Sör, szörp, autóhifi

Pedig igazán remekül indult. Mészáros Gyuri, a Humma első embere felhívott még valamikor ősz elején és közölte, két bírót kért az Emma a katowicei autó hangminőség EB-re. Ez lenne Stevie meg én, a TotalCar két aranyfülű reménysége.
- Értetek hozzá, meg tudtok angolul is - hangzott a hivatalos magyarázat.

Péntek reggel találkozó egy benzinkútnál. A kezemben Európa-térkép, mögöttünk három másik autó. A DLS csapat tagjai már előző nap elindultak. Nekik 8 óra volt az út. Reméljük, nekünk kevesebb lesz. Van egy tuti útvonalunk, Stevie haverja súgta meg nekünk, ő havonta jár erre. Megyünk szép tempósan, már itt is az első határ.
-Merre? - kérdezi a magyar útlevélellenőrző szerv.
-Katowice - rebegjük.
-Téli gumi? Mert arra reggel már esett a hó.

Természetesen nincs nálunk, de azért megpróbáljuk. Szlovákia gyönyörű tájakkal szórakoztat, elképesztően sokszínű hegyoldalak között autózunk. Én navigálok, és úgy óránként esem pánikba, de nem mutatom. A térkép az ami periodikusan maximálja az adrenalinszintemet, mert a jelentősnek tűnő település, amin áthajtunk, már megint nincs rajta a térképen. Ellenben az utána következő 300 fős falucska igen.

Az utolsó szlovák falu a lengyel határ előtt egyetlen utca, de az elképesztően hosszú. Bambulok kifelé, és nem hiszek a szememnek.
- Stevie, már 700-nál jár a házszám! Meddig fog ez tartani?
Drukkolunk az ezernek. Nem jön be, 980 körül egy alamuszi keresztutca következik, és onnan újra indul a számozás. 824-ig.

Az út a határtól Katowicéig egyetlen nagy elővárosi menetnek tűnik. Egyszer sem tévedünk el, nem hagyunk el kocsit a konvojból. Nem úgy, mint a városban. Az egy szem, alig olvasható, netről letöltött térképvázlat kevésnek tűnik. Valami ismerőset látok az egyik útjelzőn. Arra kanyarodunk. Remek. Végképp elvesztünk. Buszmegálló, középkorú lengyel hölgy megkérdez, árulja már el: merre is lennénk? Puff neki, megjöttünk.

Kipakolás, gyors zuhany, majd irány a verseny helyszíne. Az Emma EB a helyi autókiállítás részeként kerül megrendezésre, így elegáns öltönyös nyakkendős urak, és kiskosztümös hölgyek között sétálunk a mi pavilonunk felé. Helyesek a helyi hölgyek, kezdjük otthon érezni magunkat.

A csarnokban már gyülekeznek a versenyre váró autók. Megpróbálunk fotózni. Ablak, az nem nagyon van. Fent a magasban pár neon próbálja enyhíteni a sötétséget, nem túl nagy sikerrel. Szegény fényképezők küzdenek, de az eredmény siralmas. Na sebaj, talán holnap, ha nem fog esni az eső.

Megkeressük a bírópárjainkat. Stevie egy nagyon tapasztalt holland partnert kapott, én egy orosszal fogok pontozni. Este lesz az igazi eligazítás, addig csavarogni megyünk a többi pavilonba. Semmi különlegeset nem látunk, egy olyan Fiat kivételével, ami nincs is. Gyorsan lefotózzuk.

Vissza a bíróeligazításra. Alex Klett üdvözöl mindenkit, ő az Emma főguruja. Elmondja, hogy legyünk szépek, okosak, megértőek, na meg tartsuk be a szabályokat, és ha bármi gond lenne, hívjuk a főbírót. Majd kezdődik az eligazítás csúcspontja, a bírói egyenruha kiosztása. Tavaly egész korrekt pulcsi volt a járandóság, idén egy ingre futotta az Emmától. A főbíróké kellemes sötétkék. Az install bíróké klassz fekete. A hangzásbíróké meg egy rémes világoskék. Bárki, aki meglát benne, bután vigyorog rám, és az ingre bökve közli: jajj, ez annyira buzis. Hát az. Persze Stevie-vel mindketten hangzásbírók vagyunk. Fene vinné. A fekete ráadásul még karcsúsítana is.

Másnap reggel 9-kor indul a verseny. Kezdő 300 watt + a mi kategóriánk Jurijjal. Nagyon gyorsan összeszokunk. Az első autó rémesen szól. Csínján bánunk a pontokkal, és bízunk benne, lesz jobb is. Viszem vissza a pontozólapot a versenyirodába. Itt kiemelten nagy szóbeli dicséretet kapok, mint a leggyorsabban végzett zsűripáros tagja. Hurrá.

Gyorsan végzünk a kocsikkal, nem hallottunk semmi földbedöngölően jót. Majd talán vasárnap. Irány a büfé. Kolbaszku van, egész kellemes, de az igazi meglepetés a sör málnaszörppel. Ez nem kötelező, a piros folyadék önként választott attribútumként szerepelhet, de vállalom. Rajzfilmíze van. Stevie jön velem szemben, furcsán gusztálgatja a pirosas árnyalatú seritalt, de siet tovább, még sok a dolguk. A magyar versenyzők felé veszem az irányt.

Ónodi Tamás a régi 1602-es BMW-vel csak 2 autónyira parkol Kutyifa Gábor Opel kombijától. Ők nagy ellenfelek. Bevallottan azért jöttek az EB-re, hogy a másikat legyőzzék. Hogy közben az összes többi autót is, az nem számít, az csak melléktermék lenne, de van rá esélyük. Az Opeltulajdonos cukrászmester egyre sápadtabb. Arcszíne erősen közelít a higított tejföléhez. Beszélni csak nagyon megfontoltan mer. Már túl van az installáció pontozásán. Szerinte alig kapott rá pontokat. Ami a magyar versenyen extra pontokat hozott, az itt az EB-n alapkövetelmény. Csöndes zavarában össze is morzsolt ujjai között egy Emma CD-t és most a DLS csapat ennek a hiányát nyögi.

A nagy ellenfél, Ónodi úr állandó nyüzsgéssel leplezi zavarát. Érkezik a meghallgató csapat, Stevie és holland társa. Hallgatóznak, megbeszélnek, beíírnak. Jó sokat. Stevie összegzésként közli, hogy eddig hangzásra a BMW kapta a legtöbb pontot, mondjon-e még valamit? Ónodi úrral ezek után madarat lehet fogatni, Kutyifa úr a még sápadtabb, Opeltulaj pedig elindul keresni még valamit, amit apróra morzsolhat. A verseny eldőlni látszik.

Lubi Zoli sárga Celicája szuperfényesre pucolva várakozik a mérésre. Meghallgatás, installációs zsűrizés már megvolt. A tulaj, és Paksi Dénes, a kiskőrösiek autóhifi guruja együtt mesélik a pontozást. Zoli lelkes:
- Jöttek, és megnézték, tetszett nekik, és mondták, hogy jó, meg tetszik a hangzása, és tetszett nekik...
Dénes merő szkepszissel iszogatja sörét egy kisszéken, és így is nyilatkozik:
- Az orosz installbíró majdnem széttépte a kábelezést, meg nem is igazán tudott angolul, a meghallgatás az szoszo, na de ellopták Zoli telefonját és fényképezőgépét, hát mi van itt?

Zoli továbbra is lelkesen helyesel:
- Igen, igen, itt volt a széken, mellette ült az asszony, és onnan nyúlták le, fene se gondolta volna.
Némi rémülettel sétálok tovább Weishaup úr Skoda Fabiája felé. Ő éppen az installáció során elvesztett pontok miatt mérgelődik.
- Apróságok. Tényleg apróságok, de benne vannak a szabálykönyvben. Tapasztalatszerzésnek mindenesetre remek a verseny.

Steviék ismét újabb kocsiból kászálódnak ki, megkérdezem, hallottak-e valami jót.
- Az egyik Opel Corsában csöves előerősítő, meg Dac van, az érdekes. Meg egy nagyon bután kinéző Proton, amiben viszont igen jó a zene.
Elindulok fotózni. A Corsa a leginkább antifotogén autóhifivel rendelkezik, amit valaha csak láttam. Kék dobozok itt-ott, zöld LED-ekkel. Illendőségből kattintok párat. Ezen fellekesülve a tulaj felhajtja az utas előtti szőnyeget, ahol egy komolynak tűnő passzív keresztváltó dolgozik plexilap mögött. Na ez már valami. Kicsit hallgatom a zenét is. Érdekes. A Proton felé veszem az irányt. Az is érdekes.