Így sokkol a Nissan

A Tokyo Motor Show Nissan-standján különösebb erőlködés nélkül sikerült otthagynunk néhány liter nyálat. Például két sportkocsira, pontosabban két járműre, amelyek közül az egyik egy sportkocsinak látszó villanyautó, a másik egy varacskos disznónak tűnő tényleg sportautó. Fene se érti már ezt a világot...

Ami talán kézzelfoghatóbb közelségben van a kettő közül, az a Juke Nismo, mégis erről tudtunk meg a legkevesebbet. Lényegében egyelőre semmit. Amint az már korábban elhangzott (bár megismételni sosem árt), mostantól a Nissan leválasztja a fő sodorról az igazán sportos autóit, és azokat a Nismo név alatt árusítja majd, kicsit hasonlóan ahhoz, ahogy a Mercedes teszi az AMG-vel, a BMW az M-es kocsikkal, vagy a Fiat az Abarth-tal.

Ez a Nismo-vonal nyilván akkor lehet majd sikeres, ha komolyan veszi a Nissan, és tényleg kemény gépeket épít az új brand alatt, nem pedig mikróban kissé felmelegített, tegnapelőtti maradékot. Ezt a Juke tanulmányautót például azért állították ki, hogy fogalmat kapjunk a várható irányról – adatokat sajnos nem közöltek. Hát, a látottak alapján sokat nem tudunk jövendölni. Itt van, mondjuk, ez a vaskos dupla kipufogó, de igen szűk azért az a luk, ahol a gázok távozni tudnak. Meg diffúzort is látunk, de ilyen nagy hasmagasság mellett nehezen hihető, hogy az bármilyen szerepet játszik azon túl, hogy egy látványos optikai tuning-elem.

Ugyanennyire kevés valós, ugyanakkor igen erős lélektani hatása lehet a speciális küszöbtoldatoknak, a nagy első köténynek is. Mindenesetre a túlméretes, hűtött, barázdált Brembo-fékek, a 18-as kerekek sejtetnek valamit abból a tuningból, ami a felszín alatt végbement.

Karotta egyébként később megint járt a Nissan-stand felé, és egy pillanatra belelátott a Juke Nismo motorterébe is, bár hamar becsukták. Szerinte a saját turbós egyhatosa hevert ott, keresztben, semmi különlegeset nem látott, bár ezeket a mai motorokon kívülről, pláne messziről elég gyakran nem is látszik, milyen módosításokat végeztek el rajtuk. De tény, a Juke eddig csak egy kívánatos, jópofa tárgy volt csupán, a Nismo-look viszont rendes leszakad-a-pofám autót farag belőle.

De akár vagány, akár nem, a Juke akkor is egy testes szörny, közel sem sportautó. Ellenben az a fehér kétüléses, ami fent forgott a nagy standon... Ha láttak már szenzációs kupét, hát ez az. Arányaiban nagyon hasonlít a Smart Roadsterre, méretre sem sokkal lépi túl, de annál sokkal harmonikusabb, izgalmasabb, fluidabb a forma. Egyszerűen elfelejtettek rá elrontott részletet tervezni, hiszen minden porcikája tökéletes.

Bár az egyszerű, finom karbonbetéttel díszített kerekek, a szigorú lámpák, a (valószínűleg) az akkukhoz levegőt vezető csatornák a hátsó kerek tövében, a sisak plexijéhez hasonló, körbefutó üvegezés mind ügyes fogás, a legszebb mégis az, ahogy a hátsó lámpáktól induló, színes LED-csíkok a Martini versenyszíneket adják ki. Persze nehéz elképzelni, hogy ilyen világító cuccok átmennének a forgalomba helyezést elbíráló hatóságok szűrőjén, de álmodozni mindig jó.

Sajnos ez egy vegytiszta koncepcióautó, esély sincs rá, hogy ebben a formában gyártani fogják, pedig a millió dolláros kinézet miatt szerintem egy egyszerű Micra-blokkal is megkérhetnék az árát. De az Esflow-nál még a tervezés szintjén sincs szó benzinmotorról, hiszen a Nissan – legalábbis a fő csapásirányt tekintve – mostanra átment elektromosautó-gyártóba.

Nem tudjuk pontosan, hogy tényleg működőképes-e (bár nagyon úgy beszéltek róla), de állítólag a Leaf akkui vannak benne, kicsit átrendezve. A rétegelt akksik mélyen, a tengelyvonalban laknak, és itt a két hátsó kerékhez egyenként kapcsolódó, ugyanennyi villanymotort hajtanak. Elméletben kanyarodáskor így jobban adagolható a nyomaték.

Az alumínium vázas kocsi százas gyorsulására öt másodpercet ad meg a gyár, a hatótáv 240 kilométer. Az első komoly szerpentinig – mondta erre a Karotta – ez az autó arra jó, hogy lépésben elhajtsál hétvégén a versenypályáig, ott kicsit kitold a szemét, majd vész-üzemmódban hazaaraszoljál este. A mai akkutechnológiát ismerve, ez nagyjából reális. De azért vannak még itt ügyes részletek. Például a tömegcsökkentés érdekében a kocsiban nincsenek igazi ülések, csupán aranyszínű bőrrel bevont párnák a hátsó falon és a padlón – emiatt a kormány és a pedálok széles határok között állíthatók.

Másik érdekes trükk, hogy a borulókeretet az ülések mögötti vázba integrálták, ezért minimális vastagságú A oszlopokat használtak – épp akkorákat, hogy a szélvédőt lehessen mihez ragasztani. A kilátás - legalábbis előrefelé és oldalra – kvázi zavartalan, hátrafelé pedig kit érdekel?

Ezzel a kocsival tényleg csak egy baj van. Miért nem tesznek bele egyelőre egy bármilyen motort, és forgalmazzák? Nekem ráérne az a villanymotor később is...