Megjött a családi Mini
Korábban csak kémfotókon, álcázva láthattuk, most azonban megmutatják a közönségnek is a Mini Clubman következő generációját, igaz, egyelőre csak mint tanulmányautót. A BMW szabványos, fronthajtású UKL1 padlólemezére épített autó nem csak hosszabb, de szélesebb is az alap-Mininél.
A nagyobb méret és a megváltozott arányok persze módosítottak az autó karakterén is. A kedves pocokpofa, ami a kisautót eddig is jellemezte, itt valahogy kövérkésebbnek tűnik. Nehéz megjósolni, hogy még belefér-e abba a keretbe, amit a leendő vásárlók még kedvesnek éreznek, és nem kínosnak. Nyilván ennek is köszönhető, hogy egyelőre csak tanulmányként találkozhatunk az autóval, így a BMW még visszatáncolhat, és módosíthatja az autó külsejét, ha kiderül, hogy a közönség nem reagál elég pozitívan a látványra.
Szemből egyébként ugyanazokkal a stíluselemekkel találkozunk, mint a márka összes többi modelljén, ahogy a tető, az ablakok és az autó felületei is a márka megszokott jellegét tükrözik. Egyedül a hátsó lámpák kialakításával játszottak egy picit a tervezők: az elnyújtott krómkereten keresztül mintha egy sötétebb sávokat tartalmazó korongra vagy spirálra látnánk rá. Hogy megmarad-e ez a megoldás a szériamodellen, vagy sem, azt egyelőre nem tudjuk, de legalább ennyi ráférne, hogy elhiggyük, a Mininél nem csak ember formájú droidok juthatnak be a formatervező csapatba.
4,223 méteres hossza, 1,844 méteres szélessége és 1,45 méteres magassága egyértelműen a VW Golffal, a Ford Focusszal és a többi ötajtós kompakttal sorolja egy osztályba a Clubmant, ami alaposan megnövelheti a Mini vásárlók számát. Hisz ez az első modell, amely akár azok számára is élhető megoldást jelenthet, akik kinőtték már az alap-Minit, családot alapítottak, és gyerekeket kell óvodába, iskolába, nyaralni hurcolniuk.
A tanulmányon persze akad néhány túlzó megoldás, például a 19 hüvelykes felnigarnitúra, de egyébként a megoldásai alapján úgy tűnik, ha a reakció is kedvező lesz, nem kell már sokat fejleszteni, hogy alkalmas legyen a sorozatgyártásra.
