Kellett egy nagyon gyors autó, fillérekből, kevés fejlesztéssel, amellyel versenyeket lehetne nyerni. A Seat mérnökei nem vacakoltak költséges, csúcstechnikás motorfejlesztéssel, vagy komplikált hajtással, inkább két szériamotort gyömöszöltek egy kisautóba. Ez lett az Ibiza Bimotor.
Az ötlet nem új, és amennyire tudjuk, nem is jó. Nem véletlen, hogy a szupersportkocsiknak is egy motorjuk van, és nem kettő, vagy több. Pedig sokan, sokszor próbálkoztak vele - a 30-as évek végén például Enzo Ferrari is az Alfa Romeo nagydíjas autóinál, emlékeznek a Bimotoréra? A kétmotoros autók legutóbbi reneszánsza az 1980-as évekre esik, amikor kiderült, hogy az eredményes raligépek leginkább négykerék-hajtásúak lehetnek. Kézenfekvő, hogy ilyet a legegyszerűbben úgy lehet építeni, ha elöl és hátul is egy-egy külön motor hajt. Készült ilyen kísérleti gép a Lanciánál és a Volkswagennél is, de nem tudták rendesen összehangolni a két motort - csak a Seat merészkedett odáig, hogy be is vesse saját szörnyetegét, méghozzá eredményesen.
Az alap az Ibiza legerősebb utcai változata volt - ennek az 1.5 literes motorjából került a csomagtartóba egy második példány. A dupla karburátoros négyhengereseket 125 lóerőig tuningolták, így az autót úgy 250 lóerő mozgatta, ami az egytonnás összsúly mellett tisztességes teljesítménynek számított akkoriban. A Seat Sport 1986 és 1988 között indított két autót a spanyol nemzeti ralibajnokságon, és több futamgyőzelmet is szereztek velük.
Hogyan került most elő ez a régi történet? Úgy, hogy az egyik ilyen kétmotoros autót szépen kipofozták a gyáriak, és most, a hétvégén megtáncoltatják a Goodwood Festival of Speed közönsége előtt: újra kánont üvölthet a két kicsi motor, mindenki füle hallatára.
