Sokan próbáltak már tökéletes élményautót készíteni – épp ez az amerikai Palatov manufaktúra célja is, de teljesen máshogy fogtak a feladathoz, mint szokás.
Az alapötlet az volt, hogy igazi versenyautót készítenek, viszonylag olcsót és kis tömegűt, méghozzá úgy, hogy minél kevésbé kelljen hozzányúlni a motorkerékpárból átvett hajtáslánchoz. Adta magát az ötlet, hogy az erősebb gokartok mintájára az utas oldalára kerüljön a motor – ez azonban nem valami apró egyhengeres, hanem a Suzuki GSXR 1000-es bő 190 lóerős blokkja. A váltót is megtartották, a hajtás első nem Suzuki származású eleme a hátsó differenciál, amelynek a háza egyben tartóelemként is működik: erre támaszkodnak a hátsó futómű lengőkarjai. A csővázas autóba nyomórudas futómű kerül, akár a komolyabb versenygépekbe és mintázat nélküli versenygumikon halad a pályán, a méreteihez képest hajmeresztő dinamikával. Leginkább olyan, mintha egy oldalkocsis versenymotor és egy gyors együléses versenyautó zabigyereke volna: nagyon furcsa, de kétségtelenül villámgyors.
A Dp4 persze nem valami kísérleti jármű: gyártásra szánják, olyan vásárlóknak, akik szívesen járnak versenypályára és valami különlegesebbet szeretnének, mint egy Radical vagy egy Ariel Atom. A legolcsóbb lehetőség, ha valaki csak az építőkészletet rendeli meg: ebből és mondjuk egy törött sportmotorból már megépíthető a jármű, igaz, így is 25 910 dollárba, azaz átszámítva mintegy hatmillió forintba kerül. A menetkész változatért ennek az összegnek majdnem a dupláját kérik, de nyilván lesz, aki inkább ezt a lehetőséget választja.
