Láttam az Opel jövőjét
Opel koncepcióautók Rüsselsheimből
Valószínűleg kevesen tudjátok, hogy a végzettségem ipari formatervező mérnök, így a dizájn mindig baromira érdekelt. Izgalmas folyamat, ahogy egy gondolatból aprólékosan, lépések százai után megszületik a koncepció, majd újabb hosszú út után a végső termék. Nem minden tervből lesz megvehető, használható tárgy, ezeknek sokszor egészen más a feladata: bemutatják, hogy egy gyártó hogyan képzeli a jövőt. Megnéztem, hogy az Opel hogyan képzelte a hatvanas években, és hogyan képzeli 2023-ban.
A tervezést viszont nem kell minden darabnál az elejétől a végéig bejárni, hiszen nem csak olyan autók léteznek, amiket végül meg lehet venni. Gondolhatnánk, hogy egyszerűbb dolga van a koncepcióautók tervezőinek, de ez a valóságban ennél összetettebb. Az igaz, hogy ilyenkor elborulhat a dizájner agya, a papír mindent elbír, de közben nagyon finoman kell ráéreznie, hogy mitől illik majd a koncepció a márka arculatába úgy, hogy a terv friss és újszerű legyen.
A kész terméket tervezők és mérnökök százai, ezrei reszelik millió szempont és lehetőség szerint a lehető legjobbra, de ehhez kell egy váz. Ezt a vázat adja dizájner, ami akkor még csak egy ötlet, de nagyon fontos, mivel az eleinte meghúzott vonalak mutatják meg a szempontrendszert, a víziót, amit később tökéletesre lehet csiszolni. A jövőt látni és építeni izgalmas, de nem könnyű.
Ez itt a jövő
Most ennek a folyamatnak a középső szakaszát nézhettük meg közelről: a faceliftes Corsa bemutatóján megmutatták nekünk az Opel Experimentalt, és más, régebbi koncepcióautókat is. A márka régi dizájnstúdiójában nézhettük meg ezeket: ez ma épp egy igen szomorú, szinte teljesen üres épület, ahol már csak pár autó kallódik. Ez nem azt jelenti, hogy az Opelnél elengedték a témát: az új stúdió már megnyitott, de oda ezúttal nem mehettünk be.
Az egyszerűen Experimentalnak – kísérletinek – nevezett koncepcióautó teljesen úgy fest, ahogy azt talán elsőre is elképzelnénk. Az újdonság enyhén emelt hasmagasságú, húsos kereken áll, miközben a kaszni formája lapos és elnyújtott, felütve egy nagy adag kötelező sportossággal.
A mai trend a SUV, így a nagy hasmagasság nem meglepő, viszont látszik, hogy sok gyártó a függőleges irányban nagy kiterjedésű kasznik helyett inkább a laposabb, elegánsabb vonalban hisz. Érdemes megfigyelni, hogy egyre több a lefelé ívelő tetővonal és az emelt futómű ellenére is lapos, nyúlánk kaszni. Az Experimental pont ilyen, és innen nézve nem is olyan földtől elrugaszkodott, mint amilyennek első ránézésre mutatja magát.
A formavilág egyébként ügyes és koherens: a vonalak egymásból következnek, az élekkel határolt íves felületek szép egységgé állnak össze. Hibátlanul áll rajta az újragondolt, háromdimenziós Vizor és az összeszűkülő, hegyes far lámpái is remekül mutatnak. Azt azonban kétlem, hogy ebből hasonló termék születik majd, hiszen a gyönyörű Monza és sportos GT se jutott el a gyártásig, azokról is csak apró részletmegoldásokat emeltek át kész autókba, az pedig nem ugyanaz.
Vizor!
De nemcsak friss koncepcióautókat nézegethettünk, hanem korábbiakat is, amik abból a szempontból érdekesebbek, hogy már látunk az utakon is olyan autókat, amik ezekből merítettek ötletet. Az egyik ilyen a GT X Experimental, amin bemutatták a Vizort, a régi Opelek arcára reflektáló, modern frontot. Az L-alakú menetfények, a fekete, optikailag negatív dőlésű maszk mára több Opelen is alap. Már a Corsán is, de ott pont nem működik igazán jól, azonban az Astrának remekül áll.
A GT X Experimental még látványosan az előző iskolát követi: ez még egy relatíve kicsi alapterületű hobbiterepjáró, aminek hagyományosan hosszabb orrot és magas felépítésű kasznit rajzoltak. Ebből a formából született később a Mokka, és nem is került olyan messze a GT X-től: a tervezők örülhetnek, hiszen a kész Mokkában megmaradt némi lendület. Nem mindig sikerül ez ilyen jól: a Grandland például hasonló formai elemekkel is jóval esetlenebb darab.
Az Opel GT-t először így képzelték
A stúdió legizgalmasabb darabja nekem mégis az 1965-ös Experimental GT volt, ami későbbi, furcsa lámpás GT előfutára volt. Ez már egy nagyon termékszerű, a készhez igen közeli autó lehetett, hiszen mindene tökéletesen funkcionálisnak tűnt, csak épp nagyon máshogy nézett ki, mint a kész Opel GT.
Az Experimental GT orra hegyes és hosszú, hátulja is nyújtott, így első ránézésre csak távolról emlékeztet a GT-re. A vonalvezetése nyúlánk, de kevésbé sportos az összkép, mint a kész GT-é. A koncepcióautó eleje nem ível annyira a föld felé, és a jellegzetes, rövid hátsót is jóval hosszabbra, sikkesebbre tervezték. A két, messzire nyúló, hangsúlyos kipufogó már itt is megjelent, de a kísérleti darabon a végek még jobban hasonlítottak trombitákra, mint csövekre.
A legnagyobb különbség azonban az első lámpánál látszik: az Experimental GT-nek még teljesen hagyományos, szögletes fedelű bukólámpái voltak. Ezt a széria GT-ben sokkal fantáziadúsabb, furcsán tojásalakú, oldalra forduló darabokra cserélték. Ez egészen biztosan jó ötlet volt, hiszen egy rettentő karakteres megoldás, a GT egyértelmű szexepilje.
Meglepetésre ellenőrizetlenül nyitogathattuk az Experimental GT-t. Belül már itt is megvolt a jellegzetes, befelé dőlő műszerfal, de az utas előtt kialakított ívvel jóval jobban adja, mint ami a kész autóba került. Az ülések passzentosabbak és jóval stílusosabbak, mint amiket a szériaváltozatba szereltek. A beltér összességében maga a tökéletes retró: hihetetlenül kívánatos és gyönyörű egy ilyen, öreg autó – akár koncepció, akár gyári – belseje. Az egészre a régi bőrök és műanyagok csodásan kipárolgó illata tette fel a koronát.
Bár Rüsselsheim ma már jóval szomorúbb és kihaltabb hely, mint amilyen fénykorában volt, és a régi, hátrahagyott stúdió sem túl vidám, összességében mégis pompás élmény volt végignézni ezeket a koncepcióautókat. Érdekes volt látni, hogy a nagyon régi és kevésbé régi tervekből mit és hogyan valósítottak meg. A jövő autója is izgalmas volt közelről, különösen úgy, hogy még nem tudjuk, hogy a Stellantisba olvadt Opel mit visz majd tovább az Experimentalból a későbbi modellekbe. Meglátjuk.
