Szerelmi történet sárgával

A kimenetnél ismét ötven centi vezeték, de ezúttal 3 szál. Az egyiken -3dB-lel kisebb jelet küldhetünk a magashangszóróra. Hát ennyi. Ilyen nincs. Illetve van. Borzasztóan házibarkács tákolmánynak tűnik a madzagvégen fityegő kis valami. Pedig dehogy! A fémréteg ellenállás nem valami elterjedt az autóhifi világában. Na és az a nagyobbik kondi! Audyn-Cap. Nem olcsó, persze nem is megfizethetetlenül drága, de ehhez fogható minőségű alkatrészt én még nem sokat láttam high-end-audiofil-megahiper autóba való keresztváltóban. (Illetve már most sincs. Nemrég találkoztam egy újonnan vásárolt keresztváltóval, és azon egy teljesen szokványos kondi volt. Így múlik el a világ dicsősége.) Szóval ez a kis fityegős valami kerül a magashangszóró elé.

A spórolós új

És a mélyközép elé? Oda semmi. Bátran néz farkasszemet az erősítővel. Magasvágás? Minek? Megoldja azt maga a hangszóró. Mélyvágás? Dettó. E mögött alighanem az a filozófia bújik meg, hogy az az alkatrész, ami nem kerül a jel útjába, nem is tudja elrontani a hangzást. Bölcs gondolat. Nem mondom, egyedül üdvözítő megoldás, de megfontolandó.

Ennyire underground márka hogy kerül egyáltalán Magyarországra? Érdekes történet. Éppen megalakult a Hasca, és a német bírók a magyar kollégákat képezték, köztük engem is. Persze megindult a tudakozódás, milyen jó márkákat ismernek erősítőből, fejegységből, na és hangszóróból. Itt hangzott el az Inside neve. És a tipp igazán bejött: a következő évben már akadt, aki ilyen hangszóróval versenyzett, és nyert. Még egészen különös konfigurációban is előfordultak, egy 3-as BMW ajtajában 2 Inside 16-os dolgozott egy méretes panelben. Na, ezek közül lett egy az enyém, csereüzlet útján.

Beleszerettem. Amikor komolyan felmerült, hogy hifirendszer kerül a kocsimba, nem volt kérdéses, hogy Inside legyen. Persze kapni akkor sehol sem lehetett, így maradt a cserebere. Alig vártam, hogy kipróbálhassam. Itthon gyorsan becsavartam egy autóhangszórók tesztelésére szolgáló dobozba, és a kezem ügyébe került első lemezzel kipróbáltam. Döbbenetes volt. Majdnem leestem a székről. Valami elképesztően rosszul szólt. Mélye semmi, tere semmi, dinamika nulla.

Mit rontottam el? - Ezen járt a fejem, míg visszafelé sétáltam a dobozokhoz. Hoppá, itt a színpad - hasított belém a felismerés nagyjából kétlépésnyire a hangdobozoktól. Furcsa kommandósmozgással kezdtem körbearaszolni az Inside hangszórókat. Hát bizony nem tengelyirányban szólnak a legjobban! Magyarán nem kell teljesen a fülünk felé fordítani a mélyközép hangszórókat, hogy a legjobb színpadképet kapjuk. Így ajtópanelt is sokkal könnyebb építeni hozzá. Hogy ez tudatos tervezői munka eredménye, vagy a véletlen hozta, nem tudom.

A beépítés előtt végignyúzzam mindenféle doboztervező programot, hogy ideális helyet számolhassak a hangszóróimnak. A tapasztaltabb Inside-használók csak mosolyogtak rajtam. Majd' mindenki kiszámolta az ideális méretű dobozt, megépítette, kipróbálta, majd nagy ívben kivágta. Akárcsak én. A fizikára némileg fittyet hányva ez a hangszóró szereti, ha az egész ajtó térfogatát maga mögött érzi.

	Karotta doboza a hangszóró körül

Az általam ismert Inside-használók közül egyedül Karotta hagyta meg a dobozt a hangszóró körül. Igaz, az ő konstrukciója teljesen egyedi. Kettős reflexcsővel hangolt építmény, aminek a tervezéséhez újra elő kellett vennie az összes matekkönyvét. A könyöklőt és egyben az ajtó oldalmerevítését is tökéletesen pótolja az elkészült mű.

Nálam a mélyközép a megszokott helyre, az ajtó elejébe került, egy meglehetősen masszív ajtópanelbe, viszont a magashangszóró helyén mindenki értetlenkedett. Ugyanis a műszerfal alól leselkedtek elő. Ez a Golf II-n nem annyira buta hely, mint a legtöbb autón, de mégis igen szokatlan megoldás. Nekem bejött. Engem jobban zavar a mélyközép és a magas hangszóró között hallható luk, mint az, hogy a színpad egy kicsit alacsonyan van.

De hogy is szól az Inside, ha minden összejött? Sárgán-édesen. Mint a membrán színe. A mélyei kicsit feldúsulnak, és ez nagyon kellemessé teszi a hangzást. Rendben, ez hiba, versenyen le is vonnék érte pár pontot. De a mindennapi zenehallgatásban kész főnyeremény. A mélyközép hangszóró magában remekül elvan, mint szélessávú rendszer.

Egyszer több hétig éltem vele, a magasak éppen kölcsönben voltak valakinél, szubláda meg éppen nem volt nálam. Igazán kellemesen elzenélt, nem vájtfülű barátaim kifejezetten tudtak lelkesedni a hangáért. A magashangszóróval persze sokkal stabilabb a tér, magasabbra kerül a színpad, kifinomultabb az egész rendszer. Persze nem hibátlan. Ismerek nála precízebb hangszórókat. Szélesebb sávúakat, jobban terhelhetőket, versenyzésre alkalmasabbakat. Szebbeket, drágábbakat. De a fülemnek kedvesebbet, jobban hallgathatót nemigen.

Ez az Inside nagy csodája: zenehallgatás szempontjából teljesen reménytelen környezetben is használható. Sőt, inspirál a zenehallgatásra. Arra, hogy minél több lemezt akarjunk rajta végigélvezni. És ha jobb erősítő, fejegység kerül elé, jobb kábeleket kap, jobb ajtópanelbe kerül, mind-mind meghálálja. Kedves olvasó, remélem, elnézi nekem a nem éppen elfogulatlan írást, de egy olyan hangszóróról szól, akivel kétszer annyi ideje élek együtt, mint a legkitartóbb barátnőmmel. És a szerelem heve még alig csökkent.