A Hyundai megmutatta az i40-es első fotóit, és az adatok is napvilágot láttak. Ezek alapján az új modellt érdemes lesz komolyan venni: legalább olyan jól néz ki, és legalább olyan modern műszakilag, mint a vetélytársak.
Az autó olyan, mint a legtöbb mai Hyundai: formai szempontból szorosan követi az aktuális divatot, és bár nem tűnik nagyon erős egyéniségnek, sokkal érdekesebb és harmonikusabb jelenség, mint bármelyik elődje. A kombi után persze már nem akkora meglepetés, a hátsó része pedig határozottan hasonlít egyrészt az amerikai Sonatáéra, másrészt a Ford Mondeóéra, ami nem is csoda: a cél a Passat, a Mondeo, az Insignia és a többi céges kedvenc kiütése a nyeregből. A Hyundai egyelőre persze nem táplál vérmes reményeket: az i40-ből összesen évi 60 ezer példányt terveznek eladni Európában, és ennek a mennyiségnek kb. a negyedrésze lesz szedán, a többi kombi.
A motorválasztékon meglátszik, hogy kiknek szánják az i40-est. Kezdetben 1,7 literes, 115 vagy 136 lóerős 1,7 literes dízelmotorokkal lehet majd megvenni a gépet – ezeket kis fogyasztásuk és nyomatékos karakterük miatt alighanem szeretni fogják a céges vásárlók, a kölcsönzők és a taxisok. A leggyengébb motorral persze nem egy rakéta az i40-es: a 4,74 méter hosszú, 2,77 méteres tengelytávú, 1,82 méter széles és 1,47 méter magas autó 12,9 másodperc alatt gyorsul százra, és legfeljebb 190 km/h-val haladhat – cserébe a gyári fogyasztási adat vegyes ciklusban 4,3 liter gázolaj 100 kilométerre. A benzines választék eleinte csupán egyetlen motorból, egy 135 lóerős 1,6 literesből áll majd, később azonban jön a közvetlen befecskendezéses, 175 lóerős kétliteres négyhengeres, amellyel már jó átlagosan megy majd a szedán: 9,7 másodperc alatt gyorsul százra hatfokozatú kézi váltóval, és legfeljebb 210-zel haladhat.
Az i40-esen az látszik, hogy a Hyundai már tudatosan az európai igényekhez szabta, és bár hogy ez mennyire sikerült, az majd csak a tesztekből derül ki.
