Koreai S Merci? Kéne!
Szívó V8! A Hyundai Equus adattáblája nem csak ezt árulja el, hanem nyolcsebességes automatával és közvetlen befecskendezéssel bíztat. Nem mondom, fel kell dolgozni az orr látványa okozta sokkot a géptetőn díszelgő Spirit of Ecstasy utánérzéssel, de ha van gyomrunk behatolni a belsejébe, ott már fenséges béke honol.
Nyúlások mindenütt, ezzel meg kell békélni. Elölről előző generációs S Merci, Szörnyella-fényszórókkal, hátulról van némi BMW-beütés is - az egész úgy, ahogy van, akár egy jobban sikerült kínai best of is lehetne, annyira nem európai szemnek való. Bent már sokkal kulturáltabb az ízlésvilág, vidáman mosolygunk az ajtóra költöztetett, egyértelműen mercis ülésállítón, és a szintén S osztályra emlékeztető műszerfal elé gátlástalanul letűzött BMW-váltókaron. Nagyoktól másolni nem szégyen, nemde?
Aki hozzánk hasonlóan nem ismerné, az Equus a Hyundai nagy limója, amivel az ázsiai piacot terítik. Az USA-ban ugyanezt a hátsókerekes csúcsmodellt, illetve eggyel prolibb, pár centivel rövidebb változatát, a Genesist is árulják, és van egy sportosabb kupé is ugyanezen a néven. Utóbbi Európába, sőt, hozzánk is eljutott, innen lehet ismerős a távoli rokon, de a böszme nagy limuzinról úgy gondolták Koreában, nem nekünk való. A Frankfurti Autószalonra mégis elhoztak egyet, hogy lássuk, ilyet is tudnak.
Az az érzésem az első próbaülés után, hogy tudnánk szeretni, amint leküzdenénk idegenkedésünket. A formavilágtól eltekintve ugyanis kifogástalannak tűnik a kidolgozás, az ülések tömése pont jó, a varrások szépek, a gombok puhán, gumisan billennek át a nyomásponton. Olyan figyelmességekre is tellett a Hyundainál - vagy csak nagyon alaposan tanulmányozták a példaképet - mint a hátulról gombnyomásra előre tolható utasülés vagy az állítható támlaszög a hátsó lakosztályban. A beltérdizájn csúcspontja a tetőből lenyitható tükör a hátsó utasok számára, amit eddig még nem láttam más autóban.
Manapság persze nem illik csodálkozni azon, hogy a Hyundai is tud tisztességes autót gyártani, de a bizarr megjelenés mégis ezt a reflexet váltja ki belőlünk. No meg ott vannak az olyan furcsaságok, mint a hátsó hűtött rekesz belseje, ami fehér, mint a fridzsideré. Még a belé tűzött pohártartó is az a műanyag bevonatú vastag acélhuzal, amiből a hűtőszekrények polcait gyártják. De az ilyen részletektől nem lesz rosszabb egy autó, legfeljebb azt jelzik, hogy a világ két távoli végén mást és mást tartanak ízlésesnek.
Rettentő szívesen kipróbálnánk egy Equust - vonjuk le a következtetést Pistával. A 435 lóerős, ötliteres V8 az orrában egyszerűen nem okozhat csalódást. Megkockáztatom, megfelelő áron el lehetne adni jópárat ebből a limóból, hisz lassan már a Mercedes és a BMW is csak nyolcturbós, háromszáz köbcentis motorokat fog gyártani, és meggyőződésem, hogy vannak páran, akik szeretik a szívó V8-as karakterét.
De nem, a Hyundainál sziklaszilárdan állítják, hogy nekünk ebből nem jár. Ott van a jó kis 1,1-es, háromhengeres dízel a vitrinben, 75 lóerővel, az a nekünk való. Attól tartok, igazuk van.
