Elefát a porcelánboltba!

A Tokyo Motor Show egyik legnagyobb látványossága a Lexus LFA Nürburgring package mellé kiállított meztelen LFA. A szupersportautók világában kevésbé jártas olvasók kedvéért vegyük át az alapokat, a név segít az értelmezésben: az LFA a LegFaszább Autó rövidítése. Hosszú-hosszú fejlesztés szülte meg, amikor kezdték, még javában V10-es motorok voltak az F-1-ben, most meg már a szívó V8-aknak is harangoztak, nem beszélve a Toyota F1 csapatáról, melynek tagjaiból azóta becsületes szántó-vetők és műbútorasztalosok lettek, mert a motorsport túl nehéz kenyérnek bizonyult.

Az LFA olyasmi, mint az atombomba volt a világháborúban, egy eszköz annak a kifejezésére, hogy ha akarunk, bármekkorát odavágunk. A motorja 4,8-as V10, ami 9500-at forog.

A kedvéért kénytelenek voltak LCD-s fordulatszámmérőt szerelni az egyébként analóg járműbe, mert alapjáratról 0,6 másodperc alatt pörög fel leszabályozásig. 560 lóerő, és úgy szól, hogy akik hallották, utána havonta egyszer összejárnak, körben megfogják egymás kezét, és szótlanul zokognak pár percet.

Mivel rendes versenypályán nem nagyon találkoznak korunk szupersportautói, ezért a vagánykodás eszköze, hogy a Nürburgringen füllentenek őrületes köridőket egymásnak. Ennek alapján kapta a nevét a limitált LFA Nürburgring Package. Az agresszívabb (mármint funkcionálisabb) aerodinamikai elemek – első szplitter, áramlás-terelőlapok és fix hátsó szárny – mellé 10 plusz lóerő és gyorsabbra programozott váltó jár. Az új ideje 7:14 videó , ez egészen káprázatos, semmilyen normális utcai autó nincs a közelében sem, 4 másodpercet ad az utcainak csak sunyi torokköszörüléssel nevezhető Porsche 911 GT2 RS-nek is, és akkor az ilyen vicces Ferrarikat meg Lamborghiniket ne is emlegessük.

De a lényeg nem a sok hülye szám, hanem az, hogy a Toyota kihozott egy felboncolt bemutatópéldányt, amin miden részlet látszik. Tudván, hogy egy LFA százmillió forint, a boncasztalon lévő tetem elég komoly műtárgy. És mennyire gyönyörű!

Először is látszik a szénszálas utascella. Az LFA szinte mindenütt karbon, csak azok a dolgok vannak rajta fémből, amiknek le kell tudni szakadni, össze kell tudni törni karambolkor. Az első futóművet egy alumínium szobor tarja alulról, és egy ipari konzol támasztja felülről. A kettő között ül a V10, amit nagyrészt az airbox takar, de az is épp elég csodálatos. Látszik, hogy minden ívét a belül száguldó levegő útjának az elsimítása kedvéért rajzolta egy bölcs számítógép. Kicsit nyomasztón szép, mint az alienek űrhajója az első 8. utas a halálban.

A motor egy literje 115 lóerőt tol ki, ez rengeteg, pláne egy 5 liter körüli utcai V10-nél. Nincs olajteknő, a motor jó mélyen és hátul ül, hogy segítsen kanyarodni. A szárazkarter olajtartálya jobb oldalt, a kerék mögött van. 
A hűtőket elköltöztették hátra. Ez egyrészt javít a súlyelosztáson, másrészt okot ad a sportautótörténet legszexibb beömlőinek a létezésre.

Az az organikus tölcsér a hátsó oldalablakon ezeket a hűtőket tömi hideg levegővel. A hűtővíz jobb oldalt, a küszöb burkolata alatt megy hátra egy csőben, így meztelenül teljesen olyan, mint egy szivar versenyautó a 60-as évekből. Hátul van a váltó, az akksi, a tank, utóbbi a váltó két oldalán, és a hátsó tengely előtt, hogy a lehető legközelebb legyen a középponthoz.

A Csikóssal jó 10 percig mászkálunk körülötte, bámuljuk, próbáljuk észrevenni és megérteni az ezernyi technikai finomságot. Felületesen nézve is mesés, de attól, hogy az agynak is kaland megérteni, hogy mi miért van pont ott, pont úgy, olyan lesz, mintha a meztelen Scarlett Johansson segítségével tennénk anatómia vizsgát.

Meg van bocsátva az Auris.