A külsejében nincsen semmi meglepő, de belül még túl igényes az egyterű, amit az Opel Genfben állít ki néhány nap múlva. Talán ezért nevezik tanulmányautónak.
Az Opel egyik legsikeresebb modellje volt a Zafira az első generáció bemutatása óta, így érthető, ha a bevált recepten nemigen akarnak változtatni. A néhány nap múlva bemutatkozó tanulmány, amelyet lényegében a harmadik sorozat prototípusának tekinthetünk, csak részleteiben tér el az elődöktől, koncepciójában nem. Meg sem próbáltak különcködni, mint a Meriva visszafelé nyíló hátsó ajtajával, igaz, tolóajtóval sem, pedig ez nem lett volna rossz ötlet.
A formaterv persze az Opel aktuális arculatához illeszkedik, bár nem tudjuk, hogy a bumeráng-forma fényszórók, az autó legérdekesebb részletei maradnak-e a szériaváltozaton, vagy még egyszerűsítenek rajta. A formatervet egyébként nem tették különösebben izgalmassá, de ez talán nem is baj: egyterűt a legritkább esetben vesznek a felvágás kedvéért, így aki ilyesmivel közlekedik, többre értékeli a belső tér erényeit. Ezzel együtt az autó arányai kétségtelenül kellemesebbek, mint a ma futó változaté.
A tanulmány különlegessége egyébként – a gigászi üvegtetőt nem nézve – a belső tér, amelyet a tervezők úgy igyekeztek elkészíteni, hogy kényelemben kis túlzással egy nappali hangulatát hozza. A látványnak igazán kellemes bőr kárpitok, az osztott hátsó könyöklők, a lábszárat is megtámasztó fotelek és a négyüléses kialakítás valóban kényelmet és minőséget sugall, de szinte biztos, hogy a szériamodellből ki kell irtani ezt a fajta igényességet: a Zafira-vásárlók a sok ülőhelyre és a praktikus, variálható ülésekre buknak, no meg az ésszerű vételárra. Nem kizárt persze, hogy készül majd egy ilyen, lényegében négyszemélyes luxusváltozat is, de valószínűbb, hogy a belső tér teljes egészében kicserélődik, mire a sorozatgyártásig jut a típus.
Az autó műszaki megoldásairól egyelőre csak annyit árultak el, hogy az Opel 1,4 literes benzines turbómotorja kerül az orrába, stop-start rendszerrel.
