Egy Suzuki Wagon R+ kalandjai Londonban

Idén Angliában jártunk a családdal, két hétre utaztunk ki. A két lányom és a feleségem repülővel érkezett, én pedig autóval mentem értük a London-Stansted repülőtérre.

Hogy miért választottam az autót? Több okból is. Egyfelől már nem szeretek annyira repülni, operatőr lévén korábban rengeteget utaztam így és szép lassan telítődtem az élményekkel, egyre többet idegeskedtem egy-egy repülőút során. Másfelől 66 éves múltam, de még mindig szeretek vezetni, immáron 45 éve teszem ezt autóval és motorral is. Volt még egy másik indokom is az autó használatára: én hoztam ki a család személyes holmijait a nyaralás egész időtartamára, a nagyobbik lányom például a teljes ruhásszekrényét elhozatta velem. El is nevezett az egyik angliai szállásadóm „gardrobe-man”-nek. 

Reggel indultam el egy 18 éves Suzuki WagonR+-szal Badacsonyörsről Londonba. Előző nap Tapolcán átnézettem az autót, egy hibát találtak csupán, kicserélték a csöpögő vízpumpát. Úgy terveztem, hogy két és fél nap alatt érek ki Londonba, így két szállást foglaltam le odafelé, egyet Regensburg közelében, a másikat pedig egy belga barátomnál Landenben. Minden napra körülbelül 6-700 kilométer utat terveztem, ez kényelmesen teljesíthető távnak bizonyult. 

Még korábban megvettem a kompjegyeket Calais-ből Doverbe és vissza, a tapasztalatom azt mutatja, hogy érdemes legalább egy hónappal az átkelés előtt ezt megtenni, mert teljes kihasználtsággal közlekednek ezek a hajók. Ha utolsó pillanatban próbálunk jegyet szerezni, akkor lehet, hogy nem is sikerül az általunk kiválasztott napon átkelnünk, annak ellenére, hogy a kompok gyakorlatilag éjjel-nappal közlekednek. Én az aferry.com oldalon regisztráltam és fizettem, ennek az oldalnak az az előnye, hogy az összes hajótársaságot kezeli, tehát minden átkelési időpontot egyszerre lehet látni.

A kicsit több mint másfél órás hajóút végén Doverbe megérkezve, lehajtva a hajóról – egymástól elválasztott sávokon haladva – kiérünk a kikötő területéről, és máris belecsöppenünk a baloldali közlekedésbe. Egy ideig kétszer két sávon halad a forgalom, aztán szűkül az út, feliratok figyelmeztetnek gyakran arra, hogy bizony itt már balra hajts van.

Nagyon fontos! Ha magyar rendszámú gépkocsival közlekedünk Angliában turistaként, akkor mindenképpen legyen nálunk egy igazolás a hajójegyről, a szállásfoglalásról, esetleg a visszaút hajójegye is jó, ha az embernél van.

Anglia nem vízumköteles ország, de mivel már nem EU-tag, ezért a személyi igazolványt nem fogadják el igazolásként, érvényes útlevéllel kell rendelkeznünk. A magyar jogosítványt elfogadják, de ami nagyon fontos, Angliában a biztosítás az autót vezető emberre is kell hogy szóljon! Tehát ha nem a mi tulajdonunkban van az autó, akkor azt nem vezethetjük Angliában, mert ha belefutunk egy ellenőrzésbe, komoly büntetésre számíthatunk, akár el is kobozhatják a járművet!

Nos, ez volt az oka, hogy végül egy 18 éves Suzuki WagonR autóval kellett kimennem, mert ugyan Magyarországon ezt a járművet a feleségem vezeti, de hivatalosan ez van az én nevemen, jogilag és biztosítási szempontból is.

Természetesen az országban a mérföld és a yard a mértékegység, ezért aki GPS-t használ, annak érdemes átállni erre. Már csak azért is, mert akkor mérföldben jelenik meg az aktuális sebességünk, és így kevésbé futhatunk bele gyorshajtásba. Amúgy tapasztalatom szerint Angliában eléggé betartják a sebességkorlátozásokat a járművezetők, ennek többek között az is oka, hogy nagyon sok sebességmérő kamera található az utakon, és a legtöbbet semmilyen előre figyelmeztető felirat nem jelzi.

Általánosságban azt kell mondanom, hogy viszonylag kevés közlekedési tábla van az utak mentén, szinte csak a sebességkorlátozás és előzni tilos táblákkal találkoztam. A dupla folyamatos sárga vonal azt jelzi, hogy azon az útszakaszon tilos a megállás. Ha folyamatos szimpla sárga vonalat látunk, akkor ott lehet várakozni – a magyar jogszabálynak is megfelelően – korlátozott ideig. Ha elhagyjuk az autópályákat, a kisebb főútvonalak már lényegesen keskenyebbek, van ahol éppen elfér egymással szemben két autó. Sok helyen a nagyobb járművek miatt szögletesre vannak nyírva a lombok, mintha egy zöld alagútban közlekednénk. Itt az út szélén szinte lehetetlen megállni, egyszerűen nincsen útpadka, csak nagyon kevés helyen, parkolót kell keresni a közelben. Az ilyen helyek egy része fizetős, kivéve ha étteremhez vagy panzióhoz tartoznak. Itt nem veszik rossz néven, ha az utazó be is tér hozzájuk kicsit. 

Az angol autósok döntő többsége türelmesen vezet, ha országúton egy lassabb jármű miatt hosszú sor képződik, senki nem próbál meg előzni, végigvárják, amíg újból a megszokott tempóban tudnak autózni.

A körforgalmak használata megér pár mondatot, mivel nagyon sok van belőlük az országban, sok közülük többsávos, és a szabályok is eltérnek az európai rendtől.

A körforgalomba balra tartva lépünk be, és a körforgalomban már bent haladónak van elsőbbsége. A kihajtási szándékot ugyanúgy indexelve kell jelezni, mint nálunk. Ha egy későbbi - 3., vagy 4. - kijáraton szeretnénk kihajtani, akkor már a behajtáskor a belső sávba kell sorolni és ott is maradni a körforgalom elhagyásáig, miközben folyamatosan indexelnünk kell jobbra, és csak akkor válthatunk bal indexre, ha el akarjuk hagyni a körforgalmat. A belső sávból egyenesen kihajthatunk a kijárat külső és a belső sávjába is.

Angliában autóvezetésnél megengedett egy korsó sör (vagyis kb. fél liter), vagy 25 milliliter tömény ital, illetve annak megfelelő alkoholtartalmú más szeszes italnak a fogyasztása. Ennek ellenére ezt a lehetőséget nem ajánlanám senkinek sem, mert ha bármilyen balesetben résztvevők leszünk, akkor az alkohol fogyasztása miatt súlyosabb elbírálás alá esünk. A járműveknek kötelező tartozéka az alkoholteszter és a poroltó is.

Tilos mobiltelefont kézben használni, és semmilyen eszköz nem zavarhatja a vezetőt a kilátásban, tehát nem tehetünk az ablakra telefon- vagy GPS tartót sem. Ezeknek az eszközöknek a szélvédő alsó vonala alatt kell lenniük (például a szellőzőrácsra csíptetve).

Az autópályák és négysávos utak elég jó állapotúak, a kiemelt autópályák minimum kétszer három sávosak. Itt is érvényes a szabály, tartósan nem lehet a belsőbb sávokban haladni folyamatosan, ha a külső sáv üres, illetve nem alakult ki párhuzamos közlekedés. A balra tartás itt is alapszabály.

Angliában az összes autópálya használata ingyenes. Ez alól kivétel a szigetország leghosszabb autópályája, az M6-os, aminek egy rövid, 23 mérfüldes szakaszán Birmingham közelében fizetni kell a használatáért, az M6 TOLL oldalon meg is lehet ezt tenni. A másik fizetős szakasz egy alagút a Temze alatt, az M25 autópálya folytatása, az A282 út, ahol – déli irányból érkezve – egy hosszú egyirányú alagúton keresztül haladhatnak a járművek, északról jőve pedig a II. Erzsébet királynő híd a fizetős, ez a kereszteződés a Dartford Crossing.

A teljes utazás hossza végül 4576 km lett, amiből 1377 km-t tettem meg Dél-Angliában a Suzukival. Az úton 311 liter benzint használtam fel, az átlagfogyasztásom 6,55 liter a teljes útra számolva.

Lehet hogy jövőre a harmincegy éves motorkerékpárommal térek vissza Angliába, ha minden jól alakul.