Remekbe szabott Suzukik jöhetnek
Érdekes, a Nissan, a Toyota, a Honda, a Mazda standja tömve volt emberekkel, de a Suzukinál alig lézengtek a Tokiói Autószalonon, holott a cég, amely kicsit a miénk is, nemcsak jópofábbnál jópofább autókat, de egy csomó motorbiciklit is kiállított. Naja, a kicsiknek csak a resztli jut.
Pedig itt állt az az autó, ami kinézetre talán mindennél jobban kellett volna az egész kiállításról. Talán a Nissan Esflow-nál nem, meg hát ott a Lexus LF-A is, ami überelhetetlen, meg persze a két BMW-féle jövőtanulmány, az i-k... Nem, akkor sem hagyom magam eltántorítani, a Reginának külön rekesze lett a szívemben, és ha bármit tehetek majd az életben, hogy gyártani kezdjék, hát megteszem.
Már láttam képet róla a saját híreinkben korábban, és akkor úgy gondoltam, hogy egy Panhard PL17 és egy Simca 1000 keveréke a forma, de Karotta éleslátása helyre tette az egészet: ez bizony egy Renault R8 (Az autó, főszereplő: Juhász Jácint, nézzék meg, ha tudják) Citroën Ami 6 farral. És mindkettőt szeretem, meg a korszakot is, a Regina pedig mindkettőn messze túltesz stílusban.
Kvázi működő, gyártható autó, motorja 800 köbcentis, turbós, benzines, a váltója CVT. Bár a váza egyszerű acél, a tervezője, Szasza Minoru állítja, hogy szerény 730 kilója ellenére minden ma érvényes ütközési tesztnek megfelelne, méghozzá nem is rosszul.
És nézzék, milyen tükrei vannak – apró kamerák. A véres oroszlánköröm-szerű hátsó lámpák sem utolsók. A félig fedett hátsó kerekek csodás retróelemek, s az összehúzott szemöldök igazi karaktert ad a pofájának. A legjobb benne azonban az, hogy kevés elemből, kevés színnel, minimális díszítéssel operált a tervező, ettől a kocsi valószerűtlenül harmonikus. Bravó Suzuki, kérjük, de gyorsan. És nem elrontani, lebutítani! Így jó, ahogy van.
Sokkal merészebb (és használhatatlanabb, megvalósíthatatlanabb) a Q-Concept. Itt nem volt dolga a formatervezőknek, fogtak egy huszonötös henger DVD-d, alátettek négy kereket, és voilá!
Többféle üléselrendezést terveznek, lehet elöl egy, hátul egy konfiguráció, aztán olyan is, hogy a vezető mellett-mögött sréhen két gyerek ül, meg mini-áruszállítónak is javasolják hátsó ülés nélkül. A tervező urak talán elfelejtettek egy fontos vonást, ami a fuvarozók számára abszolút értékű: helynek kell lennie a raktérben. Soknak.
De – bármennyire is jópofa – a kocsi felettébb gyanús. Vajon mennyi hitelt adjunk egy olyan tanulmányautónak, amelynél még így, a korai fantáziálgatás korszakában is mindössze tízkilométeres hatótávot ad meg a gyár? Hiszen az annyi, mint amikor a motoromból réges-rég elfogyott a benzin, és tartom a zabszemet, nehogy tolnom kelljen...
De akadt már létező, illetve nagyon rövidesen talán meg is valósuló kocsi is. A Suzuki Swift Sport már szerepelt Frankfurtban, itt is kiállították, ugyanabban az állat jó sárga színben. 136 lóerős, egyhatos motor, már kis fordulaton meglevő, 160 newtonméteres nyomaték, masszív küszöbtoldat, nagy, single-frame maszk, fekete lámpabetétek. Dögös, pláne ebben a színben, bár valahogy, ha a budapesti utcára képzelem, kicsit csiricsáré.
Volt másik Swift is, az EV. Valahol a klasszikus hibridek és a hatótávnövelős GM-autók (Chevy Volt, Opel Ampera) között van: 20-30 kilométert tud megtenni egy töltéssel, utána a benzinmotor belép, tölteni. Állítólag ez a hatótáv a tipikus japán ingázónak már éppen elég. És ezzel meg is tudjuk, hol kezdik majd forgalmazni.
Ami viszont realitás, igaz, egyelőre a belpiacosat mutogatták: itt az új Alto Eco. Háromhengeres, start-stop elektronikával ellátott motorja alig több, mint 3,1 liter benzint kér száz kilométerre, s a kocsi ára csupán 895 ezer jen, ami a március előtti jennel számolva 1,9 millió forint, az újjal inkább már 2,7. Ja, a motor lökettérfogata 660 köbcentiméter – és ebből a tájékozott autó-nerd már tudja, hogy Magyarországon soha nem lesz belőle egy darab sem, hiszen ez is csak egy belföldi kei-car. Mindegy, ennyiért nem is kéne, meg aztán: savanyú is.
