18 év után történelemmé válik a brutális sportkocsi, amely még a Corvette-nél is amerikaibb tudott lenni.
A legutolsó példány a legjobb helyre kerül, ami Vipernek csak juthat, a texasi D'Ann és Wayne Rauh kezébe, akik kb. 40 darabos gyűjteményükkel a típus leglelkesebb gyűjtőinek számítanak. Ráadásul egy különleges, egyedi festésű példányról van szó, arany-bronz festéssel, sötétszürke felnikkel és kézzel vart bőr belsővel. A Conner Avenue-i üzemben megadták a búcsú módját, annál is inkább, mivel ez egyben búcsú is – bár még nem egyértelmű, hogy végleges-e –, hiszen a Vipernek nincsen közvetlen utódja.
A Viper első prototípusát – még V8-as motorral – 1989 elején mutatták be a Detroit Motor Show-n. Szériamodell 1992-re lett belőle, már a Chrysler V10-es teherautó-motorjának alumíniumblokkos változatával, és azóta háromszor frissült a konstrukció. A második generációt 2003-tól gyártották – míg az első változatot 400 lóerős motor mozgatta, az utolsó tízhengereséből már 600 lóerőt hoztak ki. Egyes pletykák szerint az utódmodellt is elkezdték tervezni, de a Chrysler anyagi nehézségei már évekkel ezelőtt megfojtották a programot, így mire a Fiat átvette a cég irányítását, nem volt modell, amellyel pótolják a Vipert.
A név sorsáról egyelőre nem tudni semmi biztosat, bár nem kizárt, hogy néhány év múlva piacra dobnak egy másik sportkocsit ugyanezen a néven, hiszen a Viper volt az egyetlen amerikai sportautó, amely – ha gyártási volumenben nem is, de rajongótáborban és arculatban – közel kerülhetett a Corvette-hez. Egy új modell kifejelesztése azonban legalább 4 évig tart, és előbb még a Chrysler túlélését kell biztosítani kelendő tömegmodellekkel, csak azután gondolhatnak a cég vezetői ilyen arculatépítő járművek elkészítésére.
