Az autó, amit nem hiszel el
A Koenigsegget sokáig nem vették komolyan. Olcsó kis próbálkozásnak tűnt csak, amit majd elfújnak a multik, mint a gyertyalángot, és kész: múló szeszély. Azonban csakúgy, mint a Tesla, a gőgös nagy gyártók orra alá évek óta csúnyán borsot törnek Christian von Koenigsegg autói. Mert valahogy nem hallani arról, hogy kigyulladnának, vagy eltörne bennük valami, széthullanának a motorjaik... Sok kritikus szereti elfelejteni, hogy Svédországban a gépészet tudományát meglehetősen magas szinten űzik, és akad ott annyi hozzáértő ember, hogy egy aprócska cég méregdrága portékáját tisztességgel megcsinálják.
Mert a Koenigseggen nem kell spórolni. El lehet adni annyiért, amennyibe került, plusz a haszon, minden más magáért beszél. Nem véletlen, hogy tavaly adták át a százötvenedik autójukat, ami egy ilyen apró manufaktúra esetében bizalomgerjesztő szám. Jelenleg három modellt kínálnak (Agera S, R, One:1) ezekhez jön még az itt bemutatott kettő: az Agera RS és ez itt, a Regera. Ami valami egészen döbbenetes. És minden az, ami hozzá kapcsolódik.
Autóik teljesítménye akkora, hogy a One:1 bemutatásakor teljesen új terminus technicust hoztak az autóiparba, ez lett a megaautó (megacar), utalván arra, hogy teljesítménye kerek 1 megawatt. És a Regera még durvább: 1,11 megawattos összteljesítménye kerek 1500 lóerőt takar. Ezerötszázat.
Minden idők egyik legdurvább álomautója, az elképesztően gyors Ferrari F40 tudott 478 lóerőt. Azaz kevesebb, mint a harmadát ennek. És ment, mint a barom, hiszen csak 1200 kiló volt. A Koenigsegg Regera 1400 kiló. El tudják képzelni azt a mészárszéket? Ja, és csak hátul hajt.
Nem kellett hozzá 25 év és itt tartunk. Aki azt állítja, hogy az autóipar nem képes fejlődni, az nézzen csak ide, le fog szakadni az arca. Ennek az autónak ugyanis nincs sebességváltója, ellenben van négy motorja. És nem ám valami hitvány, háromhengeres vackok, hanem egy 1100 lóerős biturbó V8 1250 Newtonméteres csúcsnyomatékkal, plusz három villanymotor (mindkét hátsó keréken egy, és egy harmadik a motoron). Ezek teljesítménye 700 lóerő és 900 Nm. Villanyból.
A benzinmotor
Annak idején a Ford moduláris, ötliteres V8-asával kezdte a Koenigsegg a teljesítményhajszolást, de azóta az eredeti motorból vajmi kevés maradt. A két turbó változó geometriájú, mint a Porsche 911 Turbónál, a szívó- és kipufogóoldal (a szívó természetesen szénszálas műanyagból), a vezérműtengelyek-dugattyúk és a főtengely, a csapágyak, a gyújtáselektronika, a pillangószelepek, a hengerenkénti dupla befecskendezők, a titán hajtórudak, a száraz karteres kenés és a négy nagynyomású üzemanyagszivattyú, egyszóval a pőre blokkon kívül mind-mind saját fejlesztés.
Persze ezt az elektromos kraftot sem a lepkék hordják össze, egy folyadékhűtéses, 9,27 kilowattórás (kWh) akkumulátor-csomag tárolja, amelyet külső csatlakozóról is tölthetünk, de természetesen a rendszer önmagába is visszatáplál, és elméletileg olyan hosszan kéne maximális teljesítményen használni ahhoz, hogy teljesen lemerüljön (illetve ne tudjon plusz teljesítményt adni), amelyre hétköznapi körülmények között elméletileg nem tud sor kerülni.
A rendszer összteljesítménye észveszejtő 1500 lóerő és (kapaszkodjanak) 1999,8 Newtonméter. Az pedig sok, nagyon-nagyon sok. Olyan sok, hogy húsz másodperc alatt éri el végsebességét, ami 399 km/óra. Mondom húsz másodperc alatt 399-re. Mindezt hátsókerék-hajtással.
Ekkora hibrid erőcunamit csak egy bolygómű képes kordában tartani, ezért sincs a Regerának klasszikus értelemben vett váltója, sokkal inkább egy – valószínűleg a Priuséhoz hasonló elven működő – szabadalmaztatott Koenigsegg Direct Drive nevű nyomaték-átalakító rendszere.
Természetesen ami csak lehet, szénszálas műanyagból készült, a felniktől az ajtóbehúzókig. A vigyázz-ajtók megvannak, a karosszérián pedig megfigyelhetőek a One:1-ről való aerodinamikai elemek. Nagyjából a klasszikus Koenigsegg-sémát követi a formaterv, egyedül a hátulja tér el a többi modelltől. Itt az Akrapovic által gyártott titán kipufogórendszer egyetlen, öblös üregen keresztül üvölti világba a Regera szörnyű erejét. Lapos, veszélyes és elképesztően erős, ugyanakkor mentes minden giccstől és felesleges sallangtól, amitől szinte megszédül az ember a szomszédos Pagani-standot nézve. A svéd megaautó tiszta formatervű, áttekinthető, funkcionális, ezért szép - mindenféle túlzás nélkül. Ezért tetszett meg nagyon, pedig ezek a lóerőgyárak igazán hidegen hagynak már egy ideje.
Sokkal többet nem árultak el róla, így, a végére is csupán két szám maradt a tarsolyban. Az egyik a 3,2, a másik az 1,8 millió. Utóbbi az ára euróban, előbbi pedig a gyorsulása. Nem nulláról százra, hanem 150-ről 250-re. OMFG.
