Ettől elalélsz

Egyébként nem új az infó, igazából azok a Cadillacek, amiket még a korábbi szériákból nagy mennyiségben tesztautóként kaptunk úgy 2003-4 táján a Croymans (ha jól emlékszem) nevű forgalmazótól, szintén elég jók voltak. Ha a formavilágukat nem néztem, szinte európai luxuskocsikkal lehetett összemérni őket, volt már ott futómű, kormányzás, zörejtelenségesség, a motorból meg jött a dögerő, úgy, ahogy azt egy amerikaitól elvárnánk. Instant.

Ez a gyönyörű szörnyeteg itt azonban még nem autó, csak szobor, ha készít is majd hasonlót a Cadillac, az azért minden ízében más lesz, nyilván egyszerűbb. Az Elmiraj tanulmányautóról beszélek, erről az 5,2 méter hosszú, 1,8 tonnásnak mondott, B oszlop nélküli kupéról. Basszus, ez annyira szép, hogy simán oda lehet vele parkolni a Rollsok és Bentleyk közé Monte Carlóban.

Persze, mivel csak afféle látványgyár, mindent belepakoltak, amit lehet. Tevebőr műszerfaltető, alul brazil diógyökér fabetét, de nem ám kivágott fáról, hanem hangsúlyozták, hogy csak leesett darabokból. Hát persze, a körte is leesik otthon a fáról, ha elég erősen rázom, merthogyhát, ha gyártani kezdenék az Elmirajt, és mondjuk, csak évi 5000 darabot készítenének belőle, akkor már szerintem szép probléma lenne a hullott dió keresése, egész hadsereget kellene fenntartani Brazíliában. Ja, a tevét és a diót titáncsík választja el – nyilván ilyen lenne a végleges is, hát persze, a nagyapám meg át tudott pisálni Tihanyig Szántódról.

Mindenféle 4,5 literes, biturbós, 500 lóerő körüli motorokat vizionálnak bele, de ez voltaképpen mindegy is, hiszen lehet beszélgetni arról, vajon Pietá mit reggelizett, amikor Michelangelo megformázta, de kit érdekel. Ez egyszerűen fenséges, gyönyörű és lenyűgöző, tényleg érezni azt az áhítatot, ami az ember utoljára hatvanas évek Caddyjeinek szemlélésénél csapta meg. Aki ezek után belelátja az 1967-es Eldoradót, nem jár nagyon messze attól, honnan jött hozzá az inspiráció. Mindenesetre érezni egyfajta lendületet a Cadillac háza táján, ami nem is csoda – összes piacát egyben szemlélve ez jelenleg a leggyorsabban növő autómárka, egy év alatt 30 százalékos növekedést tudott produkálni. Na, majd a megújuló Datsunt figyeljék... Ha az ember elég mélyről kezdi, mindig könnyebb kilőni.

De volt még más is a Cadillac standján, például a teljesen új CTS is itt élvezte ki európai bemutatóját. 50-50 százalékos súlyeloszlás az első és hátsó tengelyek között, nagyrészt alumínium első futómű, öt-öt lengőkaros hátsó futómű, kétliteres, kompresszoros, 267 lóerős motor, a márka történetének legelső, aluszerkezetes ajtói, a világ leggyorsabban alkalmazkodó aktív lengéscsillapítási rendszere (a MagnaRide ki tudja, hanyadik generációjáról beszélünk), de például a központi kijelző csak 5,7 collos, aminél ma már a kompaktok is többet tudnak.

Szintén az újdonságok közé tartozik az ELR, amely lényegében egy Ampera (Volt) átöltöztetve szmokingba. Azaz: elektromos autó hatótávnövelő benzinmotorral, 2014-től kapható lesz – már azokon a piacokon, ahol forgalmaznak Caddyket. Persze a név kötelez alapon nagyon más ám ez a villanyon akár 480 idealisztikus kilométert elzizegő autó, mint a nagyrészt műanyagból készült Ampera: finom anyagok, szuper kidolgozás, csupán csak két ajtó, no meg ebben is van aktív lengéscsillapítórendszer.

Át a nagy riválishoz, a Chevrolet-hez, ahol most kivételesen nem a koreai ágon, hanem a hamisítatlanul eredeti, amerikai táncolt a szpotlájt. A Camaro kupé megújult kicsit, de az nem túl érdekes, viszont lett belőle décapotable, convertible, kabrió – ahogy tetszik. 6,2 literes, V8-as, 430 lóerős motor, hatgangos kézi és automata váltók, a korábbinál szélesebb és laposabb maszk, jobb hűtés a motornak, szélvédőre vetített műszerek, valamint a nyitott állapotában a karosszériába majdnem teljesen besimuló tető – nem rossz ám, élőben sem. Bár tény, a műszerfala a szögletes órákkal zseniális lenne, ha nem lenne minden olyan nagyon műanyag... Mindegy, 40 ezer euró körüli áron nem rossz ajánlat ez.