Nagyjából azt tudja, mint tizenöt éve, amikor eltűnt a szemünk elől: kis családi autó, megfizethető áron. Valószínűleg ugyanazok tervezték tudatbefolyásoló szerek hatása alatt, akik a Renault Thaliát józanul.
A Sunnyt ugyan Kínában leplezték le, de úgy tudjuk, igazi világautónak szánja a Nissan. Ezért is fáj, hogy ennyire nem európai szemnek való formatervet készítettek, hiszen alighanem megkapjuk mi is, a Tiida helyett, vagy mellette. Az autó oldalában elhaló, majd hátul újra feltűnő borda az autó oldalában, a nagy hűtőmaszk, a cseppforma lámpák, a relatíve kicsi kerekek és az erősen ívelt tetőrész különös egyveleget alkot – nekünk nem igazán állt össze harmonikus egésszé, bár ahogy annak idején a Renault Thalia is nagy mennyiségben fogyott, elképzelhető, hogy ez is sikeres lesz. Különösen Kínában, ahol más lehet a vevők ízlése, mint mifelénk.
Az autó amúgy nem tűnik komplikált szerkezetnek: szabvány fronthajtású padlólemezre épül, MacPherson első és csatolt lengőkaros hátsó futóművel és keresztben álló 1,5 literes négyhengeres orrmotorral. Bár az árképzést még nem ismerjük, valószínűnek tűnik, hogy a Nissan kedvező árral próbálja majd kelendővé tenni az új Sunnyt. Valószínű, hogy a típus, ha valóban kapható lesz minden fontosabb piacon, több néven kerül majd forgalomba, bár a Sunny mifelénk nem is hangzik olyan rosszul, így lehet, hogy Európa számára megtartják ezt a típusjelzést.
