Elkészült a terv a Chrysler, Dodge és Jeep modellek felújítására vagy cseréjére: a program lényegében az összes típust érinti. A Fiat menedzserekből álló új cégvezetés célja, hogy az idei 1,3 millió helyett 2014-ben már 2,8 millió autót adjon el a Chrysler.
Az új modelleknek mintegy a fele Fiat alapokra épül, és a Chrysler saját motorjaiban is felbukkan az olaszok nemrég bemutatott Multiair szelepvezérlési rendszere, amely jelentős fogyasztáscsökkenést, és teljesítmény-növekedést hozhat. Egy másik lényeges változtatás, hogy teljesen új, sokkal szigorúbb minőségbiztosítási rendszert vezetnek be a Chryslernél, amelytől azt várják, hogy az elmúlt évek minőségi problémáitól végleg megszabadul a vállalat minden terméke.
Már 2010-ben elkezdődik a nagy modellváltás, bár a jövőre érkező típusok nagyrészt még a Chrysler házon belüli fejlesztései. Érkezik a vadiúj Dodge Charger, Chrysler 300C és Jeep Grand Cherokee, illetve teljesen átdolgozzák Dodge Avanger és Journey, a Chrysler Sebring és Voyager, valamint a Jeep Patriot, Compass, Wrangler és Cherokee típusokat. Ezzel párhuzamosan megérkezik a Fiat 500-as is Észak-Amerikába, amelyet szintén a Chrysler kereskedőkön keresztül forgalmaznak majd. Ugyanakkor búcsút inthetünk a Chrysler PT Cruisernek: jövőre utód nélkül eltűnik a kínálatból.
2011 viszonylag eseménytelen évnek ígérkezik, csupán a Jeep Commander gyártását helyezik át valahová a távol-keletre, és a Fiat 500 Cabriót mutatják be az Egyesült Államokban. 2012-re viszont elkészülnek az első Fiat alapú típusok a Chrysler számára. A Chrysler és a Dodge választéka egy-egy kompakt típussal gyarapodik ebben az évben, és elképzelhető, hogy már ekkorra elkészül a Dodge Viper utódja, méghozzá a Maserati műszaki segítségével.
2013-ban tervezik bemutatni a Dodge Avenger, a Jeep Compass és a Chrysler Sebring Fiat-alapú utódját, egy-egy kisautót Chrysler, Jeep és Dodge márkanéven a következő Punto bázisán, valamint a Jeep Patriot és Cherokee utódmodelljeit. A program 2014-ben zárul, az új egyterű-generáció bemutatásával, amely Észak-Amerikában a Voyagert, Európában pedig a Fiat Ulysse és a Lancia Phaedra típusokat váltja le.
A modellcserékkel együtt az egyes márkák piaci pozícióját is megpróbálják tisztábban meghatározni. A Dodge lesz a fiatalokat célzó, sportos, de megfizethető tömegmárka, a Chryslert megpróbálják feljebb pozícionálni, hogy a Cadillac-kel és a japán luxusmodellekkel versenyezhessen, a Jeeppel pedig megpróbálják letarolni a terepjáró-piac maradékát. Emellett külön kezelik a Dodge haszonjárműves részlegét: a furgonok, terepjárók és pick-upok eladásait is növelni szeretnék, 285 ezerről 415 ezerre évente.
Egyértelmű, hogy az együttműködésből a Fiat is profitál majd: a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a Chryslertől jön a Lancia Thesis utódja, de egyéb európai terepjárók és nagyméretű luxusautók fejlesztésénél is felhasználhatják a nagyobb Chrysler és Jeep típusok műszaki alapjait.
Egyelőre nehéz megítélni, hogy mekkora az esély a terv sikerére, de megnyugtató, hogy legalább létezik egy terv, amellyel a nyilvánosság elé mertek lépni – szemben például a General Motorsszal, ahol a mai napig nem világos, hogy az amerikai állam milliárdjaiból hogyan próbálják továbbfejleszteni a kínálatot, és javítani a vállalat eredményein.
