepjáró prototípust, a 415-öst és a 416-ost. Ezek egész jól sikerültek, hozták az akkoriban jónak számító terepjárók paramétereit. A gyártásra pénzhiány miatt nem került sor, de az ötletről nem mondtak le. 1973-ig kellett várni, hogy az ekkor már AZLK néven működő üzem egy újabb terepjárót mutasson be. A Moszkvics 2150-esből két prototípus készült, egy kemény- és egy vászontetős (ez utóbbi a 2148-as). A hatszemélyes járműbe a 412-es 1,5 literes, 75 lóerős motorját szerelték. A 105 km/h-ás végsebességre képes 2150-esre a Vörös hadsereg is felfigyelt, összesen 60 000 darabot terveztek venni belőle, de az AZLK-nak nem lett volna kapacitása arra, hogy ennyi terepjárót legyártson. A rossz nyelvek szerint az az állam nem akarta pénzelni a szükséges bővítést, ezért a bürokrácia szándékosan akadályozta a terepjáró megrendelését
Az 1976-os 2140-esnél látható leginkább, hogy mennyire betett a Togliattiban működő Zsiguli gyár az AZLK-nak. Bár voltak tervek arra a Moszkvicsnál, hogy egy teljesen új típust tervezzenek, de ezek rendre elvesztek a magasabb politika útvesztőiben. Ezért a moszkvai autógyárnál úgy döntöttek, hogy a 412-es típust fejlesztik tovább. Az összes műszaki megoldást megtartották, ugyanakkor az új típusnál műanyagra cseréltek minden krómozott elemet, hátulról pedig eltűntették a fecskefarkakat. Bár a Szovjetunióban a 2140-est újnak nevezték, valójában csak egy nagyon alapos frissítése volt a 412-esnek. Az új típussal kapcsolatban is sok volt a minőséget érintő kritika, és az új Moszkvics még felújítva sem érte el az 1200-as Zsiguli műszaki színvonalát. Hogy mennyire nem volt a KGST-ben sem kedvelt a típus, jól bizonyítja, hogy Magyarországon többször is voltak olyan hónapok, amikor MERKÚR-nál azonnal haza lehetett vinni egy Moszkvics 2140-est. De sokan így is inkább kivárták a Zsigulit
Az AZLK-nál a 70-es évek eleje óta dolgoztak azon, hogy minél előbb leválthassák a 412-est, illetve az átmeneti megoldásnak szánt 2140-est. Több érdekes prototípus is készült, ilyen volt a képen látható 1973-as Moszkvics 3-5-6 is. Az autóból egy darab készült, de tervezték a sorozatgyártását. A fő gondot az jelentette, hogy a jármű összes műszaki megoldása a 412-esből származott, ezt a későbbiekben kívánták újratervezni és modernizálni, de ez túl hosszú időt vett volna igénybe
A moszkvai autógyár a 80-as évek elejére nem különösebben lehetett elégedett a számokkal. A 2140-es nem nagyon fogyott, csak az IZS kisáruszállító változatára volt kereslet. A fejlesztések egyre nehezebben haladtak, nem nagyon volt pénze a gyárnak. A 80-as években mégis sorra mutatta be a Moszkvics a koncepcióautóit, amelyekre felfigyelt a nyugati autós sajtó is. A képen az 1987-es, AZLK-2143 Jauza tanulmány látható
A nyolcvanas évek közepére nem csak 2140-es Moszkvics, de már a Lada típusai is elavultnak számítottak. Így a pártállam kérésének megfelelően megkezdődhetett a teljesen új Moszkvics kifejlesztése. A 2141-es prototípusát 1987-ben mutatták be. A később Alekóra átkeresztelt autó mindenben szakított a korábbi Moszkvics típusokkal. Ötajtós, ferdehátú karosszériát, elsőkerék-hajtást, fogasléces kormányművet és MacPherson felfüggesztést kapott A városi legenda szerint a példakép a 70-es évek közepén bemutatott Simca 1307-es volt. Az Aleko sokáig így is a szovjet, később pedig az orosz autóipar legkorszerűbb járművének számított. A típust 2003-ig gyártották. Az új Moszkvicsról ez a fotó a magyarországi premieren, az 1989-es Budapesti Nemzetközi Vásáron (BNV-n) készült (fotó: MTI)
A Moszkvics 3733-ast az AZLK és a Pozsonyi Autógyár közösen fejlesztette ki. A tervek szerint a Szovjetunióban és Csehszlovákiában is gyártották volna. A képen látható modell 1990-ben készült, a nyolcüléses kisbusz kivitel prototípusa. A két ország közti megegyezésnek megfelelően Pozsonyban egy műszakilag azonos, egy tonnás teherbírású, BAZ-MNA-1000-es elnevezésű furgont készítettek volna. Az Aleko műszaki megoldásait és motorját használó modellcsaláddal kapcsolatos terveket azonban maga alá temette a Szovjetunió összeomlása, így a 3733-asból mindössze három darab készült. Egy a Pozsonyban, egy pedig Moszkvában van kiállítva, a harmadik példány pedig megsemmisült
Az AZLK már a nyolcvanas évek vége óta tervezte, hogy egy nagyobb családi szedánt is kialakít, az Aleko műszaki megoldásait felhasználva. Végül csak 1998-ban mutatták be a 2142-est, amelyet Kalitának neveztek el. A járműből főként az orosz állam rendelt, elsősorban a 2002-ben bemutatott, korszerűsített változatból kaptak az állami flották, köztük az orosz közlekedési rendőrségé. Bár a Kalitára volt megrendelés, ez már nem tudta megmenteni a Moszkvicsot: az AZLK 2003 december 31.-én csődbe ment, és beszüntette a működését.
A 80-as években a legtöbb gyerek egy pedálos Moszkvicsra vágyott. Kevesen tudják, hogy a nagy Moszkvicsok kicsinyített mását a moszkvai autógyárban, az AZLK egyik üzemében gyártották, a valódi Moszkvicsokkal párhuzamosan. A 408-as kicsinyített másai már futószalagon készültek. Pontosan nem lehet tudni, hogy hány pedálos Moszkvics készült, de minden bizonnyal jóval több, mint a felnőtt változatból. Az AZLK játékgyárát 1998-ban számolták fel.
