A verseny-Transit újra támad

Az ötlet még a 70-es évekből származik, akkor készült az első Transit Supervan, még a Ford GT40 technikájával, középmotorral. Azóta időről időre készül egy-egy újabb versenyautó-furgon öszvér, bár mostanság nem veszik olyan komolyan a dolgot, mint a kezdetekkor.

A legújabb kiadás a SuperSportVan névre hallgat, és lényegében széria Transit alkatrészekből áll össze. A legkisebb karosszéria és a legerősebb motor kombinációja persze nem kapható a kereskedésekben, de egy ügyesebb autószerelő gond nélkül reprodukálná. A 3,2 literes, öthengeres turbódízel motor 200 lóereje ettől még elég jól mozgatja a kis dobozt, de a két középen futó kék csík, a szélesített nyomtáv és a kockás zászlót imitáló matricák ennél azért többet sejtetnek. Különösen ha ismerjük az előzményeket.

A legtávolabbi előd, a Supervan 1-es 4,9 literes V8-as középmotorral készült, a GT40 alkatrészeinek felhasználásával, és ez még csak a kezdet volt. 1984-ben jött a Supervan 2 a Cosworth DFL motorral – ez a híres DFV versenymotor nagyobb, Le Mans sportkocsikba szánt változata volt – amelyet szintén a hátsó tengely elé építettek. Ez a gép már 500 lóerő körüli teljesítményű volt, így a Transit dobozformája ellenére 280 km/h-val repesztett az újabb Supervan. A legdurvább változat azonban a Supervan 3-as: ezt 1995-ben készítették, 650 lóerős, 3,5 literes Cosworth HB motorral, ugyanazzal a V8-assal, amellyel a 90-es évek elején a Benetton és a McLaren több futamot is nyert.

Amióta a Ford felhagyott a pályaversenyzéssel, a versenyfestésű Transitok sem ilyen izgalmasak, de a vállalat azért fenntartja a hagyományt, és talán egyszer visszatérnek majd az eredeti koncepcióhoz is: azokhoz a furgonokhoz, amelyek akár versenyautóként is megállnák a helyüket.