Tudjuk, hogy Szibériában kemény az élet, és olyat is láttunk már, hogy egy UAZ-t kvázi sosem állítanak le arrafelé, hogy reggel ne legyen gond. Az viszont érdekes, hogy mi a sorrend, ha nemcsak leállítják, de kint is hagyják a brutálisan egyszerű terepjárót a nappal is -50℃ fokos hidegben.
Fűtött garázs hiányában marad a ponyvákkal körbetekerés Jakutföldön, a világ legnagyobb, 3,1 millió négyzetkilométer alapterületű önálló államisággal nem rendelkező területén. Jakutföld, vagyis a Szaha Köztársaság Szibéria leghidegebb része, melynek negyven százaléka az északi sarkkörön túl található.
Észak-Ázsiában töretlenül népszerű az UAZ-469 és utódja, a Hunter. Ahhoz viszont, hogy akár a régi 2.5-literes, akár a jóval erősebb 2.7-es benzinmotor leállás után is hajlandó legyen akár több száz kilométeres túrákra, szükség van pár házi trükkre.
A lángszórós hősugárzó két órán át a motor alatt valószínűleg nem túl gazdaságos, de az olajnak folynia kell. Ha ez megvan, és jár a motor, a problémák java még leküzdésre vár, hiszen hiába mutat a nyilván rendkívül pontos orosz műszer akár 80 fokos olajhőmérsékletet is, ha az utastérben változatlanul olyan hideg van, hogy azonnal az üvegre fagy a lehelet.
Így kár elindulni, hiszen a vadonban gyorsan vége a dalnak, ha lerobban az UAZ, vagy balesetet szenved a jármű a rossz látási viszonyok miatt.
Ilyenkor nincs más hátra, mint a teljes bekuckózás négy keréken. Alul-felül takarók, és persze a hűtőrács teljes kiiktatása a motorhő maximális megtartása érdekében. A kemény dió a dupla szigetelés, műanyag lapokkal a szélvédőn és az oldalüvegeken. Ám így legalább megszűnik a deresedés.
Nagy kerekeken és LED-fényszórókkal is csak egy piszkosul elavult 4x4 az UAZ 2023-ban, de Jakutföldön más tempóban halad az idő. A jég hátán is pedig kevés jármű él meg így.
Nálunk most -5℃ van , és ilyen enyhe telek mellett nehéz elképzelni, milyen is lehet az örök fagyban autózni. Azt viszont meg merem kockáztatni, hogy Jakutföld bő 900 ezres lakossága egy darabig még nem vált elektromos hajtásra.
