Amikor a törökök tuningolnak

Ha a rendes autómárkák és a minden egyéb közti arányokat nézzük, tulajdonképpen meglepően nyugatias autókiállítást rendeztek a törökök. Az Istanbul Autoshow utolsó posztja ez, számomra katartikus befejezése egy mindössze egy napig tartó gyönyörű kalandnak.

A kiállítás csak pénteken kezdődik, de holnap este már nem nekem szól a müezin és nem nekem ugat a fekete kutya, amely még mindig ott üldögél a Tüyap rendezvényközponttal szemközti telken, ahonnan a poros, elmaradott, nyomorúságos Törökország méregeti a fejlődő, dinamikus, autóiparilag erős Törökországot.

Az utolsó pavilonban a fej- és hátmasszírozó készülékekkel foglalkozó férfi, muzulmán vallásának megfelelően éppen Mekka felé fordulva imádkozott, a fényképezéstől eltekintettem. Nem messze tőle viszont feltárult a jelenkori filléres török autótuning csillogóan zseniális fejlesztése: a színes felniperemező csík. A különböző harsány és színes mintázatú karikákat könnyűfém felnivel szerelt autókhoz ajánlják, ezekkel bárki több vidámságot csempészhet az utcaképbe. Egyetlen autón sem láttam még a forgalomban, de jópofa ötletnek tűnik.

Sokkal érdekesebb, hogy a közelben egy igazi török sportkocsigyártó műhely, az Onuk várta az érdeklődőket. A Porsche 356 mintájára (tudják, az ős-ős farmotoros Porsche) készített, műanyag héjú, csővázas roadster hátul kapar, mint egy rendes sportkocsi. Az autó farába hosszában épített, ezerhatszáz köbcentis, négyhengeres, turbós Ford EcoBoost motorhoz ötfokozatú Renault váltót kapcsoltak, nem tudom elképzelni a végeredményt, de legalább a koncepcióhoz hűek maradtak, bár a léghűtés csühögésének hiánya kicsit ronthat az élményen.

Nem szívesen írom le, hogy az autó mennyire borzalmasan néz ki élőben, mert egyrészt a tervező, a bolondos hajviseletű Gökhan Akis atyai büszkeséggel törölgette róla az ujjlenyomatokat, másrészt a gyártó másik profilja kevésbé békés: mindenféle kaliberű fegyverekkel leadott lövéseknek ellenálló páncélzatokat gyárt.

A törökök fontos tevékenysége, hogy túlnépesedett útjaikon ücsörögve töltik napjaik jelentős részét. Néha megállnak és alszanak egy nagyot az autópálya mentén és akkurátusan rendben tartott gyepen, de van egy másik opció is: a szultáni rezidenciává alakított Mercedes mikrobusz. A műfaj két fontos képviselője: a Dyzajnvip és a kicsit pornósabb hangulatú belsőiről felismerhető Rovelver kb. ugyanabból a kottából játszik, mindkét cég rétegelt falemezzel, rengeteg nyomott mintás bőrrel és kőburkolat-szerű padlóval kínálgatja az ügyfeleit.

Ahogy befotóztam ezekbe a V osztályból, Vitóból vagy akár Sprinterből átalakított budoárokba, kedvet kaptam egy kis ácsorgásra valamely négysávos török autópályán. Odabent csodás cipőbolti illatok keveredtek a friss fa és az enyv szagával, a keleti motívumok látványvilága keveredett a nagyképernyős tévé villódzásával, és szinte hallottam, ahogy felespoharak csörrennek a változatos minőségű török aszfalton.

Aki egyszer saját jogon ülhet be egy ilyen dizájnerhaszonjárműbe, az biztosan a török társadalom csúcsára lépett. Mármint az egyikre, mert nyilván sokan elutasítják a túlgondolt utastereket, inkább óarany bevonatot szeretnének McLarenükre, vagy szintén aranyban, erős optikai tuninggal képzelik el Range Roverüket. A többség viszont csak új autót akar a közel 82 milliós országban, ahol évente 1 millió új gépjárművet állítanak elő főként nekünk, az Európai Unió vásárlóinak, így Törökország a világ autógyártói rangsorának tizenhatodik helyezettje, de folyamatosan tör előre.

Nemcsak Fiatok, de Toyoták, Hyundai-ok, Fordok és Renault-k és Hondák is készülnek itt főként exportra, de az ország belföldi autópiacán tavalyelőtt 656 ezer új autó kelt el, több, mint a válság előtt valaha. Bár a szegénység mindenhol ott lappang az óriási toronyházak tövében, a törökök vásárlási kedve mégis egyre növekszik, vele az ambícióik is egy saját autómárka létrehozására. Szorgalmasak, van esélyük, érdemes rájuk figyelni.