Sajtótájékoztató 1972-ből
Ez bizony egy nehéz kezdet. Alig 12 órával azután, hogy 4 gombafejű japán fiatal elvonyította nekünk a Best of the Beatlest egy roppongi-i klubban (It's gotta be lock and loll music, If you wanna dance with me), most egy olyan sajttájon ülünk a Csikóssal a Hotel New Otani pincéjében, amilyet akkor tartottak utoljára, amikor születtünk. A dekor fantasztikus, csillagokat imitáló üvegcsillárok réz fityegőkkel, réz kazettás mennyezet mindenféle pasztell kékekkel, de annyira durván 70-es évek a hangulat, hogy úgy is minden kordbársony és barna, hogy igazából konkrétan semmi sem az.
Completed introduction of key technologies - Product Technology Innovation - mondja az aktuális dia, ahogy hömpölyög a takonymeleg, konzisztencia nélküli, éteri PR-vattaszöveg, úgy szorítja ki az éltető oxigént a helyiségből. Drótkötelekkel kellett kipányvázni a szemhéjainkat. A Csikós unalmában az előttünk orrát túró ázsiai férfi technikáját elemzi. Az előadó japán, de a hátunk mögött lévő nyitott tolmácsfülkéből bábeli zsolozsmázás hallható, ahogy egy tucat szinkrontolmács csorgatja át magán a tartalmatlan kötőszómasszát. Olyan, mint az Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes a Katolikus rádión.
Creates Zero Emision Society utilizing electric vehicles and their derivative technologies with key partners.
A téma egyébként a Nissan környezettudatos jövőképe, a Zöld Program - ehhez egyébként fényesen passzol a szűnni nem akaró orrtúrás - alliance platform synergies blablabla, a lényeg az, hogy az olaj ára örökre felfele tart, ezért le kell törni a fogyasztást, illetve jönnek a hibridek és a villanyautók, amikben a Nissan a Leaffel egyelőre magasan vezet. Húszezer felett adtak el, így lényegében napi egymillió kilométer tapasztalatuk gyűlik. Tök érdekes, hogy milyen messzire előre kell tervezni, például az akksik visszagyűjtésének, felújításának és újraértékesítésének a rendszere is feltalálandó.
Egyértelműen forradalmi pillanatban élünk, az autók épp most szűnnek meg olyannak lenni, amilyenek eddig voltak. Lényegében kizárólag a villanyosságról, az okos forgalomszervezésről, az aktív vezetőhelyettesítő rendszerekről, a mobiltelefonnal vezérelhető fedélzeti elektronikáról, az új anyagokról van szó. Arról, hogy miként tudja a háztartásban a mosogatógép kienni a felesleges áramot apu hazatérő Leafjének az akksijából. Nagyon érdekes egyébként, hogy hogyan lesznek az autógyárak idővel áramgyárak, zöldenergia-gyárak, hogy mennyire az a trend, hogy ugyanaz az alap (akkumulátortömb + villanymotor) kiszolgál egy hűtőszekrény formájú egyterűt (Town Pod) és egy örömkupét (Esflow).
Összességében nagyon úgy tűnik, az emberiség úgy döntött, hogy az autózás nem kalandkereső mulatság, hanem megoldandó helyváltoztatási probléma. Lehet, hogy valaha így volt a mosogatással is, hogy lehetett volna vidám pancsikolásként gondolni rá, aztán mégis inkább unalmas házimunkának bizonyult, és átadtuk a robotoknak. A gyerekeinknek minden jel szerint meg van oldva a közlekedő-feladat elvégzése: beülnek az autójukba, bemondják a telefonjukba az úticélt, és 20 perc múlva kiszállnak. Így legalább marad idejük a többi fontos dologra az életben, például új disznókat venni a farmville-ben, vagy megnézni, hogy ki kattint a legtöbbet a profilképeikre.
Mire elhatalmasodott volna rajtam a rosszkedv, szerencsére találtam egy lenyűgöző részletet a Nissan Pivo villanyautó koncepciójának fejlődését illusztráló dia jobb felső sarkában. (A Pivóban az az izgalmas, hogy 3 üléses, pont mint a McLaren F1, agymotorjai vannak, mind a 4 kerekét tudja kormányozni, ettől őrületesen fordulékony. A világ legegyszerűbb dolga egy 3 méteres, négykerék-kormányzásos üvegkabinnal parkolni, de ez sose fog kiderülni, mert a Pivo ezt megoldja saját maga.) Szóval a fantasztikus részlet a pszichedelikus robotizált kölyökmacska mint ihlető. Cuki, fordulékony és magától parkol. Alapvetően értem az összefüggést. Akármi is lesz az autózás jövője, Japán nem szűnik lenyűgözni.
És most húzunk végre a szalonra.
