A Pininfarina elhagyott gyára az olasz autóipar gyásza
Bejártam már néhány elhagyott gyárat, bunkert, laktanyát és csarnokot, ám olyan komplett autóipari létesítményt még sosem láttam így, mint a Pininfarina 2010 után elhagyott San Giorgio-i üzeme. Az utolsó műszak egyben a kisszériás, mégis sorozatgyártásnak tekinthető olasz termelés végét is jelentette. Tesztpálya, robotok, lopás és szomorúság.
A Pininfarina a nyolcvanas évek elején kezdett el igazán terjeszkedni, majd 1985-ben megépítette a San Giorgio autógyárat is annak érdekében, hogy 1986-tól itt, egy teljesen modern és részben automatizált üzemben készülhessen a Cadillac Allanté a General Motorsnak. A luxuskabrió, ami olyan drága lett a végére, hogy gyakorlatilag a kutyának sem kellett, így nyolc év alatt kicsivel több mint 21 ezer fogyott belőle.
Ezt látván a Pininfarina nem vacakolt, és a fennmaradó gyártókapacitását felajánlotta a Ferrarinak, akik Enzo Ferrari után szabadon az eleve a Pininfarina stúdiójában tervezett Testarossa gyártását költöztették San Giorgióba. Itt ugyanis sokkal jobb minőségben lehetett autókat összerakni, mint Maranello régi gyártósorain.
A Testarossa különböző evolúcióiból 1996-ig majdnem tízezer készült, majd ugyanekkor Párizsban bemutatták a Peugeot 406 Coupét, amit a Pininfarina rajzolt, fejlesztett és gyártott a Ferrarik kipörgése után.
A 406 Coupé bombasiker volt a korábbiakhoz képest, ám a francia megbízást követő Alfa Romeo Brera és Spider gyártás már kevésbé. 34 ezer autó öt év alatt így sem volt rossz, ám a piac más irányt vett a válság után, és 2010-re elfogytak a külsős szerződések, melyekből a Pininfarina felépítette a birodalmát.
Most a Jalopnik találta meg a videót, amiben 2015 óta először egy csapat kamerával is bejárta az egykor 300 embernek munkát adó komplexumot. 57 állomáson napi 70 autó készülhetett itt, a csarnok körül pedig saját validációs pálya is volt San Giorgióban.
A korábban a szélén hagyott Brera és Spider prototípusok már nincsenek ott, mint ahogy az ebédlő sárga székeinek lábai sem.
A kábeltolvajok viszont az ereklyék többségéhez nem nyúltak, így a Pininfarina történetének számos eleme maradt az amúgy továbbra is lezárt, ám gyorsan pusztuló épületekben, melyekről átvételéről idővel az IBM is lemondott inkább.
