Összesen 7,6 milliárd dollárt nyögött ki a Fiat irányítása alatt álló cég, ebből 5,9-et az Egyesült Államok, 1,7-et pedig Kanada kapott vissza. A hitelek visszafizetése jócskán idő előtt történt meg, hisz a végső határidő 2017 lett volna, de az olaszok a teljes hatalomátvétel érdekében felgyorsították a folyamatot.
A Chryslernek persze aligha volt ennyi tartaléka, ahogy valószínűleg a Fiat sem zsebből fizetett. Inkább arról lehet szó, hogy a detroiti gyártó nyereséges működése miatt visszanyerte a hitelképességét, így találtak olyan finanszírozási lehetőséget, amellyel az állami hiteleket kiválthatták. A részleteket persze nem ismerjük pontosan, de annyi biztos, hogy ez elsősorban azért volt szükséges, hogy a Fiat többségi tulajdont szerezhessen a Chryslerben, és megszabadulhasson a kényelmetlen állami ellenőrzéstől, mind az Egyesült Államokban, mind Kanadában.
A Fiat jelenleg a Chrysler részvények 46%-át tartja a kezében, és elméletben akár 76%-ig is növelheti a részesedését. Az Egyesült Államok kormánya ugyanakkor már csupán 6,6% felett rendelkezik, és úgy hallani, ettől is szeretnének minél előbb megszabadulni. A maradék állami részvényeket is az olaszok kapják, ha teljesítik azt a feltételt, hogy a Chrysler kínálatát egy legfeljebb 5,8 liter/100 kilométeres fogyasztású modellel bővítik – erre várhatóan még az év vége előtt sor kerül.
A Chrysler megmentését célzó komplikált pénzügyi manőverezés vége tehát az lesz, hogy a Chrysler teljes egészében olasz irányítás alá kerül. Ezzel egyrészt biztosítottnak látszik, hogy a Chrysler gyárai tovább működhetnek, azaz az Egyesült Államok és Kanada kormánya elérte a célját, de a Fiat nagyobbat nyer az üzleten: szinte ingyen jutott jelentős piaci részesedéshez Észak-Amerikában, és egy csapásra olyan méretű cég válhatott belőle, amely képes lehet átvészelni a jövő gazdasági visszaeséseit.
