Nils, az álom-Volkswagen

Nem ez az első alkalom, hogy a Volkswagen a hangzatos adatok kedvéért egy ránézésre is hasznavehetetlennek tűnő autót mutat be, de ebben a műfajban eddig a Nils a csúcs. Az együléses kapszula könnyű és minimális légellenállású, de a hétköznapi forgalomban nehéz elképzelni.

Az elv egyszerű: ha csökkentjük egy autó szélességét és magasságát, a légellenállás is drasztikusan csökken. Ezt a jelenséget használták ki a VW tervezői a Nils esetében is, amely csupán 1,39 méter széles és 1,2 méter magas, de a hossza is csupán 3 méter. Az alumínium vázszerkezet és az apró méretek miatt a gép ráadásul csupán 460 kilogrammot nyom, ami tovább növeli a hatékonyságát. Cserébe az utastér csupán egyszemélyes, és a csomagtartóba sem fér el sokkal több egy jól megtömött hátizsáknál.

Ha dízel- vagy benzinmotort kapott volna a Nils, akkor sokkal kézzel foghatóbb lenne, hogy mit nyertek a méretcsökkentésen, de a hajtás elektromos, így nehéz megbecsülni, hogy mennyit spórolhatna, aki ilyen autóval járna. Az azért sokatmondó, hogy a 20 lóerős és 130 Nm csúcsnyomatékú motor 11 másodperc alatt gyorsítja a gépet százra, és 130 km/h-s végsebességet enged meg. A 65 kilométeres hatótáv már kevésbé vonzó, bár ennek részint az az oka, hogy az akkumulátor elég szerény kapacitású – legalábbis villanyautós mércével – csupán 5,3 kWh energia tárolására alkalmas.

A Volkswagen szerint ez a világ egyik leghatékonyabb autója. De ha a sirályszárny-ajtós gép ezerszer vonzóbb külsejű volna, akkor sem valószínű, hogy kapkodnának érte, hisz számtalanszor bebizonyosodott már, hogy az egyszermélyes autóért a vevők nemigen hajlandók többet fizetni, mint egy robogóért - annyiból viszont nem lehet autókat építeni.