Annyira világautó, hogy nem is a miénk

2014.10.02. 16:06

Nekem a 2014-es Párizs legnagyobb újdonsága a Mondeo megjelenése. Ne nevessenek, az elmúlt két és fél évben mindig csak úgynevezett prototípusokat, illetve közel gyártásra érett munkadarabokat láttunk, az igazi tűzijátékos, fanfárharsogós, pompomlányos ünneplésnek most kellene lennie. Mostantól hivatalos ugyanis: a Mondeo piacra kerül, még 2015 elején. Igen, rövidesen mehetnek a szalonba, rendelhetik.

Ezt a durranást azonban jól elpuskázta a Ford, elsősorban a genki üzem váratlan bezárásának köszönhetően. A Mondeo euópai bevezetése emiatt csúszott, csúszott és egyre kellemetlenebb lett, pláne, hogy közben az USA-ban már réges-rég árusítják a modellt. (Igaz, Fusion néven. A szerk.) Erre most nem lehet pezsgőt pukkantani, maximum egy félig teli, meleg szódavizes palackot húz maga elé a vezetőség, tölt magának és sóhajt, fáradtan. Legyünk már túl rajta. Most már túl leszünk.

A kommunikáció is ilyen: a sajtóanyagban őrjöngve ünneplik az új, nagy, hétüléses S-Maxot (amely történetesen szintén az új Mondeo padlóján és mechanikai elemein osztozik). Kiemelik a kivételes helykihasználását, az új motorjait, a klassz funkcióit - már lehet hátsó ütköző alá karatézett lábbal csomagtartót nyitni például, s lesz változó geometriájú kormányzás, nemcsak párhuzamos, hanem derékszögű helyekre is beálló önparkoló szisztéma, a Mondeo-padlónak köszönetően összekerékhajtás, sőt, hátul új oldallégzsákok is, miközben valami 120-féle üléselrendezés valósítható meg a hét hellyel).

És az S-Max tényleg elég jónak tűnik. Beültem előre, olyan, mint egy Ford, jó nagy, kényelmes ülés, isteni helyen a kormány, jó a kilátás, elcseszetten túldizájnolt a műszerfal formája. Új az érintőképernyő, sok funkciót áttettek oda, de úgy tűnik, elfelejtették, hogy emiatt egy rakás fizikai gomb megszűnik, így a középkonzol meglehetősen kopár lett.

Beültem leghátra is, csak úgy, próbából, sőt, én mutattam meg a fordos csávónak, hogy ha eléggé felhúzza a nyitókart a támlán, az nem síkba billen, hanem az egész ülés, egyben előredől, mint a kispolszkiban. Ő is örült, én is örültem, nyilván kapom majd a fejlesztési pénzt a számlámra, gondoltam. Persze valójában nyilván nem hivatalos segéd volt, csak valami márkakereskedő, aki ugyanúgy most látta először az S-Maxot, mint én.

Ha muszáj, el lehet itt férni, de nem bírnám sokáig. Leghátul után bemásztam középre is, nagyon elöl volt az ülés, toltam, döntöttem, visszamásztam leghátra megint, kicsit rosszabb lett a helyzet, de ezen a szinten ez már mindegy. Egy masszív utascellájú, vaskos, Mondeo-padlóméretű autóba nem lehet hét ülést kényelmesen bezsúfolni, ez van.

Akárcsak az S-Max, a kisebb, Focus-alapú C-Max és annak hétüléses (ezt már tényleg csak 5+2-esnek kellene nevezni) változata is megkapja az Aston Martin-jellegű, biggyesztett szájú krómmaszkot. A C-Maxon újak a hátsó lámpák is, kisebbek lettek, és itt is okosabb a központi kezelőkonzol, viszont emiatt butább a körülötte levő, kopár műanyagfelület. Motorvonalon van az egyliteres, háromhengeres benzines, a kétliteres turbódízel és egy új, 1,5 literes, turbós, benzines, 120 lóerős négyhengeres.

Kiállították persze a faceliftelt új Focust (mintha a maszk más lenne, de nem nagyon érzem a különbséget), itt van az Edge is, amely egy új Mondeo-padlóra tett, viszonylag nagy szabadidőjármű, és most már tudjuk, hogy az Explorer helyett árulja majd Európában a Ford.

És a Mondeo? Mi van a szenzációs Mondeóval? Mark Fields, a Ford új elnök-vezérigazgatója valahogy így fogalmazott - „...és többek között az új Mondeo is áthajózik Európába.” Szóval ennyit a csinnadrattáról. Talán épp a mondeós hallgatáshoz kapcsolódik, hogy Stephen Odell, az amerikai Ford ügyvezető igazgató-helyettese és az európai, afrikai és közel-keleti Ford elnöke derűsen nyilatkozta - „az európai részlegünk egyre gazdaságosabban és áramvonalasabban működik, jövőre már 18 százalékkal kisebb lesz a gyártókapacitásunk itt, mint idén”. Soha nem hallottam még szebben és optimistábban megfogalmazott, savanyú leépítést.

Pedig a Mondeo elég jó ám. Sajnos csak a Vignale kiviteleket tudtam rendesen fotózni, mert a többiből kevés volt és rossz fényben álltak, de kérem, ne induljanak ki a csiricsáré, erősen távol-keleti, orosz és USA-ízvilághoz idomodó luxuskivitelből, mert a normál verziók visszafogottabbak és a maguk módján sokkal harmonikusabbak, elegánsabbak is.

Bent a szokásos hodály a Mondeo, hátul talán kicsivel kevesebb a lábaknak a hely, de egy olyan autóban vettem üléspróbát, amelynek motor mozgatta a vezetőülését, de kulcs híján egyetlen állítógomb nem működött benne, és iszonyatosan hátra volt tolva az első szék. És ha kicsivel kisebb, mi van? Még úgy is feleslegesen sok marad belőle.

A kormány viszont csodásan kézre áll, az ülés kiváló, jól ki lehet látni, a váltó pedig olyan elképesztően pontos és könnyű, még álló helyzetben is, hogy referenciának mondanám az elsőkerékhajtásos nagy szedánok táborában. Persze, itt is kicsit kopár a középkonzol, komolyan, szinte vágytam a Mazda 6 belsejébe. De a kocsi amúgy ígéretes.

Lesz belőle négy- és ötajtós, illetve kombi, sőt, most már biztos, hogy a hibridet is forgalmazni kezdik igen rövidesen – igaz, azt csak négyajtós szedánként. Pedig egy kombi, ebből, micsoda taxisálom lehetne...

A motorkínálat a 125 lóerős, 1.0 Ecoboost motorral indul, s egyelőre a 210 lóerős, kétliteres, biturbós dízel lesz a legerősebb, de mint mindig, nyilván jön majd az ST-kivitel is. Kár ezért a jönafarkas-jönafarkas játékért, nem is mondom, hogy igazán a Ford tehet róla, de a Mondeónak nagyobb durranásnak kellett volna lennie. Mindegy, azért nagyon várjuk a tesztelést.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.