Talán jobb is, hogy a 2003-ban elhunyt lánglelkű argentin konstruktőr és autóversenyző, Alejandro DeTomaso nem élte meg azt a napot, amikor idén Genfben bemutatták az új DeTomaso Deauville-t.
A 2.8 literes, V6-os turbómotorral hajtott összkerekes, hatsebességes automatával szerelt rettenetes crossover a Pininfarina stúdió formatervét hordozza, de biztosak vagyunk abban, hogy ott sem a hónap dolgozója rajzolta.
A DeTomaso jelenlegi tulajdonosa, Gian Mario Rossignolo még Genfben úgy nyilatkozott, hogy készen állnak a konkurensek (BMW 5GT, Mercedes R-osztály) leigázására. Ez a kijelentés minden bizonnyal aranyérmes lett volna egy Háry János Nagyotmondó Versenyen, hiszen 89 000 eurós alapár ellenében már jóval komolyabb teljesítményű, jobban felszerelt változatokat kapni mindkét - fő rviálisnak beállított - típusból. A show ugyan szép volt, a valóság azonban más: a DeTomaso az anyagi csőd szélére került, munkásai fizetésére sem futotta már, így - látván a Saab sorsát - a cégvezetés úgy döntött, hogy a Deauville gyártási jogát eladják.
Sikerült is, egy meg nem nevezett kínai gyártó csapott le rá, potom 12 millió euróért, átmenetileg megmentve ezzel a céget. Rossignolo ügyes marketinges, hiszen még ebből is képes volt jól hangzó sajtónyilatkozatot kiadni:
Az, hogy sikerült eladnunk a Deauville jogait jelzi azt, hogy egy győztes és konkurenciaképes koncepciót hoztunk létre. Ez az első eset, hogy a DeTomaso tényleges haszonra tett szert az elmúlt években, biztosítva ezzel az itt dolgozók jövőjét és megerősítve bennünk a márkába vetett hitet. - mondta az olasz QuattroRoute-nak.
Ez mindenképpen dícséretes teljesítmény és nem utolsósorban megadja az esélyét annak, hogy a Deauville azon a piacon legyen kelendő, ahová kinézete után való: Kínában.
A világ többi részének pedig maradjon meg a Pantera, Guará, Vallelunga és a Mangusta, vagy a névadó Deauville, amely - finoman szólva is - másik kategóriát képviselt az amerikai Tom Tjaarda formatervével és az 5,8 literes Ford Cleveland V8-assal.
Mondja el véleményét.
