Túlkomplikált furcsaságnak tűnik a centenáriumi Bertone tanulmány, pedig a szellemi előd, a Stratos HF Zero valódi mestermű volt. Talán nem csak a rossz gazdasági környezetnek köszönhető az olasz formatervező stúdió látványos hanyatlása?
A rajzok alapján még azt gondoltuk, a Bertone stúdió új tanulmánya, a Nuccio visszaszerezhet valamit a patinás név egykori csillogásából. A kész autó képei alapján azonban nem ilyen egyértelmű a helyzet: mintha a nagy akarásban épp a lényeg veszett volna el. A tanulmányautó egyértelműen a Stratos HF Zero utánérzése: erre utal a gigászi első szélvédő és az ujjnyi magas lámpasor elöl. Az 1970-es tanulmány karakterének legfontosabb elemét azonban nem sikerült reprodukálni. Az ős hibátlan arányokkal ellenpontozta a forma egyszerűségét, itt viszont van valami ügyetlenség a túl hosszú hátsó túlnyúlásban, a szokványos 14 küllős alufelnikben és a túlzottan is élénk fekete-narancs kontrasztban, ami az autó fellépését alapjaiban befolyásolja. Épp azt az érzést nem kelti, amitől az elődre máig emlékeznek a megszállottak: a birtoklás irracionális vágyát.
Pedig a Nuccio lényege épp az lehetett volna, hogy megmutassa, a Bertone neve még mindig egyedi stílust és megkérdőjelezhetetlen formatervezési szakértelmet jelent, hisz ez az egy szolgáltatás, ami még megmaradt, miután az autógyárától megrendelés hiányában kénytelen volt megszabadulni a cég. Az jelentené a túlélést, ha a nagy gyártók visszatalálnának a Bertonéhoz, és ismét olyan megrendelők igényeit elégíthetnék ki, mint a Citroen, a Fiat vagy épp a Volvo. Erre azonban egyre kevesebb esély látszik.
