A Lada húsz éve tudott már villanyautót

A Szovjetunióban csak elvétve születtek a hagyományos értelemben vett tanulmányautók: ilyen volt például az Izh-13 “Start”, ami úgy néz ki, mintha egy Saabot gyömöszöltek volna bele egy első generációs Honda Civicbe, de a NAMI Okhtát is ide tartozik, amit a Leningrádi Személyautó Fejlesztő Laboratóriumban terveztek. A kelet blokk széthullása után azonban 10 évet kellett várni, hogy az ország legismertebb márkája is mutasson egy vad koncepciót: ez lett az 1999-es Párizsi Autószalonon bemutatott Lada Rapan, majd a két évvel később, Moszkvában leleplezett utód, a Lada Peter Turbo.

A Rapan két évtizeddel előzte meg a korát, mivel belső égésű motor helyett  villanymotor hajtotta, a 120 Ah-s, három cellás nikkel-kadmium akkumulátort pedig a több modell alapjául is szolgáló padlólemezbe építették. A karosszéria műanyagból készült, a forma pedig egy tengeri puhatestűre, a rapanra emlékezetet, a neve is innen származik. Az autó hozta a kötelező koncepcióautós túlzásokat - forgó ülések, panorámatető, a beszállást megkönnyítő emelkedő-süllyedő kormány, a formaterv -, a paraméterei azonban a korához képest teljesen jók voltak: 1500 kilós össztömeg mellett 110 kilométeres hatótávot csikartak ki belőle, a végsebessége pedig 90 km/h volt. Sajnos sem Párizsban, sem Moszkvában nem csaptak le rá a kor Elon Muszkái, így egyetlen darab készült belőle, ez az AvtoVaz múzeumában van kiállítva, Togliattiban.

Míg a Rapan egy többé-kevésbé kidolgozott, mozgásra képes jármű volt, az utód Peter Turbóra nem fordítottak ennyi energiát. Bár a platform elvileg elektromos hajtást és belső égésű motorokat is elbírt volna ( 1,5 literes 94 lóerős, illetve 1,6 literes 105 lóerős benzinest álmodtak bele),végül nem szereltek bele motort, a belső teréhez pedig az elődtől kölcsönözték az ötleteket. Ennek főleg az volt az oka, hogy a tervezés során inkább a légellenállás csökkentése volt a fő szempont, és ez sikerült is, mivel  ugyanazt a 0,2 Cw-s együtthatót produkálta, mint a mai legáramvonalasabb személyautó, a Mercedes EQS. Komoly befektetőt vele sem talált a gyár, így szintén múzeumra ítélték.