Három szabvány padlólemezt alakít ki a Ford – ezekre épül majd az egész világon árusított típusok zöme. Így ugyan nem merészkednek odáig, mint a Volkswagen, amely szinte az összes autóját ugyanazokra az alapokra helyezi éppen, de azt mondják, ez nem is lenne jó.
Régi kérdés, hogy mi a jobb: ha egy autógyár minden lényeges alkatrésze szabványos alkatrész-készletből származik, vagy ha minden elemet az adott autóhoz szabnak a fejlesztés során. A szabványosítás úttörője a Volkswagen, amely a Polótól a Phaetonig minden modelljét ugyanarra a sablon-alapra készül építeni: az MQB padlólemez szerintük mindenféle méretű autóhoz jó lesz. A másik irányt a japánok képviselik, ahol sok esetben egy típuson belül még évjáratonként is változnak egyes elemek. Míg az előbbi módszerrel jelentősen csökkenthető a fejlesztési idő és költség, az utóbbi elvileg jobb autókat, és kisebb alapanyag-költséget eredményezhet. A Ford, amely nemrég új műszaki alapokat kezdett fejleszteni saját modelljei számára, a középutat képviseli: háromféle padlólemezre szeretnék építeni a választék zömét.
Azt mondják, az Volkswagen hozzáállása túl radikális: ha ugyanaz az alapja a teljes modellpalettának, akkor a kisebb modellek túl nehezek lesznek, a nagyobbakkal pedig merevségi problémák adódhatnak. Ezért fejlesztenek külön padlólemezt a Fiesta, a Focus és a Mondeo számára. A többi modell alapjait pedig ezekből alakítják majd ki. Vannak persze kivételek: az kínált alvázas terepjárók és pick-upok számára külön fejlesztenek, ahogy a Lincoln és a Ford amerikai nagykocsijai is önálló műszaki alapokat kapnak. Ugyanakkor az egységesítésnek köszönhetően már jövőre 9-re csökken a felhasznált műszaki alapok száma, és a későbbiekben tovább folytatódhat ez a tendencia.
A Ford azt reméli, hogy a három globális platform révén tovább csökkentheti fejlesztési és gyártási költségeit, miközben autóinak minőségén nem ront majd a szabványosítás.
